Albert Flórián emlékkiállítás
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 13.
„Plocnak nem esett le a sapka a fejéről…”
Az 1952-es esztendő rémálomszerűen kezdődött a Bp. Kinizsi számára. Gondolom a Fradi történelmét csak úgy nagy vonalakban, felületesen ismerőknek sem kell többet mondanom: a tavaszi rajton 5:0-ra kapott ki – Dorogon!
Természetesen volt már ennél súlyosabb és drámaibb vereség is a klub történetében, de a dorogi katasztrófával összejött minden: a lelkekbe tipró, ám a pályán kívülről (a politikai hadszíntérről) jövő megaláztatások most összegződtek a zöld gyepen elszenvedett kudarccal, márpedig ez a kettő együtt vészhelyzettel fenyegetett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 12.
„Felkérem a játékosokat, feltétlen adjanak életjelt magukról!”
Rudas Feri álmában sem gondolta volna, hogy milyen hatalmasat tévedett, amikor 1951-ben, azon a júniusi éjszakán (pontosabb már másnap reggel), a Mártírok úti Ágnes presszó pultjánál a legsötétebb tónusú jövőképet festette fel saját pályafutását illetően, amikor azt mondta: érzése szerint neki a tegnap délutáni meccs volt az utolsó a Fradiban.
Fradit mondott, mert bár a zöld-fehéreket akkor Bp. Kinizsinek hívták, Feri talán még az előtte álló, esti (legjobb tudomásom szerint „a vár végső bevételével” kecsegtető), randevújáról is gondolkozás nélkül lemond, ha csak egyetlen egyszer a magánbeszélgetések közben Kinizsit mond Fradi helyett.
Ez nem fordulhatott elő, mint ahogy természetesen az is rossz prognózisnak bizonyult, hogy nem játszik többé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – A derbi csillagai
Tehetetlenül huppanok vissza a székemre. Felnézek az égre, keresem a csillagokat, várom a segítséget. De az égen nincsenek csillagok, esőcseppek mossák az arcom, néhány pillanatra egy panoptikumban érzem magam, elcsendesül minden, körülöttem feszülten ugráló emberek, gyúlnak a fények és valami megmagyarázhatatlan nyugalom költözik belém. Pedig a kezdő sípszótól eltelt 92 perc egy robbanásra hasonlított, mely 17 ezer Fradista szívet kovácsolt eggyé, mely mindent megpróbált annak érdekében, hogy az erőt a pályán lévő játékosokba plántálja. De ott, a 92. percben már elhagyott az erőm. Felnéztem, a hangorkán újra felerősödött, mellettem Laudetur barátom szinte önkívületben harsogta a „Hajrá, Fradi!”-t, én meg csak ülök és búslakodom? Mi a fene ütött belém? Hová tűnt az elmúlt 92 perc varázslatos hangulata? Felpattanok, már együtt ugrálok a többiekkel, zeng-zúg a „Mindent bele!”, és már nem érdekel az eső, már nem foglalkozom a kételyeimmel, megpróbálom a többi 17 ezer Fradista erejét összegyűjteni és átsugározni a játékosokba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Leonardo Vitor Santiago
2013.III.10. Ferencváros – Újpest: 2-1
A Ferencváros a „stadionbúcsúztatón” fogadta az Újpestet, és 2–1-re legyőzte riválisát. A többet támadó zöld-fehérek az első félidőben Somália bombagóljával vezetést szereztek, de a lila-fehérek Kabát Péter révén a fordulás után egyenlíteni tudtak, és amikor már mindenki azt hitte, döntetlen lesz a vége, jött Vladan Csukics, és hatalmas góllal eldöntötte a mérkőzést.
Ferencváros-Újpest – A futballháború
Magyarországon az igazi futballháború évtizedek óta a Ferencváros és az Újpest között dúl. Ezt a találkozót külföldön egész egyszerűen csak Budapest-derbinek nevezik Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A derbi napja – A tavasz legszebb pillanata
Már a hét elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak. Mert vasárnap nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 113 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.III.9. NB II, Békéscsaba – Ferencváros II.: 2-1
Második csapatunk kilenc emberrel szenvedett egygólos vereséget a Keleti csoport 17. fordulójában.
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 11.
„Tanár, nekem ez volt az utolsó meccsem a Fradiba…”
A nagy visszatérésének szánt Szegedi Petőfi elleni meccs drámába fordult, a gigászi küzdelemben kivívott győzelmet (no és látszatra Rudas Feri újbóli csatasorba állását is) hajnalba torkolló poharazgatással ünnepelték meg ugyan, de amikor már mindenki hazament, s csak az elválaszthatatlan páros, a Rudas – Lakat kettős maradt együtt, Feri szinte könnyeivel küszködve mondta apámnak: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK