Beharangozó, 26. forduló: A Kaposvár következik
A két csapat 24. bajnoki találkozója következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések „A FOTELSZURKOLÓNAK” II.
Közel két évvel ezelőtt, amikor a 100. rész után dr. Sárosi György születésének 100. évfordulója alkalmából Genovából egy rendhagyó köszöntővel leptük megszerkesztőtársunkat, még nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan elröpül a következő szűk két év.
Az otthon zöld füvén XIX.
Avatók és aratók
1911, 1974: két emlékezetes dátum a Ferencváros történelmében, melyek nem bajnoki címhez és nem kupagyőzelemhez kapcsolódik, hanem az otthonunk zöld füvéhez, az Üllői úti stadionhoz. A Fradi első stadionját 1911. február 12-én avatták fel, majd a történelem viharaiban számos fejlesztésen, bővítésen esett át: új tribünök, cementlépcsők, számozott helyek, Springer-szobor. 1936. június 21-én már gyepszőnyegen vertük a Slaviát 5:2-re. Aztán 1947. május 4-én az osztrákok elleni válogatott mérkőzésen leszakadt a tribün egy része. És bár 1954-ben még felújításon esett át a stadion, de 1962-ben már kimondták rá a „halálos ítéletet”. Szakaszosan kezdték bontani, az öreg, legendás fatribün 1962. október 14-én búcsúzott el a csapattól. Tíz évvel később lett újra otthonunk az Üllői út, addig albérletben, a Népstadionban játszott a csapat, mely a Ferencvárosi labdarúgás egyik legeredményesebb korszaka is egyben. A stadiont 1970-ben kezdték építeni, a négy évig tartó munkálatok során a szurkolók szinte naponta zarándokoltak az Üllői útra, hogy figyelemmel kísérjék az építkezést. Bár akkor is voltak fanyalgók, de a zöld-fehér álmok végül is beteljesedtek és 1974. május 19-én átadásra került a stadion, mely sokunk számára több volt egy focipályánál, az maga volt Szentély. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Heti portré
Szűcs Lajos
Feljegyzések a fotelból – Magabiztos győzelem
Mostanság nem nagyon kedvelem a Honvéd elleni meccseket. Az előző három vereséget nem könnyű felejteni, főleg azt a bizonyos „Nem nyert” feliratú éget még a mai napig is. Azóta persze változott a világ, a jelenben mi indultunk három bajnoki győzelemmel, a Honvéd meg három vereséggel, de ettől függetlenül a kezdő sípszó előtt voltak bennem kétségek. Ráadásul a tegnap esti sonka-tojás-kolbász hármas egy kissé a gyomromat is megviselte, de az aszalt szilvával „ágyasított” házi pálinka valamit javított a helyzeten. A teljes gyógyuláshoz kellett a három pont, ami nem csak a gyomrom lelki világát hozta rendbe, hanem a tabella is sokkal szebb képet mutat. A Videoton kiszenvedte a győzelmet a Megyeri úton (jaj, szegény dózsa!), a Haladás hanyatt vágta magát Kaposvárott, így a győzelem sokkal többet jelentett az egészségügyi állapotomnál. Még akkor is, ha a mérkőzés utáni vacsora a tegnapi hármas ismétlése, de mivel maradt még abból a házi itókából, így egyetlen cél lebegett előttem, a győzelem reménye Kispesten. Pedig mostanság nem nagyon kedvelem a Honvéd elleni meccseket… sőt ha mélyen belegondolok, a múltban sem kedveltem őket. Nekem a Honvéd mindig az ötvenes éveket hozza elő, azt a szomorú hat évet amikor megpróbálták a föld alá süllyeszteni a Ferencvárost, miközben Farkas Mihály 5 éves „uralkodása” alatt összekalapálta az Aranycsapat magját alkotó Budapesti Honvédot. De most hagyjuk a múltat hiszen a mai győzelemmel nem csak a múlt illant el a gondolataimból, hanem az előző három Honvéd elleni vereség is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.IV.20. Bp. Honvéd – Ferencváros: 0-2
A Honvéd otthonában is győzött a Ferencváros
A zöld-fehérek zsinórban negyedszer nyertek, a kispestiek egymás után negyedszer szenvedtek vereséget.
A labdarúgó NB I huszonötödik fordulójában az ellenfelénél jobban futballozó Ferencváros Gyömbér Gábor és Leonardo találatával elhozta a három pontot a Budapest Honvéd otthonából. A Fradi zsinórban negyedszer győzött, a Honvéd egymás után negyedszer szenvedett vereséget az élvonalban.
A legnagyobb Fradi hálóját védte
Magyarság (USA)
Elhunyt Henni Géza, a Ferencváros történetének egyik legjobb kapusa. A kiváló sportember Floridában, 88 évesen halt meg. A kiskunhalasi születésű kapus 1945-ben került a Ferencvároshoz, és hamarosan a legjobb magyar kapuvédők között tartották számon.
A magas termetű, atletikus képességekkel megáldott sportember 19 évesen lett a Fradi kapusa. A 93 éves Rudas Ferenc, az akkori Fradi kiváló játékosa, a legidősebb élő magyar válogatott labdarúgó így emlékszik rá: „Öt éven át játszottam együtt Henni Gézával a Fradiban. Fantasztikus képességekkel megáldott kapus volt, ruganyossága párját ritkította, s mivel nem volt visszahúzódó típus, gyakran meg is csillogtatta kivételes adottságait. Az emlékezetes 1947-es közép-amerikai túránkon, amelyre Puskás Öcsit is elvittük magunkkal, 100 ezer néző előtt játszottunk Mexikóvárosban, és Géza ott is megtette azt a bravúrt, hogy felugorva mindkét lábával megérintette a keresztlécet!”
Az otthon zöld füvén XVIII.
Gagarin is nézte Gránert
Amikor először megláttam a fejezet címét egy kicsit értetlenül meredtem a semmibe. Azt tudtam, hogy ki volt Gagarin, de Gráner nevéről nem ugrott be semmi. Pedig ha tökéletes memóriával rendelkeznék, akkor eszembe kellett volna jutni, hogy valamikor a hetvenes években olvashattam róla Moldova György egyik szociográfiai könyvében. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a „Tisztelet Komlónak” c. könyv annyira nem tud megelevenedni előttem, mint az „Akit a mozdony füstje megcsapott” és a „Szent Tehén”. Ettől függetlenül el sem tudtam képzelni, hogy vajon Gagarin mikor is láthatta Gránert, akit valójában nem is így hívtak, csak így becéztek. Már ez a kettősség felkeltette az érdeklődésemet és olyan mohon faltam a fejezet sorait annak érdekében, hogy kiderüljön a „titok”, hogy el is felejtkeztem arról a tényről, hogy itt valójában a Fradi 1974-s MNK győzelméről szól a fáma. Gagarin és Gráner kapcsolatát most nem is leplezem le, azt meghagyom az olvasás élvezetének. Azt meg a Fradi szurkolók előtt nem kell titokban tartani, hogy az 1973/74-s Magyar Népköztársasági Kupát (maradjunk a hűségnél, akkor így hívták) mi nyertük meg. Legfeljebb az okozhat meglepetést, hogy az ellenfél a Komlói Bányász csapata volt, akik akkor a másodosztályban játszottak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az otthon zöld füvén XVII.
Talpra, Megyer!
Mielőtt bárki is elfogultsággal vádolna, leszögezem, hogy soha nem voltam híve a „félidős” bajnoki címeknek. És ezzel akkor is így lennék, ha 1944-ben végül is kihirdetik a Fradit bajnoknak. Persze most jöhetnének azzal, hogy nekünk Fradistáknak ebben a témában savanyú a szőlő, hiszen 1963-ben és 1970-ben is egy picinyke szalmaszálon buktuk el a bajnoki címet. Ettől még a tények makacs dolgok, bár annyi azért hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy erről nem a bajnokságban résztvevő csapatok tehetnek. 1963-ban, amikor épphogy megúsztunk egy harmadik világháborút, kezdetét vette a hidegháborúnak egy újabb korszaka. Talán ennek folyománya volt az, hogy 1963-ban a szocialista országok követve a „nagy és legyőzhetetlen” Szovjetuniót, a nyugati formától eltérve, a tavasz/ősz lebonyolítást vezették be, ezért kellett 1963-ban egy fél műszakot teljesíteni a magyar bajnokságban. Amit aztán 1970-ben megszüntettek, mert rájöttek, hogy ezzel a magyar csapatok hátrányba kerülnek a nemzetközi kupákban. Vagy az is lehet, hogy ezzel csupán az 1969-s „jönnek a csehszlovákok” vereséget akarták feledtetni a szurkolókkal. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.IV.12. NB III, REAC – Ferencváros II.: 1-1
A hajrában mentette meg az egyik pontot a Lipcsei-csapat
HOZZÁSZÓLÁSOK