Alberttól – Zsiborásig
Patkós Csaba: 55
Az Erdélyből igazolt középpályás két idényben szerepelt az első csapatban.
Az 1991/92 évi bajnokcsapatban 10, az 1990/91 évi kupagyőztes csapatban 2 mérkőzésen lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Balogh Tamás: 55
1979-ben a serdülő IV-ben kezdte a kenulapátot labdára cserélő, a későbbiekben a válogatottságig jutó egykori ferencvárosi hálóőr.
1988 februárjában mutatkozott be az első csapat kapujában, de a következő három évben Józsa mögött csak néhány barátságos találkozón kapott lehetőséget.
Aztán 1991 tavaszán a Baja elleni kupamérkőzésen már az Ő nevével kezdődött a csapat összeállítása. Az Újpest ellen végre az élvonalban is őrizhette a kaput. Az 1-0-s zöld-fehér sikerrel végződött találkozón, az újonc még csak gólt sem kapott, sőt a következő öt tétmeccsén is „lehúzta a rolót”, így övé lett az „1”-es mez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hőnich Henrik Mihály
Hőnich Richárd (Hőnich II., Riki) a III. kerület csapatából igazolt jobbszélső 1916 tavaszán szerepelt zöld-fehér színekben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Beke Imre
A csatár összesen 10 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 8 gólt lőtt! Ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy ha Gyetvai egészséges volt, akkor kiszorítsa őt a kezdőcsapatból…
Az amatőr FTC-ben azonban sokszor játszott és sok gólt szerzett. 1943 nyarán a Kolozsvári AC csapatába igazolt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Eugene Neagoe: 55
Kétszer is leigazolta a Ferencváros a román csatárt.
Először 1992 februárjában a grazi Sturm ellen lépett pályára, de ekkor még nem kapott játékengedélyt.
1994 tavaszán mutatkozott be a magyar élvonalban a Vasas színeiben. Érdekesség, hogy egyetlen találatát egy olyan mérkőzésen szerezte, ahol két ferencvárosi kedvenc, Dzurják és Nyilas is a kapuba talált (Vasas – Vác: 2-2). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy Sándor: 55
1977-ben lett a Ferencváros játékosa, majd végigjárta a korosztályos csapatokat. 1987 tavaszán mutatkozott be az „egyben” Dalnoki Jenő kezei alatt, aki hamarosan szorgalmazta „átigazolását” a tartalékok közül az első csapat keretébe.
1988 májusában Tatabányán játszotta első bajnoki mérkőzését a szélsőhátvéd.
Élete második NB I-es meccsén már a Fradi ellen szerepelt, ugyanis időközben bevonult katonának. Katonaidejét a Bp. Honvédnál töltötte le, ahol kupagyőztes-, és bajnokcsapat tagja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Schwarcz Ernő
Az „amerikai magyar futball” Henni Géza mellett másik nagy klasszikusa, sőt időben az első. Az FTC ificsapatában tűnt fel az 1916/17-es idényben, gyorsasága mellett rendkívüli gólérzékenységével.
A nagycsapatba 1920 szeptemberében került be. Az FTC-ben mindössze két évet játszott. Nem volt gyors csatár, de a kaputól 30-35 méterre már veszélyesen „tüzelt”. Óriási erejű lövéseiből igen sok gólt szerzett. Majdnem annyi gólt lőtt ahány Fradi-meccsen játszott!
1922-ben a válogatottba is bekerült, a finnek ellen két gólt is szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mészöly Pál: 65
A labdarúgás nem állt távol a családtól, hiszen a papa, id. Mészöly József a BVSC kapusa (és a későbbi remek Fradi-hálóőr, Aczél vetélytársa) volt az ’50-es évek végén.
A bátyja, József ugyancsak a Fradi igazolt játékosa volt.
A kisebbik Mészöly-fiú, az ÉPGÉP csapatából került a Fradi serdülőbe. Tehetsége hamar megmutatkozott, így már ekkor is felfelé játszott. Az ifiben Rákosi Gyula volt az edzője, majd 19 esztendősen mutatkozott be a Fradi első csapatában Brnoban egy KK mérkőzésen. Aztán az angyalbőr (a Kossuth KFSE-ben Budai Laci bácsi volt az edzője, mint oly sok Fradistának) és egy súlyos sérülés hátráltatta pályafutásának mihamarabbi felívelését. Az 1978/79-es szezontól vált a csapat alapemberévé, két éven át meghatározó tagja volt a Ferencváros támadóalakzatának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pusztai László
A sors örökké kiszámíthatatlan marad.
Soha nem tudhatjuk, miért sodort minket az áramlat éppen ahhoz a szigethez, ahová sodort, és miért nem ahhoz, ahova eredetileg el akartunk jutni. Pusztai László és felesége 1987. július 6-án, Polgárdi közelében biztosan nem arra gondolt, hogy egy szemközti sávban közlekedő autó defektje miatt egy olyan szigetre sodorja őket a sors, ahová még nem akartak megérkezni, hiszen az élet olyan feladatokkal ajándékozta meg őket, amit még teljesíteni akartak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Polgár Gyula
A kitűnő alakú, erős fizikumú Polgár a legsokoldalúbb labdarúgóink közé tartozott. A válogatott csapatban hét szerepkörben is játszott. (A hátvédhármas mindhárom, a két szélsőfedezet, továbbá a középcsatár és balösszekötő helyén.) Tulajdonképpen csatárnak indult, de Korányi I emlékezetes lábtörése alkalmával (1933-ban az 1:0-s olasz—magyar mérkőzésen) kiderült, hogy a védelemben sokkal jobban érvényesülnek kitűnő adottságai. A roppant gyors „Drumi” mindkét lábbal nagyszerűen rúgott és pompásan fejelt. Kifogástalanul szerelt, jól indított és veszélyesen lőtt kapura is. A második világháború idején a korszerű labdarúgás útjára lépő magyar válogatott első nemzetközi színvonalú középhátvédje lett.
