SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
dr. Sárosi György
SÁROSI I (STEFANCSICS) György dr. (1912-1993), a Ferencváros FC középfedezete és belsőcsatára, 1931 és 1943 között 62 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 42 gólt szerzett. 1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt, valamint az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
A három évtizeddel ezelőtt népszerű „Gyurka” labdarúgósportunk legkiválóbb egyéniségeinek egyike. Még ifjúsági korban volt, amikor Orth György így nyilatkozott róla: „Megvan az utódom!” Sárosi valóban Orth-szerű adottságokkal és képességekkel rendelkező játékossá vált. Kitűnő fizikai felépítése mellett tökéletes technikai-taktikai felkészültsége és nagy játékintelligenciája volt. Élvonalbeli pályafutását középfedezetként kezdte. Már 20 esztendős korában karmesterként irányította nemcsak a Ferencváros, hanem a válogatott csapat játékát is. Kitűnően támogatta a csatársor munkáját. Hosszabb távolságra is hajszálpontos átadásokat juttatott társaihoz. Bátran tört előre és lövésekre is vállalkozott. A védekezésben szintén teljes értékűnek bizonyult. A közelharcot ugyan lehetőleg elkerülte, de kivételes ütemérzékével és pompás fejjátékával a labdát csaknem mindig elcsípte ellenfelei elől. Hamarosan kiderült, hogy a támadósorban szintén kiemelkedő teljesítményre képes. Irányítókészségét, helyzetfelismerését, mint csatár is maradéktalanul érvényesítette. Ehhez járult még nagy gólképessége. A helyzetek előkészítésében és kihasználásában egyaránt mesternek bizonyult. Korának legjelesebb játékosai között emlegették Európa-szerte és világklasszis labdarúgónak ismerték el. 1937. június 20-án, a Közép-Európa—Nyugat-Európa mérkőzésen (3:1) a Közép-Európa együttesének balösszekötője, egyben csapatkapitánya is ő volt. Több kitűnő alakítása közül az 1937. szeptember 19-én, a Csehszlovákia elleni középcsatár-játéka emelkedik ki. A 8:3 arányú nagy győzelemből hét góllal vette ki a részét! Ezt a „rekordot” azóta sem érte el magyar labdarúgó válogatott mérkőzésen. 1935-ben az osztrákok ellen (6:3) három gólt szerzett. A II. világháború után még egy ideig az élvonalban szerepelt. A negyvenes évek végén — öccséhez hasonlóan, szintén engedéllyel — Olaszországba távozott.
Szőke György
Egyetlen mérkőzésén kapott gól nélkül őrizte a Bp. Kinizsi kapuját az 1956-os idényben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó Pál
1945 áprilisában nevezték ki az ekkor éppen az Elektromosnál tevékenykedő szakembert a Ferencváros kispadjára.
A tavaszi egyidényes bajnokságban volt a zöld-fehérek edzője és ezüstéremig vezette a csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Schneider Gábor: 55
A Pécs színeiben mutatkozott be az NB I-ben 1987 őszén, összesen háromszor öltötte magára a mecsekaljaiak mezét az élvonalban.
A Fradihoz már Bajáról érkezett támadó rövid ideig szerepelt zöld-fehérben, de így is bajnokcsapat tagjának mondhatja magát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Szoyka Kornél
A Szegedről szerződtetett hátvéd közel száz alkalommal viselte a zöld-fehér mezt. A Tátrai—Szoyka bekkpár az NB I-ben tiszteletet parancsoló poszt volt és különösen az 1939/40-es bajnokságban volt fontos szerepük: a Fradi ugyanis jobb gólaránnyal nyerte a bajnokságot!
A ferencvárosi védelem az egész tavaszi idényben csak hét gólt kapott… Szoyka részese volt az 1939-es nagy KK-sorozatnak – a döntőbe jutott gárdának is. 1942 májusában Szegeden búcsúzott a Ferencváros mezétől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tepszics Ignác: 65
Hat éven át rúgta a zöld-fehérek első csapatában a bőrt a saját nevelésű védő. 1976 augusztusában Kecskeméten mutatkozott be a Honvéd ellen a Bajnokok Tornáján. Bő fél év múlva tétmeccsen is lehetőséget kapott Dalnoki Jenőtől, majd másfél évig nem került be a nagycsapatba.
1978 nyarán Friedmanszky Zoltán lett az edző és a 20 esztendős játékos előbb a kupában, majd a bajnokságban is megkapta a lehetőséget. Ha már megkapta, meg is ragadta és próbálta bizonyítani, hogy méltó utódja lehet Martos Győzőnek, aki egy sorral előrébb játszott ekkor. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó József
Az élénk hajszíne miatt „Vörös” és „Piroska” becenéven közismert játékos apró termetű, fáradhatatlan, rendkívül szorgalmas labdarúgó volt. Páratlan akaratereje juttatta a zöld-fehérek örökmozgó játékosát a legjobbak közé. A védelemben és támadásban egyaránt hasznosnak bizonyult. Ügyesen szerelt, kielégítően passzolt. Csupa szív játéka és nagyszerű humora, vidám kedélye miatt nagy népszerűségnek örvendett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tolonics Sándor
Ifiválogatott jobbszélsőnk egyetlen bajnoki mérkőzésen szerepelt az első csapatban 1957-ben.
Ugyanezen év nyarán tagja volt az ausztrál túrán résztvevő ferencvárosi alakulatnak is.
Rövid pályafutásának érdekessége, hogy nem szerepelt vesztes csapatban, sőt tíz mérkőzéséből kilencszer győztesen hagyhatta el a pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Weinber János
Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.
Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, „mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szántó Gábor: 65
1976 szeptemberében a DVTK színeiben mutatkozott be az élvonalban. Első klubsikereit is a borsodi csapatban érte el: két kupagyőztes-, egy kupadöntős-, valamint egy bajnoki bronzérmes csapat meghatározó tagjának mondhatta magát.
1979-ben előbb az olimpiai, majd az A-válogatottban is debütált dr. Lakat Károly kezei alatt.
23 éves korára öt elsőosztályú szezont töltött el a piros-fehéreknél, közel 150 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, nyolcszor a válogatott mezét is magára öltötte, így személyében egy fiatal, de mégis rutinos és jó képességekkel bíró védő került a bajnokcsapathoz 1981 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....







