Alberttól – Zsiborásig

Deák Sándor: 60

Deák Sándor

Már tizenöt évesen a Balassagyarmat NB II-es csapatában játszott, innen került az Üllői útra 1983 nyarán.

18 és fél évesen mutatkozott be a Fradi első csapatában a nagy munkabí­rású és jó rúgótechnikájú középpályás. 1984 tavaszán már tagja az NB I-es keretnek, és alapembere az EB-győztes ifi-válogatottnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Csanádi Ferenc

csanadi-ferencJátékosként a Fradi II. csapatában viselte az egyesület mezét.

Visszavonulása után különösen a Fradi ifiknél edzősködött sikerrel, bajnokságokat és kupagyőzelmeket arattak.

Az ifik mellett külföldön is tevékenykedett. A ’60-as évek elején Guineában szövetségi edzőként dolgozott, majd 1968-69-es években szövetségi kapitánya volt a kongói válogatottnak. Csapatával megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját 1968-ban.  Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Tátrai Sándor

tatrai-sandor-2Rákosszentmihályon kezdett futballozni, majd Salgótarjánba került, ahol Zsengellérrel játszott együtt a csatársorban. Innen igazolta le a Fradi, ahol először jobbösszekötőként szerepelt és negyedik bajnoki meccsén már az ő két góljával győzött a Fradi a Phőbus ellen 2:0-ra.

Első jobbhátvéd játékára Portóban került sor, 1937 januárjában. A megbí­zható, egyenletes teljesí­tményt nyújtó Tátrai 1944 karácsonyáig, Budapest ostromáig rendszeresen tagja volt a Ferencváros bajnok és kupagyőztes csapatainak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Győri József

A tehetséges, sokoldalú labdarúgó nagy reményekkel, a III. kerület (146 bajnoki / 57 gól) válogatott labdarúgójaként érkezett az Üllői útra.

Legtöbb sikerrel hátvédként szerepelt. Gyorsaságával és jó rúgótechnikájával tűnt ki a védelemben. A válogatottban, cserejátékosként a jobbfedezet helyén jutott szóhoz.

Zöld-fehérben azonban nem sokra vitte. Összesen kilenc meccset játszott, igaz ebből kettő az 1937/38-as bajnokság nyitányára esett, ezzel Győri „Pipó” tagja lett a Fradi aranyérmes csapatának.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Simon Tibor

Simon Tibor

Serdülőként a Pénzügyőrben, ifistaként a KSI-ben nevelkedett, aztán próbajátékra jelentkezett a Fradinál, de elutasí­tották, í­gy Ferencváros helyett Zugló következett: rövid ideig a BVSC játékosa volt.

Saját bevallása szerint sem volt „istenáldotta tehetség”, de futni, focizni és nyerni nagyon szeretett és az sem zavarta, ha mérkőzésről-mérkőzésre más poszton kap játéklehetőséget, a lényeg a játék volt, lehetőleg zöld-fehérben.

1985 (más források szerint egy évvel korábban) elején újra bejelentkezett a Fradinál, végül Vincze Géza „igazolta” le a junior-csapathoz (1985. február 20-án lett a klub igazolt-, de csak 1987 februárjától lett szerződtetett játékosa).

Először Dalnoki Jenő kezei alatt, ’85 nyarán került az első csapat közelébe, augusztusban játszott először az „egyben”, novemberben az NB I-ben is bemutatkozott.

Ahogy a kezdetekben sem ment minden simán, úgy a folytatás is nehézkes volt: 1988 áprilisáig mindössze 6 bajnokin és 4 kupameccsen kapott szerepet… jellemzően Mucha József csapatában, a juniorok közt szerepelt, időközben katonaidejét is letöltötte. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Schaffer Alfréd

Itthon csak Spécinek nevezték, a németek találtak neki igazi méltó becenevet: ő lett a Futballkirály (Fussballkönig).

Valóban királyi jelenség volt, legalábbis, ami a játéktéren nyújtott teljesí­tményét illeti. Fölényes biztonsággal kezelte a labdát, s szinte bármilyen távolságból hihetetlen pontossággal lőtt kapura.

A klubelnökök irodájában épp olyan király volt, mint a pályán. Tökéletesen tisztában volt saját képességeivel, értékével, s mindig megérte szolgálatainak árát. (Még „amatőr” korában is, hát még profiként! Jellemző történet, hogy amikor Bázelben játszott, a helyi polgármester félig tréfásan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ön a hí­rek szerint többet keres, mint én.” Spéci azonnal kész volt a válasszal: „Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!”) A klubhűség sohasem volt nagy erőssége, akár két-három mérkőzés után is egyesületet változtatott, ha nem találta aktuális állomáshelyét megfelelőnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Ötven évig turkált a magyar múltban

Balassa Béla (1899–1990) különleges alakja a Ferencváros futballtörténetének, de nem a góljai, a cselei vagy a trófeái miatt: tengerészként, diplomataként, könyvtárosként dolgozott, sőt könyvet is írt, a fél életét pedig emigrációban töltötte.  Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Manglitz Ferenc

Az FTC egyik markáns egyénisége volt a nyolcszoros magyar bajnok labdarúgó. Nagy lendülettel játszott, kemény játékosnak számí­tott. Imádta a futballt, a Fradit és a távgyaloglást.

Játékában elsősorban testi erejét vetette latba, régi felfogásban játszott. Megbí­zható lelkes teljesí­tményével, példás küzdőképességével érdemelte ki a válogatottságot. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Biró István

fradi_cimerA Jászberényi Leheltől érkezett csatár Gyetvai és Nagy IV mellett a Fradi harmadik balszélsője volt 1946 tavaszán.

Hét bajnoki mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett a bajnokság alapszakaszát megnyerő zöld-fehér csapatban.

A következő idényben a Szolnoki MÁV csapatában szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Toldi Géza

toldi-geza-4A magyar labdarúgás „szí­vembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő len­dület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helyt­állt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hí­rű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul ren­geteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben sze­relt, a másikban már hosszú átadással szöktette vala­melyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányos­sága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordí­tott a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Tapolca, 2027. január 9.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK