Amióta Szivics mester egy kissé fellengzősen kijelentette, hogy imádja legyőzni a Fradit, azóta „ferde” szemmel nézek rá. A Münchausen bárót is leköröző nyilatkozatairól hí­res tréner a héten még rá is tett egy lapáttal, hiszen olyan önfényező reklámba fogott, hogy azt bizony bármelyik celeb megirigyelhette volna. Kijelentette, hogy a taktika csúcspontja volt a „B” csapatával felálló Debrecen kiverése a Magyar Kupából és ideje lenne a szakmának hajbókolni előtte, valamint a két döntő olyan fizikai megterhelést jelentett a játékosai számára, hogy most bizony a Fradi ellen rotálnia kell a csapatát. Ezt persze egy pillanatig sem hittem el, hiszen akinek a Fradi legyőzése élete értelmét adja, az biztos nem fogja kihagyni azt a lehetőséget, hogy az ellenfél három állandó tagja hiányzik eltiltások miatt. Ez persze nem illik bele a mester összeesküvés-elméletébe, de ez őt igazán soha nem zavarta. Ígérem most már többet nem hozom elő Szivics mestert, de nehezen tudom megállni, annyira ingerel minden mondata. De most inkább a Fradiról és az előzményekről. Mivel egy pillanatig sem hittem abban, hogy a DVTK mezőgazdasági földtevékenységet fog folytatni, valamint ismertem a vendégek megtermett játékosait, Mateos és Pavlovic eltiltása miatt egy kicsit aggódtam, vajon a hiányzó belső tengelyt kikkel fogja pótolni Doll mester. Besic helye vitathatatlan volt, de arra csak tippelni tudtam, hogy kit fog mellé rendelni. A meccs előtt Besic-Gyömbér, vagy Besic-Busai kettőst vártam, erre jött a Besic-Cukic párosí­tás, mely elsőre meglepett, de végül is remek húzásnak bizonyult. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →