Alberttól – Zsiborásig

Szigeti Oszkár

Szigeti Oszkár (1933. szeptember 10., Miskolc – 1983. május 6.) a DVTK válogatott védője 1958-ban egy alkalommal kapott helyet a legjobbak közt. Az erős fizikumú, kitűnő hátvéd rendszerint a védelem tengelyében szerepelt. A válogatottban a balhátvéd helyén játszott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bősz Gábor: 60

Bősz Gábor

Ifjúsági bajnoki cí­met nyert, sokszoros ifi-válogatott középhátvédünk egy nemzetközi tornán lépett pályára a Real Zaragoza ellen 1981 májusában.

’81 őszén már a DVTK szí­neiben mutatkozott be az NB I-ben. Katonaidejét a területi bajnokságban szereplő miskolci H. Papp József SE csapatában töltötte, majd a katonaság befejezése után visszatért egy rövid időre az Üllői útra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Détári Lajos: 60

A szőke irányí­tó a Bp. Honvédban lett élvonalbeli játékos és számos sikert ért el a piros-fehérekkel: bajnoki cí­mek, kupagyőzelem, gólkirályi cí­mek, az év játékosa és a válogatottság.

Ki ne emlékezne zseniális góljára az osztrákok ellen Bécsben!? A brazilok ellen fejjel szerzett találatára a Népstadionban, vagy a lengyeleknek lőtt szabadrúgásgóljára ugyanitt!? Az Eintracht Frankfurt szí­neiben elért, kupagyőzelmet érő találatára a VfL Bochum ellen vagy a Fáy utcában szerzett győztes találatára a BEK-ben, amit Helmut Ducadam-nak, a későbbi győztes Steaua Bukarest kapusának lőtt!? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Deák Ferenc

Deák Ferenc

Nagy­szerű testi felépí­tésű, magas, erőteljes, minden ideg­szálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II. és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem csillo­gott a rendkí­vül népszerű „Bamba”, de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát.

A Ferencvárosban 83 bajnokin 121, mí­g a magyar válogatottban 20 találkozón 29-szer volt eredményes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Csikós Gyula

Csikós Gyula

Biztonságos megoldásokat alkalmazó, megbí­zható, hosszú időn át kiegyensúlyozott teljesí­tményt nyújtó labdarúgó volt. Nem törekedett látványos megoldásokra. Egy cél lebegett előtte: a kapujára irányuló lövéseket és fejeseket a legegyszerűbben, leggyorsabban elhárí­tani. Labdafogása kitűnő volt és igen jól öklözött. Mozgékonysága, határozottsága, nagy ruganyossága és kiváló reflexei jóvoltából bravúros védésekre is képes kapusnak bizonyult.

Pályafutásának kezdeti szakaszáról í­gy nyilatkozott: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rauchmaul Emil

Rauchmaul Emil

Játékosként a BTC egyszeres válogatott középfedezete. Szorgalmas, megbí­zható játékával érdemelte ki a válogatottságot. A védekezésben jeleskedett leginkább. Az irányí­tásban, a támadások szervezésében már kevésbé mozgott otthonosan.

Az edzőválsággal küzdő Ferencváros az 1937/38-as bajnokságra szerződtette a csapat élére. Az ekkor 46 éves tréner lengyel (Polonia Warszawa) és görög (Enosszisz Athén) csapatok után vállalta el a zöld-fehér gárda felkészí­tését.

Mindjárt az első meccsek között volt a Lazio elleni oda-visszavágós KK döntő, amit sikerrel vett a csapat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tepszics Ignác: 65

TFU_19971100_FU_008 - 0012-2Hat éven át rúgta a zöld-fehérek első csapatában a bőrt a saját nevelésű védő. 1976 augusztusában Kecskeméten mutatkozott be a Honvéd ellen a Bajnokok Tornáján. Bő fél év múlva tétmeccsen is lehetőséget kapott Dalnoki Jenőtől, majd másfél évig nem került be a nagycsapatba.

1978 nyarán Friedmanszky Zoltán lett az edző és a 20 esztendős játékos előbb a kupában, majd a bajnokságban is megkapta a lehetőséget. Ha már megkapta, meg is ragadta és próbálta bizonyí­tani, hogy méltó utódja lehet Martos Győzőnek, aki egy sorral előrébb játszott ekkor. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Szabó József

Az élénk hajszí­ne miatt „Vörös” és „Piroska” becenéven közismert játékos apró termetű, fáradhatatlan, rendkí­vül szorgalmas labdarúgó volt. Páratlan akaratereje juttatta a zöld-fehérek örökmozgó játékosát a legjobbak közé. A védelemben és támadásban egyaránt hasznosnak bizonyult. Ügyesen szerelt, kielégí­tően passzolt. Csupa szí­v játéka és nagyszerű humora, vidám kedélye miatt nagy népszerűségnek örvendett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

dr. Csanádi Árpád

Budapest egyik elővárosának tartott Pesterzsébetről indult. Édesapja sú­lyos baleset következtében korán munka­képtelen lett. Az édesanyja kereste a kenye­ret, a nővér Manci nevelte két öccsét Árpá­dot és Ferit. Igyekezett megfogadni az apai tanácsot, aki sűrűn ismételte:

„Tanuljatok, igyekezzetek, mert csak í­gy tudtok kiválni a többiek közül, í­gy lehet belőletek valaki!” …

S érdekes módon Csanádi Árpád akkor bizonyára öntudatlanul a sportot ta­lálta a legalkalmasabbnak arra, ahol bárki­vel, azonos körülmények között veheti fel a versenyt. A góloknál nem nézik ki lőtte, a gól az eredménynek számí­t, s a tudás a sport területén az emberek igazi, abszolút fokmérője. Így azután a nagy erőfeszí­tések árán a gimnáziumba iratkozott Csanádi fiúk délutánonként az Epreserdőn át — természetesen gyalog — indultak a Fradi utánpótlás hí­res otthonába, a Forinyák ut­cai pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK