2015.X.25. NB III, Ferencváros II. – Videoton II.: 2-1
NB III – Csapatunk Popov Patrik duplájával győzött 2-1-re a Videoton II ellen, ezzel ötpontosra növelte előnyét a második fehérváriakkal szemben.
Feljegyzések a fotelból – Könnyed győzelem
Ha jól számoltam, akkor 385 napja kaptunk ki. Utoljára éppen attól a csapattól, akinél ma gyakorlatozni voltunk. Írhattam volna vendégségnek is, hiszen a hazaiak nagyon udvarias vendéglátóknak bizonyultak. Gondoskodtak pályáról, szép számmal nézőket is kicsaltak a pályára, zöld volt a gyep, egyetlen biztosíték sem adta meg magát, így végig fényárban úszott a diósgyőri stadion. Az már más kérdés, hogy ma késő délután nem egy békés babazsúrra gyűlt össze Diósgyőr apraja-nagyja, hanem egy magyar bajnoki mérkőzésre. Utólag már igazat kell adnom Szivics mesternek, aki néhány napja azt nyilatkozta volt csapatáról, hogy „gyenge csapat, ezt a focit kicsit nehéz nézni”. Ráadásul a szerb tréner (akit valójában soha nem kedveltem) nevéhez fűződik a 385 nappal ezelőtti vereségünk, de mint tudjuk, azóta elég sok víz folyt le a Dunán, no meg a Szinván is. A több mint egy év meg bárhonnan is nézzük, tiszteletre méltó teljesítmény. Egy héttel ezelőtt a Tempó, Fradi! baráti találkozóján is felvetődött a kérdés: vajon mennyit is ér a mai győzelemmel 33-ra „dagadt” veretlenségi széria. Vajon össze lehet hasonlítani Lakat doktor 1966-67-ben elért 31-s, majd az 1968-69 évi 34-s szériájával? És akkor még nem is beszéltünk Blum Zoltán 1931-32-es 36-s szériájához. Ahogy Thomas Doll csapata halad a Csomolungma égbe szökő csúcsa felé, úgy válik egyre „érdekesebbé” a kérdés. De ne menjünk ilyen magasságokig, ereszkedjünk csak le a Földön, hiszen a ma Ferencvárosának az elsődleges célja a 29. bajnoki cím megszerzése. Melynek a soron következő állomása volt a diósgyőri vendégeskedés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.X.24. DVTK – Ferencváros: 0-2
A Diósgyőr igazolta Szivicset, a Fradi meg a papírformát
Könnyedén nyert a DVTK otthonában a Ferencváros, amely már 33 bajnoki óta veretlen.
Továbbra is veretlenül menetel a bajnoki cím felé a Ferencváros, amely megérdemelten hozta el a három pontot a vártnál jóval gyengébb teljesítménnyel előrukkoló Diósgyőr otthonában a labdarúgó NB I tizenharmadik fordulójában.
Böde Dániel: 29
2012 nyarán, 25 évesen igazolt Paksról az Üllői útra a gólerős csatár.
A rutinos játékos 144 élvonalbeli találkozón 36-szor (a zöld-fehérek védősorát háromszor is mattolta) volt eredményes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Orosz Márk: 26
Orosz Márk a Ferencvárosban nevelkedett, de 2009-ben Olaszországba szerződött, ahol több klubban is kipróbálhatta magát.
A csatár 2011 nyarán az NB II-es Szegedhez igazolt, ahol a 2011/12-es bajnoki idény során 22 mérkőzésen 15 gólt lőtt.
2012 januárjában szerződött vissza nevelőegyesületéhez és ugyanezen év nyarán csatlakozott Détári Lajos együtteséhez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó – A Diósgyőr következik
A két csapat 90. (Diósgyőrött a 43.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 44.
Világsztárt igazolunk egy „amatőr” válogatott kispadjára…
1901 óta íródó történelme során sokszor sodródott totálisan letargikus állapotba a magyar labdarúgás, ám a mélységnek azon fokára, ahová 2003. november 19-ének estéjén eljutott, soha korábban nem volt példa.
457 néző előtt, az Üllői úton Észtországtól kikapni a legvéresebb shakespeare-i királydrámával felér, azt a futballnemzetet, amelyet két vb-döntőt is játszó válogatottja fémjelzett, ennél jobban nem nagyon lehet megalázni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
V. Tempó Fradi Író-Olvasó találkozó – Múltunk tisztelete
A jelenben élünk, de a múltból táplálkozunk – apám örökké belém ivódó bölcseletét több mint 40 éve hordozom magamban. Gyerekkoromból elég kevés emlékem maradt, ami nem abból adódik, hogy eseménytelen lett volna, sajnos a hippocampuszom nem úgy tevékenykedik ahogy kéne, amit bár megszoktam az évek során, tegnap délután ezért is hallgattam ámulattal azokat akik a múlt szinte minden rezdülésére emlékeznek. Apám bölcselete mégis sugárzó emlék, benne a vasárnapi ebédek, amikor a nagypapámmal órákig tudtak történeteket mesélni a családi ősökről és a régmúlt Fradi mérkőzéseiről, játékosairól. Volt egy pillanat, amikor már nagyon fel akartam állni az asztaltól és játszani imádott gombfoci csapatommal, apámhoz fordultam: miért kell mindig a múltról beszélni? Akkor fordult hozzám egy kissé ingerülten (akkoriban még nem nagyon szerették ha belekotnyeleskedünk a felnőttek beszélgetésébe) és mondta az elején idézett mondatot. Tegnap délután is hasonlóan éreztem magam szerkesztőségünk ötödik baráti találkozóján. A bölcselet sem juthatott véletlenül az eszembe, egyrészt azért, mert amióta tagja lehetek a Tempó, Fradi! csapatának a múlt tisztelete naponta érint meg, másrészt akik megtisztelték a találkozót, olyan zöld-fehér emléktablóval ajándékoztak meg, melynek érdemes lenne egy sarkot kialakítani a Fradi Múzeumban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.X.18. NB III, ETO Futsal – Ferencváros II.: 0-4
Feljegyzések a fotelból – Az idegekkel táncoló
Éjfél magasságában, amikor nagy nehezen kijutottunk a lezárt M0-ás szakasz okozta zavarából (az elején Laudetur barátom kajánul meg is jegyezte: nyugi, van benzinünk bőven) nem csak a köd borított fehér fátyolt az 51-es útra, hanem a szombati nap élménye is körbeölelte a sok-sok Fradi meccstől megtépázott autóban ülőket. Az esti meccsünkhöz a Tempó Fradi Alapítvány baráti találkozója adta a muníciót, mely úgy feltöltötte a Grab Bag táskánkat, hogy azzal felvértezve egy nap alatt visszafoglaltuk volna Budát a törököktől és nem kellett volna hónapokon át küzdeni Arnaut pasa védőivel. Az elmúlt napok válogatott eseményei után tán nem kellett volna megemlítenem a törököket, de ha már így esett, akkor legalább van egy kapocs, mellyel valahogy visszatudom magam vonszolni a jelenbe. Valahol a pillanatok varázsánál hagytam abba és bár eltudnék időzni V.Károly ostrománál, sőt ha lenne időgépem bele is ülnék és odarepülnék, felülnék a Sváb-hegyre ácsolt tribünre és onnan szurkolnék a magyar seregnek (melyben már akkor is voltak légiósok szép számmal) és feszülten figyelném kedvenc harcosom, Bottyán János hőstetteit. És bár Buda vára is szép látvány nyújt, nekünk azért továbbra is az aréna testesíti meg a Szentélyt, így a remekre sikerült hat órás baráti találkozó után úgy ültünk fel a lelátóra, hogy ma minden bizonnyal darabjai szedjük szét a Haladást. Egy kattintás ide a folytatáshoz....






HOZZÁSZÓLÁSOK