Alberttól – Zsiborásig
Hámori László
Az alacsony termetű fedezet megbízható, fegyelmezett, nagyon hasznos játékával emelkedett az élvonalba. A védelemben és a támadásban egyaránt jól megállta a helyét. Fejjátékával is kitűnt, mert nagyon ruganyos volt.
Hódi Zoltán
Nem volt még húsz esztendős, amikor a SZEAC színeiben bemutatkozott az élvonalban 1957 tavaszán.
Már utánpótlás válogatott játékosként került a Fradihoz ’58 nyarán.
A szezon elején három bajnoki mérkőzésen védte a zöld-fehérek kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Preiner Kálmán
Az 1943/44-es idényben volt az FTC középcsatára, középfedezete.
Jellemzően az amatőrök között rúgta a labdát, de az 1943 évi Karácsonyi tornán a profik közt is helyet kapott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Géczi István
A ferencvárosi kapuskirály, aki nem túl sokszor védett a válogatottban (no persze, akadt konkurenciája is bőven…), a Ferencvárosban viszont annál gyakrabban. Összesen 309 bajnokin őrizte a zöld-fehérek hálóját, ami a mai napig klubcsúcs a kapusok között. Vörös, azaz dr. Géczi István sallangmentes őre volt kapujának, emellett, bár első ránézésre mackós benyomást keltett, rendkívüli gyorsaság, hihetetlen ruganyosság és átlagon fölüli bátorság jellemezte. Az már abszolút országos rekord, hogy – Juhásszal egyetemben – pályára lépett a Fradi történetének mindhárom újkori nemzetközi kupafináléjában. Azaz az 1965-ös és az 1968-as VVK-döntőben, meg az 1975-ös KEK-döntőben is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Koffler József
A Szentendrei MADISZ-tól érkezett jobbszélső 1946 őszén, majd 1947 tavaszán egyszer-egyszer kapott helyet a kezdőcsapatban.
’47 őszén játszott hátvédet, fedezetet is. Saját posztján háromszor szerepelt a csapatban és két gólt is szerzett.
Az 1948-as felvidéki túrán góllal búcsúzott a csapattól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Száger György
Fradi-nevelés volt kétszeresen is. Édesapja a Fradi fiatalok nagy felfedezője nemcsak a pályán, de az otthon melegénél is alakította kapus fiának Fradi iránti érzelmeit.
Száger szerepelt ifjúsági bajnokcsapatban, ifjúsági válogatott volt, nemzetközi tornákon védett. Majd eljött a nagy pillanat, az FTC első csapatának kapuját is védhette. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Dékány Ferenc
Mindössze két játékosról tudunk a Ferencvárosban, aki átfutballozta a klub történetének legínségesebb, leggyászosabb korszakát, az 1950 és 1960 közötti „sötét” időszakot. Az egyik Dalnoki Jenő, a másik pedig a szurkolók által előszeretettel csak Pofinak hívott dr. Dékány Ferenc, aki 1961-es visszavonulásáig, a gárda szíve, lelke, motorja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó Ferenc
Ha Szabó Ferenc és a Ferencváros, akkor száz fradistából 99-nek alighanem a celldömölki születésű ifi válogatott csatár Szabó Ferenc jut az eszébe; nem más, hanem az a Szabó Ferenc, aki egyszer öt gólt vágott a Rába ETO-nak, kiérdemelve a Népsport 10-es osztályzatát. Nevezett Szabó Ferenc a hetvenes években, majd a nyolcvanas dekád elején játszott a Fradiban, és a Tempó, Fradi! által „kettőként”, azaz Szabó II Ferencként van elkönyvelve.
Jó, jó, de akkor kicsoda az „egy”, kicsoda Szabó I Ferenc? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Eipel Ferenc
1962-ben egy toborzón került a Ferencvárosba Vépi Péterrel és Bálint Lászlóval együtt. Az ifiben csatárposzton csillogtatta erényeit, többször is házi gólkirálya volt aktuális csapatának.
Öt-hat esztendővel később került az akkor világhírű nagycsapat közelébe. Húsz esztendősen mutatkozott be a Fradiban Mátrai és Fenyvesi búcsúmeccsén.
Eipel így vallott bemutatkozásáról: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Teket László
Egykori saját nevelésű, ifi bajnokságot nyert, ifi válogatott balszélsőnk egyszer lépett pályára az 1949/50 évi ezüstérmes csapatban.
1949 karácsonyán a Dorogi Tárna elleni találkozón, Czibor helyén került be Lyka Antal csapatába. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
