Alberttól – Zsiborásig
Csányi József
Saját nevelésű csatárunk az 1952 és 1953-as idényben hat bajnokin szerepelt a Kinizsi színeiben, majd Szegedi Haladáshoz igazolt.
Később tagja volt a Szolnoki Légierő csapatának, de egy idény után innen is továbbállt, ezúttal Diósgyőrbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kű Lajos: 75
Húsz évesen a Videoton csapatában mutatkozott be az első osztályban, majd a Fradiba szeretett volna igazolni. A székesfehérváriak nem adták ki a zöld-fehéreknek, így az 1969-es évben várnia kellett a játékengedélyre.
A várakozásból hét hónapot katonaként töltött, ahol egy laktanyai meccsen eltört a lába.
1970-ben a félidényes bajnokságban lépett először pályára egy salgótarjáni bajnoki mérkőzésen dr. Kalocsay Géza csapatában. Rögtön góllal bizonyított a középcsatárként lehetőséghez jutó játékos. Az 1970-es szezon bajnoki döntőjéig menetelt a Fradi, de a döntőben az Ú. Dózsa jobbnak bizonyult. Kű ekkor már a csapat alapemberének mondhatta magát.
Bódis János
Egykori jobbszélsőnk 1917 és 1919 között szerepelt az FTC-ben. Az 1917/18-as idényben volt a leggólerősebb öt góljával. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dimény Lajos
Idehaza a BTC, majd az MTK játékosa volt. 1924 – 1930 között a Savona játékosedzőjeként tevékenykedett. 1930-tól a Ravenna, a US Trani, a US Russi, az Aquila, a Sulmona, majd ismét a Ravenna edzője. 1938-tól a „kis Fradi”, azaz az amatőr csapat mestere lett. Reggeltől – estig a pályákat járta, hat gárda is a felügyelete alá tartozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lipovetz Géza
Gorszkyval és Bródyval a Pannónia FC kölyökklub megszűnésekor került az FTC-hez 1901-ben.
A fedezet 1901 őszén szerepelt az első csapatban, később a tartalékok között kapott helyet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Sárosi György
SÁROSI I (STEFANCSICS) György dr. (1912-1993), a Ferencváros FC középfedezete és belsőcsatára, 1931 és 1943 között 62 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 42 gólt szerzett. 1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt, valamint az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
A három évtizeddel ezelőtt népszerű „Gyurka” labdarúgósportunk legkiválóbb egyéniségeinek egyike. Még ifjúsági korban volt, amikor Orth György így nyilatkozott róla: „Megvan az utódom!” Sárosi valóban Orth-szerű adottságokkal és képességekkel rendelkező játékossá vált. Kitűnő fizikai felépítése mellett tökéletes technikai-taktikai felkészültsége és nagy játékintelligenciája volt. Élvonalbeli pályafutását középfedezetként kezdte. Már 20 esztendős korában karmesterként irányította nemcsak a Ferencváros, hanem a válogatott csapat játékát is. Kitűnően támogatta a csatársor munkáját. Hosszabb távolságra is hajszálpontos átadásokat juttatott társaihoz. Bátran tört előre és lövésekre is vállalkozott. A védekezésben szintén teljes értékűnek bizonyult. A közelharcot ugyan lehetőleg elkerülte, de kivételes ütemérzékével és pompás fejjátékával a labdát csaknem mindig elcsípte ellenfelei elől. Hamarosan kiderült, hogy a támadósorban szintén kiemelkedő teljesítményre képes. Irányítókészségét, helyzetfelismerését, mint csatár is maradéktalanul érvényesítette. Ehhez járult még nagy gólképessége. A helyzetek előkészítésében és kihasználásában egyaránt mesternek bizonyult. Korának legjelesebb játékosai között emlegették Európa-szerte és világklasszis labdarúgónak ismerték el. 1937. június 20-án, a Közép-Európa—Nyugat-Európa mérkőzésen (3:1) a Közép-Európa együttesének balösszekötője, egyben csapatkapitánya is ő volt. Több kitűnő alakítása közül az 1937. szeptember 19-én, a Csehszlovákia elleni középcsatár-játéka emelkedik ki. A 8:3 arányú nagy győzelemből hét góllal vette ki a részét! Ezt a „rekordot” azóta sem érte el magyar labdarúgó válogatott mérkőzésen. 1935-ben az osztrákok ellen (6:3) három gólt szerzett. A II. világháború után még egy ideig az élvonalban szerepelt. A negyvenes évek végén — öccséhez hasonlóan, szintén engedéllyel — Olaszországba távozott.
Szőke György
Egyetlen mérkőzésén kapott gól nélkül őrizte a Bp. Kinizsi kapuját az 1956-os idényben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó Pál
1945 áprilisában nevezték ki az ekkor éppen az Elektromosnál tevékenykedő szakembert a Ferencváros kispadjára.
A tavaszi egyidényes bajnokságban volt a zöld-fehérek edzője és ezüstéremig vezette a csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy Zsolt: 55
Sárisápon ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, majd Budapestre jött tanulni. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy, „hátha lesz a Fradinál számomra egy mez”.
1983 őszén egy barátjával kopogtatott be az Üllői útra, hogy zöld-fehérben szeretne futballozni. Nem marasztalták, csak annyit mondtak neki, hogy jöjjön vissza az alapozáskor.
Szót fogadott és 1984 tavaszán már igazolt játékosa lett az FTC ifi III csapatának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Payer Imre
Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi színvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészítette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstílusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadító rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
