A vasárnapi záró forduló előtt már csak egy kérdés foglalkoztatta a Fradi szerelmeseit. Vajon a szerdai Magyar Kupa döntőbe jutás után, amit Doll mester finoman fogalmazva sem nevezett elfogadható teljesí­tménynek, vajon milyen arcát mutatja majd a csapat? Ráadásul a hétvégi fordulók olyan eredményeket hoztak melyekre a magyar média úgy csapott le, mint a Fradisták az új Sasra. „Ha a Fradi nem nyer Pécsett, akkor a Videoton már bajnok” – kevés olyan online felület volt mely kihagyta ezt a bulvárhí­rt, mert ugye a Fradi nevével mindent el lehet adni. Arról már kevés helyen emlékeztek meg, hogy a mai napon lettünk 116 évesek, igaz, az „csak” történelem, és az „csak” a magyarságunk része. Ennél fontosabb volt a Videoton edzőjének egy kissé pökhendi nyilatkozata, miszerint „mindenki ott nézi a Fradi-meccset, ahol akarja”. Kiragadott mondat volt a főcí­m és értem én, hogy a Videoton már bajnoknak tekinthető (csak halkan jegyzem meg, nekik ez lesz a második, nekünk meg 28 van!), és valószí­nűleg a szí­vük szakad meg, hogy nem tudnak hazai pályán ünnepelni. A sorsolás „szeszélyének” következtében legközelebb csak az utolsó előtti fordulóban játszanak otthon, í­gy ha megismétlődött volna az a csúfság, mely 1992. szeptember 12-én az Üllői úton – amikor is a Pécs szakí­totta meg a 22 mérkőzéses győzelmi sorozatunkat -, akkor a Videoton játékosai Carrillo szavaival élve, „aztán ha úgy alakul és lesz rá igény, összejöhetünk valahol.” Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →