Alberttól – Zsiborásig
Fenyvesi László
A VVK győzelem után New Yorkban túrázott a csapat, így a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Építők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.
Fenyvesi III. jobbszélsőt játszott egyetlen ferencvárosi díjmérkőzésén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Onhausz Tibor
Az 1974-ben a Rákosi Gyula edzette ifi bajnoki címet nyert csapat tagja, olyan játékostársakkal szerepelt egy csapatban, mint Rab, Takács, Giron, Kelemen, Magyar, Csider, Mészöly, Ebedli vagy Nyilasi.
Az ifi csapatban remek teljesítményt nyújtó Onhausz már a 19. születésnapja előtt bemutatkozott a nagycsapatban, 1974. május 25-én élete első NB I-es mérkőzésén a kezdőcsapatban kapott helyett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Biró Mihály Dániel
A párizsi labdarúgó-világbajnokságot megelőző évben egy ifjú titán tűnt fel a Ferencvárosban.
Csupa erő, gyorsaság, és bámulatos lövőkészség jellemezte játékát és a Fradi közönség hamar a szívébe zárta az alig 17 éves gyereket. A „Dani” villámkarriert futott be. Futócsillag volt a magyar futball egén, még a KK-győztes Fradiba is bekerült (ifjúsági korban lévő játékos soha nem nyert KK-aranyérmet)!
A következő esztendőben bekerült a magyar válogatott csapatba is. 1938-ban, Bécsben az 5:3-as magyar győzelemmel zárult találkozón lépett pályára. (Hogy mégsem üdvözölhetjük válogatott labdarúgóink sorában, annak politikai oka van. 1938. április 24-én játszották Bécsben az osztrák- magyar találkozót. Korábban így is hirdették, aztán Bécs-Budapest találkozó lett belőle, mivel a meccs napjára a Hitleri Németország bekebelezte Ausztriát, amely megszűnt önálló államnak lenni). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Juhász István
Csakúgy, mint Géczi, a Jucinak becézett dr. Juhász István is háromszor szerepelt nemzetközi kupadöntőben (1965: VVK, 1968: VVK 1975: KEK), amit e kettősön kívül egyetlen más itthon játszó labdarúgónk sem mondhat el magáról.
Jó okkal írták róla 1969-ben, hogy „gólképes csatárból lett válogatott középpályás”, eleinte ugyanis Varga, Albert, Rákosi meg Fenyvesi társaként tűnt fel a támadóalakzatban (élete első NB I-es meccsén rögtön 4 gólt szerzett!), és csak utóbb húzódott hátrább, Orosz Pállal egy vonalba. Orosz után Szűcs Lajos, majd Bálint és Vépi lett a partnere a fedezet-, illetve középpályássorban, hogy aztán az újhullám (Nyilasi, Ebedli, Takács, Onhausz) feltűnésével – nemcsak a klubot, az országot is elhagyva – vegye a kalapját.
Az Alsónémediből induló Juhász az FTC egyik kölyöktoborzóján akadt fenn a rostán. Fénykorában elsősorban harcos felfogása és nagy munkabírása miatt szerették az edzők. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kulcsár Sándor: 60
1992 augusztusában a Békéscsaba színeiben mutatkozott be az első osztályban. A második játéknapon, az Üllői úton volt a legközelebb ahhoz, hogy első bajnoki gólját megszerezze, azonban tizenegyesét Balogh Tonó kivédte. Lila-fehér pályafutása során kétszer volt eredményes ellnünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aczél László
Már 17 évesen az NB II-es BVSC kapuját őrizte. 1958-ban a vasutas-csapat színeiben mutatkozott be az NB I-ben az ekkor már ifi-válogatott kapus.
A BVSC után a katonaévek következtek, a leszerelés után 1962 decemberében került a Ferencvároshoz.
A Fradi híres „gumiemberének” (Szepesi György nevezte el így a Honvéd ellen megnyert 1:0-s mérkőzés rádióközvetítése során) az 1963-as volt a legjobb éve.
Már az első két tétmérkőzésén 11-est védett és 1963 tavaszán sorra hárított nehéz és kritikus helyzetekben. Nagy részt vállalt a bajnoki elsőségből. Tizenhárom mérkőzésen tíz gólt kapott, hat találkozón „lehúzta a rolót”.
Élete talán legnagyobb védéseit a pécsiek ellen mutatta be. A mezőny legjobbjáról így írtak a Népsportban:
Suhai István
Alacsony termetű jobbszélsőnk, amatőr csapatunk (1938-39) tagja Biró Danit helyettesítette 1940 tavaszán. Nem is rosszul.
Az 1939/40 évi bajnokcsapat tagjaként 11 mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett.
Tevékeny részese volt a 1940-es tavaszi menetelésnek, góljait a Kispest és majdani klubja, az Újpest ellen szerezte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lukács Ede
A nagyváradi születésű csatár a helyi Crisanában kezdett futballozni 1934-ben, a ’37/38-as idényben már az első csapatba is bekerült. ’39 nyarán került a Nagybányai SE-hez. Ekkor már román B-válogatottat is megjárta, éppen a magyarok ellen játszatták. 1940-ben pályára lépett Erdély válogatottjában és két gólt is lőtt Pálinkás kapujába, későbbi csapata a Ferencváros ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Weisz Ferenc
Vérbeli csatárnak tartották, de a kapustól a balszélsőig, valamennyi poszton megfordult. Igazán a jobbszélső, jobbösszekötő, balösszekötő posztján érezte jól magát, talán azért, mert szeretett és tudott is futni. Mindkét lábával egyformán jól bánt a labdával, beadásai mérnöki pontosságúak voltak és remekül lőtt távolról, akár 30-40 méterről is képes volt az ellenfelek kapuját bevenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kovács Elemér
Technikás, a hátvéd- és fedezetsorban egyaránt hasznos labdarúgónak bizonyult. Megbízható, szorgalmas játékával a legjobbak között is helytállt.
Először 1913. februárjában került közelebbi kapcsolatba az FTC-vel, pontosabban a klub játékosával, Bródy Sándorral. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
