Adventi naptár – 2014 „Zöld-fehér szívünkben a Ferencváros örök”

Még 23-at kell aludni
Egy svéd melegsége Olaszországban
Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 10.
Li 1949-ben jött Olaszországba és 1961-ig játszott. Szeretettel beszélt Czeizler „Laja” bácsiról, aki a Milánnál mestere volt és akitől sokat tanult.
Miután abbahagyta az aktív labdarúgást, a Milán utánpótlásának vezető edzője lett — a „Milanello” egyik létrehozója volt.
Feljegyzések a fotelból – Buksi hárompontos tévedése
Annak ellenére, hogy számos magyar közmondás figyelmezteti azokat akik oda „piszkítanak” ahol valamikor kenyeret kaptak, hogy ez könnyen vissza is hullhat a feladóra, mégis vannak olyanok akik késztetést éreznek arra, hogy „gondolataikat” világgá kürtöljék. Ez főleg a külföldről hazatérő játékosokra igaz, akik légiós életük végét általában volt edzőjükre hárítják, mert nem szerették őket, vagy nem értették meg magyaros játékuk tündöklő varázsát. Laczkó „Buksi” Zsolt is úgy gondolta egy féléves sikertelen Fradi szereplés után rúg vissza egy jó nagyot, és kiönti a szívét a sajtó munkatársainak, mely azonban jobban hasonlított a régi római lakások ablakaiból kiöntött „maradékra”, mint a valóság tényszerű közlésére. Amikor a második félidőben beállt (ha jól emlékszem már vezettünk 2:1-re), kapott is hideget-meleget, azután minden labdaérintésénél nem éppen babazsúron elhangzó rigmusokkal köszöntettük. Ami biztos fájhatott neki egy kicsit, de így jár az, aki hamis következtetéseket von le saját csapata erejéből. Mert amit tegnap késő este a Kecskemét az aréna egy kissé megtépázott gyepére varázsolt, az bizony legfeljebb ahhoz elég, hogy ne essenek ki az NB I-ből. Ráadásul Buski szerint ha az ellenfél edzője ülne a kispadunkon, akkor már a bajnoki címért küzdenénk… Ezt a megjegyzést már nem is kommentálom, mert ellenben vele, én nem akarom megsérteni volt játékosunkat. Neki most úgyis van baja bőven, hiszen a csapat a pályán válaszolt – ráadásul elég egyértelműen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent első vasárnapja – Közelebb kerülni egymáshoz
Advent első vasárnapján egy angyal száll le közénk. Azért jön, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz. Mai zaklatott és rohanó világunkban nagyon sokan csak magunkkal vagyunk elfoglalva és sok esetben még saját szeretteinkre sem jut elegendő időnk. Az angyal azért jön, hogy felkészítsen bennünket a szeretet ünnepére. Az angyal segít abban, hogy lerázzuk magunkról a keserűséget és úgy tekintsünk a jövőre, hogy abban megtaláljuk a boldogságot. Segítsünk neki küldetése teljesítésében és gyújtsuk meg advent első gyertyáját. Zöld-fehér szívünkben a Ferencváros örök. Még akkor is, ha néha elbizonytalanodunk, ha néha úgy érezzük, hogy elfogy körülöttünk a levegő. Nehéz és bonyolult éveket élünk. Bizakodunk és félünk, hitet adunk egymásnak, de kételkedünk is. Mert emberek vagyunk, mert tudjuk, hogy számunkra az évek száma nem végtelen, ezért mi a jelenben akarunk örülni a sikereknek. Mi a jelenben akarunk bajnokságot nyerni és meghódítani a világot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.XI.29. Ferencváros – Kecskeméti TE: 3-1
Fordított a Fradi, és állva hagyta a Kecskemétet
Tizenhat perc alatt hármat vágtak a zöld-fehérek, és már több mint egy éve veretlenek hazai pályán.
A labdarúgó NB I 16. fordulójában a Ferencváros végig nagy fölényben játszva biztosan nyert a Kecskemét ellen, bár a félidőben egy tizenegyessel még a vendégek vezettek.
Felavatták Kocsis Sándor emléktábláját
A legendás Fradi-csatárt egy emléktáblával tisztelte meg az FTC Baráti Kör és a Józsefváros a Kálvária téren. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Helyünk a kupanap alatt
Már kapható
Dénes Tamás – Hegyi Iván – Lakat T. Károly
a magyar labdarúgás történetét feldolgozó legújabb, immár negyedik könyve,
amely csapataink nemzetközi klubmérkőzéseinek történetét eleveníti fel.
Bajnoki beharangozó: A Kecskemét csapatát fogadjuk
Huszonkilenc évvel ezelőtt mérkőzött meg először a két csapat egymással. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dragóner Filip
2014.XI.25. LK, Ferencváros – Paks: 2-1
Feljegyzések a fotelból – Szezonzárás döntetlennel
Vajon milyen eredménnyel zárjuk az őszi szezont? Vajon a botladozások ellenére sikerül a dobogó közelébe férkőzni, vagy maradunk az élmezőny végén? Ha most egy kicsit gonoszkodni akarnék, írhattam volna azt is, hogy a középmezőny elején (ez persze még realitás is lehetett volna, ha mi kikapunk és győz a Debrecen), de ezt a verziót megpróbáltam minél gyorsabban elhessegetni, hiszen ezzel a tudattal készülni a délutáni mérkőzésre, nem a legjobb kedélyállapotot jelenti. Ettől függetlenül délelőtt minden igyekezetem ellenére ez a verzió játszotta a főszerepet, melyre valljuk be, elég sok indokot fel lehet hozni. Sajnos az őszi „menetelésünk” során az előttünk álló csapatoktól túl sok pontot nem szereztünk, olyannyira, hogy a Paks elleni döntetlent leszámítva, csak vereségek borzolták az idegeinket. Erre könnyű lenne azt a magyarázatot találni, hogy „jobbtól nem szégyen kikapni”, de ezt egy Fraditól még a dicstelen 1984/85-s bajnokságban sem tudtuk elviselni, pedig akkor tényleg a kiesés ellen küzdöttünk. A jelenben ez a veszély azért nem fenyeget, de azzal a tudattal ébredni, hogy ha ma nem nyerünk, akár a hetedik helyen is zárhatjuk az őszt, nem éppen szívmelengető érzés. Ráadásul „közeleg a tél” és az MLSZ jóvoltából még két tavaszi forduló is vár ránk, persze csak akkor, ha az időjárás is úgy gondolja. Az a tény sem hagyott nyugodni vasárnap délelőtt, hogy vajon érdemes volt-e engedni a Videoton hamis csábításának (a stadionépítésük csak jövő ősszel kezdődik) és elfogadni a pályaválasztói jog felcserélést. Az új arénánkban tétmeccsen még nem kaptunk ki és bár a szkenner vita még továbbra is borzolja a kedélyeket, mégis nagyobb esélyünk lehetett volna a pontszerzésre, mint Székesfehérváron. Egy kattintás ide a folytatáshoz....






HOZZÁSZÓLÁSOK