Alberttól – Zsiborásig
Beles Ferenc: 65
A rendkívül jó fizikai adottságokkal rendelkező, sziklakemény védő megyei csapatokban kezdte, majd a Kecskeméti SC-től (Rákosi Gyula volt az edzője ekkortájt) került a Fradihoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hajrá, Fradi! Hajrá, Fidi!
A Steiner -ekkor már Sömjén- családba történt benősülésem után jóval tudtam meg, hogy ekkor már nagyon beteg és szinte ágyhoz kötött apósom fiatalon ünnepelt futballista volt. Ez volt az a téma, amiről mindig szívesen mesélt, így hallottam két fájdalomcsillapító bevétele között felemelő, de egyáltalán nem vidám élettörténetét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Ödön
1947 nyarán igazolt a III. kerülettől (1945-47: 58 mérkőzés / 23 gól) az Üllői útra és 1953-ig futballozott zöld-fehérben.
Az első tucat ferencvárosi mérkőzése nagyszerűen sikerült. Az ekkor még jobbösszekötő posztján szereplő játékos öt gólt is szerzett ezeken a találkozókon.
A 13. meccsén, a DVSC ellen súlyos térdsérülést szenvedett (korábbi formáját már sohasem nyerte vissza). Hónapokra kiesett a csapatból, és ezután hatodik csatárnak számított. Ha valaki kiesett a csatársorból Ő volt a beugró.
A támadóötös majd’ minden posztján megfordult, csak balszélsőt nem játszott. Az 1948/49- es legendás bajnokcsapatban öt alkalommal kapott helyet balösszekötő poszton.
Az ÉDOSZ majd Kinizsi gárdában többnyire már jobbszélsőként rúgta a labdát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mátrai Sándor
Orosházáról, mint válogatott atléta került az Üllői útra!
Eleinte még tagja (később aztán kikerült) volt a helsinki olimpiára készülő 4×100-as futóváltónak (10.9 másodperc volt a legjobb ideje!), valamint távolugróként (egyéni legjobb: 699 cm) és magasugróként (egyéni legjobb: 183 cm) is jeleskedett.
Magna néven érkezett az Üllői útra és csak később, a futballcsapat tagjaként „keresztelték” el Mátraira! A „keresztapa” Gulyás Géza, csapat kapusa volt.
Amikor felvették a TF-re, a szabályok szerint át kellett volna mennie a főiskolára. Atlétikában volt, futballban viszont nem volt I. osztályú csapata a TF-nek, így futballistaként maradhatott a Kinizsiben.
A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült, hogy a hátvédsorban (középen és jobb oldalon is) egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Malaky fivérek
Malaky Mihály
Malaky Mihály (tanító, iskolaigazgató, 1880 – 1932. március 25., Budapest): Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szenes Sándor: 55
1990 nyarán igazolt a Fradiba Patkós Csabával együtt az erdélyi születésű középpályás. Az OTP ’95 tornán mutatkozott be zöld-fehérben, majd rögtön az első bajnoki mérkőzésén két bombagólt lőtt az újpestiek hálójába.
A folytatás is remekül sikerült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Wrbanszky Nándor Károly
Wrbanszky Nándor Károly néven Kispesten látta meg a napvilágot.
Ferenc testvére is az FTC-ben rúgta a labdát, az ifjúsági csapatban szerepelt 1935-ig.
Jenő előbb Verbánszky, később Vértes néven az FTC amatőrjei között játszott 1933 és 1936 között középfedezetként. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Keresztúri András: 55
A Dabasról érkezett labdarúgó 1989 és 1991 között rúgta zöld-fehérben a labdát. A második idényben ment neki jobban a játék, 25 bajnokin 7 gólt is szerzett a középpályáról. A Pécs, a Volán és a Siófok elleni találkozókon az ő gólja döntött, míg a Vasas elleni találkozón ő szerezte a győztes találatot. 1991 tavaszán a Nehru kupán bekerült a magyar válogatottba is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tihanyi András
1942-ben a Szegedi VSE-ből volt válogatott a középcsatár. Az első válogatott találkozóján kapuba talált a németek ellen, de több fellépés nem adatott meg neki címeres mezben.
Az alacsony termetű Szegedről származó csatár gyors, robbanékony játékos volt. Pompásan kezelte a labdát, ügyesen cselezett, ötletesen játszott, ésszerűen osztogatott. Fejjátéka is megfelelő volt, a kapura is állandó veszélyt jelentett. Korszerűen, ötletesen játszott.
Thomann Antal
A keménykötésű hátvéd első mérkőzését 1952-ben, az utolsót 1962-ben játszotta. A „szépséghiba”, hogy a TF-en eltöltött évek (1953-57) alatt csak a főiskolai csapatban szerepelhetett.
Visszatérése után tagja volt az FTC első MNK-t nyert csapatának! Megbízható, lelkes játékos volt – az ilyent a Fradi-szurkolók különösen szeretik… Ha nem fért be az első csapatba, a tartalék gárdában is hasznosan, sértődöttség nélkül rúgta a labdát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
