Könyv (könyvismertető)
100 + 1
Bevezető
Százegyszer kúszott fel az olimpiákon a magyar lobogó a legmagasabb árbocra. Azaz százegyszer kellett volna, csak hát bizony akadt kezdetben nem is egy olyan olimpia, amelyen lobogók sem voltak, de még árboc sem…
Százegyszer érdemelték ki magyar sportolók az olimpiai elsőség aranyérmét. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi alkalommal osztottak ki a győztesek között aranyat, mert például az első olimpia bajnokai, köztük Hajós Alfréd is szép fehér ezüstöt kapott. Később is jobbára aranyozott ezüst jutott a győzteseknek, vagy ha nagy ritkán igazi arany, az sem volt 16 vagy 22 karátos, inkább csak 6-os. Ami több ízben kiderült, amikor egy-egy bajnok – lehet, hogy csak ellenőrzés végett – átnyújtotta féltve őrzött díját a zálogházi becsüsnek …
A részvétel a fontos, nem a győzelem! – Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nyolc évtized a magyar futballban – beszélgetés egy Fradi legendával
Rudas Ferenc 90. születésnapjára – az 1995-ben Pongrácz György tollából megjelent „Egy élet zöld-fehérben” című könyv után -, immár a második könyv jelent meg a napokban, mely a Fradi legenda életét dolgozza fel, sok-sok fotóval színesítve.
Könyvrészlet:
Előszó
Élő hungarikum
Mit tekintünk hungarikumnak? Valami olyasfélét, amely egyfelől unikum, másfelől jellegzetesen magyar érték. Azaz: ami sajátosan magyarnak tekintett értékeink közül is kiemelkedik; mondhatni törzsérték: mérce és ösztönzés egyszerre. Természetesen nem föltétlenül csak nekünk, magyaroknak, hiszen összemérhetőnek véljük nemzetközileg elismert értékekkel, ám elsősorban mégiscsak nekünk. Ne sajnáljuk előle a jelzőt: nemzeti érték.
A régi, dicső KK
Csak mint az FTC ügyvezető elnöke és a könyv felelős kiadója érzem jogosnak az élőszó megírását, hiszen a hajdani híres KK meccsekre még gyermekként jártam …
Azért is tartom mind a sporttörténet, mind a szerző szempontjából jelentősnek e mű megszületését, mivel az ötven—hatvan évvel ezelőtti KK ,,hőskor” lassan a feledés homályába merül. Napjainkban ennek a kupának a szerepét már a BEK küzdelemsorozata vette át, így ez a régi híres trófea bizony alaposan háttérbe szorul. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Félezerszer a Fradiért
Születtem 1944. március 16-án Sajóörösön. Ebben a szeretetre méltó kis borsodi faluban a háború alatt néhány hónapig szüleim kis vegyesboltot működtettek a településen. A sors jóvoltából ezen időszak alatt láttam meg a napvilágot a család harmadik gyermekeként.
A II. világháborús időszak befejező szakaszának egy villanásnyi jeleként a visszavonuló német sereg egyik katonája egy pillantást vet az udvaron lévő bölcsőben mozgó kézzel-lábbal az élet jelét adva rugdalózó gyerekre. Édesanyám elmondása szerint azt mondta: „Footballmeister”. Talán észrevette a kéz és láb harmóniáját! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
SCHLOSSER IMRE ÉS A MAGYAR FUTBALL 35 ESZTENDEJE
1934
A futball az az ágazata a sportnak, amelynek Magyarországon és külföldön igen nagy a tömegmozgató ereje.
A nagy népszerűség révén a tömegek érdeklődése nemcsak -anyagi bevételeket jelent, amelyből bizonyos formában segélyezni lehet olyan sportágakat is, amelyek ilyen jelentős bevételre viszonylagosan csökkent érdeklődés révén nem számíthatnak, hanem a nemzetközi futballmérkőzések megrendezésével olyan diplomáciai erőforrást is rejt e sportág magában, amely kiválóan alkalmas nemzetközi kapcsolatok kiépítéseié, a külföld részéről nemzetünk iránt megnyilatkozó érdeklődés fokozására, propagandára.
Schlosser Imre volt az, aki a magyar futballsportnak a megalapozásában nemcsak azzal vett részt, hogy beállt a játékosok csatasorába, hanem azzal is, hogy a fiatal futball játékosok nevelése terén eredményes munkát végzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A magyar foci legendája
Van-e még egyáltalán magyar foci? Hallani-e még a külvárosi grundokon azt a mennyei dobzenét, mely mágnesként vonz magához öreget és fiatalt? Megtelnek-e még egyszer az öreg lelátók lelkes és hozzáértő szurkolókkal?
Lesznek-e még, akik úgy idézik a mi éveinket, mint legendás korszakot, tehetségek termőjét, nevelőjét? Elindulnak-e a játékosszerzők, akiknek a szíve is olyan színű, mint kedvenc csapatuké, hogy megnézzék, mit tudnak a fiatalok?
Teremnek-e költők, mint hajdanán, hogy ódákat írjanak egy ballábas, hálószaggató lövésről? Ezekkel a kérdésekkel találja szemben magát e könyv olvasója.
Rónay Tamás voltaképpen a magyar labdarúgás képekkel illusztrált történetét írta meg, s mint annak igazi rajongója — s ki nem az, aki csak egyszer is látta Puskásékat a pályán? — azt sugallja: van remény.
Hogy a reményből valóság lehessen, ahhoz úgy kellene tudni játszani, mint e könyv mára legendák világába átlépő hősei. Olyan hűséggel és szeretettel kellene űzni e sportágat, mint ők tették fénykorukban.
Mert fénykorokat idéz e könyv, s ebből a hajdani ragyogásból talán még nekünk is juthat valami. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ferencvárosi szív
A szerző egykor maga is a Fradi vízipólózója volt, s egész életében zöld-fehér szív dobogott a kebelében. E remek kötetében igazi, ízig-vérig Karinthy Cinis novellákat olvashatunk, amelyekben a sport, s a Fradi kiemelt szerepet kapott.
Amúgy, „mellesleg” zseniális írások, remek életképek ezek. Mindegyik egy-egy telitalálat! Emberek, s esetek kerülnek terítékre, mulatságos, görbe tükörben ábrázolva a valóságot!
Elsöprő lendületű, remek humorú, átütő erejű, rendkívül élvezetes történetek, zöld-fehér mezben… Ám mindenki, nem csak a zöld-fehér szívű olvasó, emlékezetes, remek olvasmányélményhez jut e kötetet lapozgatva! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Miért beteg a magyar futball?
A sport nemcsak játék, de társadalmi ügy is, különösképpen az a legnagyobb közönséget vonzó sportág, a labdarúgás.
Mikor Végh Antal, a jeles elbeszélő és színpadi szerző, számos izgalmas szociográfiai mű írója a magyar labdarúgás mai — áldatlan — helyzetét boncolja, fontos társadalmi kérdéshez nyúl, nem illetéktelenül: maga is több mint tíz évig rúgta a labdát kisebb-nagyobb hírű pályákon, sőt bizonyos fokig a sportvezetésbe is belekóstolt.
De nem a szakmai okait kutatja elsősorba a magyar futball hanyatlásának, hanem az erkölcsieket. Valóságföltáró szenvedélye vezeti el a tatai edzőtáborba, ez nyilatkozik meg neves vagy névtelén játékosokkal, szakvezetőkkel, bírákkal folytatott beszélgetéseiben.
RIA! RIA! HUNGÁRIA!
A kezdet
„Bécsben ma délután a Magyar Labdarúgók Szövetségének repräzentativ csapata fog mérkőzni a bécsi Football Unió válogatott csapata ellen. A két football-szövetség nemrégiben határozta el magát arra, hogy évenként két ízben, hol Budapesten, hol Bécsben repräzentativ csapatjainak mérkőzésével a köztük fennálló barátságos viszonyt megerősítik. Az első ilyen mérkőzést ma tartják Bécsben, a bécsi Football Unió csapatjában az osztrák főváros 11 jelenleg legjobb játékosa szerepel. A magyar csapatról nemigen mondhatjuk ugyanezt, mert a szövetség a legjobb akaratja mellett sem volt képes csapatja számára egy-két kiválóbb játékost megnyerni; így többek közt Ordódy Bélát, a B.T.C. kitűnő centerhalfját nélkülözni lesz ma kénytelen.
Requiem a nagy 8-asért – a fradisták vargazolija
Egy tündöklő
Megpróbálok nem Zolit írni, hanem Zoltánt. (Azt hiszem, nincs magyar ember, az újpestieket is beleszámítva, aki ne vargazolizna.) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
