Múltidéző
A Fradi Ausztráliában IV. – 13:4
Egy házzal odébb
Július 1-én éjszaka összepakolt a társaság és a Transaustralia Airlines Viscount-típusú turbopropelleres gépe alig 6 óra alatt legközelebbi állomáshelyünkre, Adelaide-be repítette a csapatot.
A repülőtéren kellemetlen meglepetés fogadott bennünket: jó hazai, november végi ködös, harmatos, hideg reggel. Dideregve siettünk a repülőtér várócsarnokába. Az elmaradhatatlan fényképezés után a repülőtársaság autóbusza „repít” a városba szálláshelyünkre, a Hotel Grossvenorba.
Ragyogó egyszemélyes, elő- és fürdőszobás, ultramodern berendezésű, állandó hőmérsékletű szobákat kapunk. Szinte kínálja magát a kényelmes fekhely. Nincs is szükség nagy csábításra. Hideg is van, keveset is aludtak éjjel a fiúk, így a délelőttöt ágyban tölti a társaság.
A perthi mérkőzéseredmények híre nagyon megemelte ázsiónkat Adelaide-ben. Hatalmas érdeklődés előzi meg a július 4-i mérkőzést a Dél-Ausztrál válogatott ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Fradi Ausztráliában III. – Fenyvesi, az „atomszélső”
Első napunk a Hotel Savoyban
Mire megérkeznek a fiúk, kész a szobabeosztás. Mindenki azonnal indulhat lepihenni. Nem kell nagyon biztatgatni senkit a lefekvésre.
Mi ezalatt a csapat programját, étkezését tárgyaljuk meg. Szerencsénk van, mert két évvel ezelőtt a bécsi Rapid ugyanebben a hotelben szállt meg és így a szálló séfje már ismeri a futballista-igényeket. Igaz, hogy csak á la Wien, de ez is jobb, mint az ausztrál konyha. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Fradi Ausztráliában II. – Úton Ausztrália felé II.
Bécs — München — Róma
Bécsbe hamarabb érkeztünk, mint ahogy Budapestről elindultunk. Ez a bűvészmutatvány azonban természetesen csak úgy sikerülhetett, hogy a bécsi és a budapesti időszámítás között egy óra differencia van; a repülőút pedig mindössze 45 percig tartott.
A Fradi Ausztráliában I. – Úton Ausztrália felé I.
A magyar futball varázsa
Első ausztráliai utam alkalmával felkeresett több futball-vezető és felkértek, hogy közvetítsek egy meghívást a világhírű magyar labdarúgók számára: ők is látni akarják a magyar ,,futball-művészeket”, az 1952-es olimpiai bajnokokat. Én ennek a félkérésnek szívesen tettem eleget. Elhoztam a meghívást egy Budapest-válogatott csapat számára, 1956 nyarára, azonban hosszas vajúdás után a túrából még sem lett semmi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emlékezetes Fradimeccseim 12., avagy a Honvédot csak Fradiként tudjuk legyőzni
CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK, DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK
Emlékezetes Fradimeccseim 11., avagy első zöld-fehér bajnokim…
„CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”
Párizs, Casablanca, Brüsszel …
A labdarúgó pályafutásának legszebb és maradandó emlékei általában egy-egy túrához kapcsolódnak. Idegen, ismeretlen tájak, új emberek, érdekes látnivalók reménye teszi érdekessé a külföldi utakat, nem pedig elsősorban az, amit egyes, nem éppen jóindulatú vélemények hangoztatnak… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emlékezetes Fradimeccseim 10., avagy végre újra HAJRÁ FRADI az Üllői úton…
„CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”
Emlékezetes Fradimeccseim 09., avagy mire volt jó a jugoszláv rádió…
„CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”
1950-56 – „ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel írt történet
Áttekintés az ÉDOSZ – KINIZSI korszakról
1950. február 16-án kimondták a Ferencváros megszűnését és beolvadását az Élelmezési Dolgozók Szakszervezete Sport Egyesületébe, az ÉDOSZ SE-be. 1951 januárjában pedig az ÉDOSZ SE-t átnevezték Budapesti Kinizsi Sportkörnek, azaz röviden Bp. Kinizsi SK-nak, melynek színe piros-fehér lett…
