Alberttól – Zsiborásig
Szabó József
Az élénk hajszíne miatt „Vörös” és „Piroska” becenéven közismert játékos apró termetű, fáradhatatlan, rendkívül szorgalmas labdarúgó volt. Páratlan akaratereje juttatta a zöld-fehérek örökmozgó játékosát a legjobbak közé. A védelemben és támadásban egyaránt hasznosnak bizonyult. Ügyesen szerelt, kielégítően passzolt. Csupa szív játéka és nagyszerű humora, vidám kedélye miatt nagy népszerűségnek örvendett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Csanádi Árpád
Budapest egyik elővárosának tartott Pesterzsébetről indult. Édesapja súlyos baleset következtében korán munkaképtelen lett. Az édesanyja kereste a kenyeret, a nővér Manci nevelte két öccsét Árpádot és Ferit. Igyekezett megfogadni az apai tanácsot, aki sűrűn ismételte:
„Tanuljatok, igyekezzetek, mert csak így tudtok kiválni a többiek közül, így lehet belőletek valaki!” …
S érdekes módon Csanádi Árpád akkor bizonyára öntudatlanul a sportot találta a legalkalmasabbnak arra, ahol bárkivel, azonos körülmények között veheti fel a versenyt. A góloknál nem nézik ki lőtte, a gól az eredménynek számít, s a tudás a sport területén az emberek igazi, abszolút fokmérője. Így azután a nagy erőfeszítések árán a gimnáziumba iratkozott Csanádi fiúk délutánonként az Epreserdőn át — természetesen gyalog — indultak a Fradi utánpótlás híres otthonába, a Forinyák utcai pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kemény Tibor
A jó felépítésű, gyors játékos lendületes elfutások után pontosan adott be és bátran vállalkozott lövésre is. Hátrányt jelentett viszont számára, hogy csak bal lábbal rúgott jól. Fejjátéka sem volt kifogástalan. E hiányosságok ellenére megbízható, hasznos csatárnak bizonyult a legjobbak között is.
Tizenöt esztendős volt, amikor először öltötte fel a zöld-fehér mezt. Akkoriban ez nagy eseményt jelentett egy kisdiák életében. Így emlékezett vissza a hófehér hajú Kemény Tibor: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Balog Zoltán: 45
Pályafutását Békéscsabán kezdte, négy évig volt az Előre játékosa. 17 évesen már az első osztályban futballozott. 1997-ben tagja az U-20-as világbajnokságon szereplő csapatnak Ferenczi Pistával együtt. Pályára lépett a Riquelme, Samuel, Cambiasso, Aimar fémjelezte argentin csapat ellen a csoportmérkőzések során.
1998-ban a belga Royal Antwerp csapatához igazolt, majd a következő évben hazatért a BVSC együtteséhez, ahonnan rövidesen Ceglédre került.
2000 nyarán került a Fradihoz, Csank János csapatába. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tolonics Sándor
Ifiválogatott jobbszélsőnk egyetlen bajnoki mérkőzésen szerepelt az első csapatban 1957-ben.
Ugyanezen év nyarán tagja volt az ausztrál túrán résztvevő ferencvárosi alakulatnak is.
Rövid pályafutásának érdekessége, hogy nem szerepelt vesztes csapatban, sőt tíz mérkőzéséből kilencszer győztesen hagyhatta el a pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bencsik János
Egykori védőnk az Orosházi Kinizsitől érkezett 1954 januárjában.
Az 1955. évi bronzérmes csapatban három alkalommal lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fonnyadt Zsolt: 55
Huszonegy évesen mutatkozott be Rákosi Gyula csapatában és két éven át meghatározó tagja volt a csatársornak a bal szélen száguldozó szélső. Góllövő tudományát elsősorban az örök rivális lila-fehérek ellen csillogtatta, kétszer is duplázni tudott a Megyeri úton.
Pályafutását sérülések gátolták, így kimaradt az 1991/92 évi bajnokcsapatból is.
Az 1992/93-as szezonban mindössze egy bajnokin tudott már pályára lépni, majd ismét megsérült egy felkészülési találkozón, amely élvonalbeli pályafutásának végét jelentette. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Onódi Béla
(fotó: Onódi Zoltán családi archívumából)
Bajai születésű volt, ott is kezdte pályafutását egykori csatárunk. A Fradi azonban Pécsről igazolta le a gólerős játékost, aki már az amatőr csapatban is ontotta a gólokat.
Az első bajnoki meccsén rögtön két góllal igazolta, hogy jól döntöttek a ferencvárosi vezetők leigazolásakor. Tulajdonképpen a profik között is megállta a helyét.
Az Újpest elleni két Magyar Kupa döntőben is mindkét gólt ő szerezte. Az 1943/44-es kupa-kiírásban a csapat legeredményesebb játékosának bizonyult nyolc góljával. Bajnoki meccsen a Vasas ellen mesterhármast is szerzett! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Weinber János
Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.
Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, „mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bálint László: 75
Jóllehet nem csak civilként törekedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglalja kedvenc helyét a védelem tengelyében. A Fradi egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elánnal hajtotta végig, mint a legnagyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulásokkal, valamint távoli bombákkal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdonképpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, Lakat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozásával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szerződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
