Badonszki Imre gyűjteménye

A napokban levél érkezett szerkesztőségünk postafiókjába, melyben az új oldalunk, átláthatóbb, egyszerűbb kezeléséért kaptuk méltató szavakat.

Kedves olvasónk, Fradista szurkoló társunk levelében szerényen megemlí­tette „talán egyedül álló” gyűjteményét, melyhez csatolt pár képet is. Nem kért mást, csak egy apró segí­tséget, egy mez „életkorának” beazonosí­tását. A többit talán természetesnek vette, egy Fradista, egy gyűjtő, „összeszed” ezt-azt életébe.

Na de ilyet, azért kevesen! Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A 0-5 nem mezei, kétszeres történelmi Fradi-vereség

A Videoton 110 év alatt az első vidéki csapat, amely ilyen alaposan kitömte a zöld-fehéreket otthonukban

Sima, mezei vagy történelmi vereségbe szaladt-e bele a Ferencváros labdarúgócsapata a Videoton ellen? Vitán fölül az utóbbiba, tekintve, hogy saját pályáján majd’ hat évtizede nem szabtak rá ekkora zakót. A „mezei” jelző legfeljebb annyiban állja meg a helyét, hogy a Vidi kispadján Mezey doktor ült szombat este az Üllői úton…

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – „Rémálom az Elm utcában”

A tegnapi napig úgy gondoltam, hogy Freddy Kruger már soha nem fog feltámadni és eltorzult arcával és vaskarmaival nem fogja az álmainkat rémképekké változtatni. A tegnapi napig úgy gondoltam, hogy még ötven évesen is hihetek az álmaimban, hiszen legyen bármilyen zaklatott a világ körülöttünk, kell lenni egy menedékháznak, ahol Freddy Kruger soha nem találhat meg. Megtalált, és nem csak álmaimba rondí­tott bele, hanem egy kellemesen simogató reménysugarait is kemény faggyá változtatott az arcomon.

Közel negyven éve tudom, hogy az előbb emlí­tett menedékház nem az Elm utcában van, hanem az Üllöi út 129 alatt. A zöld-fehér szí­vünk úgy zarándokol a Szentély felé mintha ott a teljes megtisztulás várna, mintha a körbe zárt katlan között megtalálnánk a lelki békénket és nyugalmunkat. Ezt a békét és nyugalmat már száz éve féltik és óvják a szurkolók és mindazok a játékosok, akik valaha is magukra húzták a Ferencváros cí­meres mezét. 2011. március 12-én ide rondí­tott bele Freddy Kruger és olyan mészárlást végzett, hogy sokan már a vége előtt kimenekültek a Való világba, ahol éppenséggel Béci verte Szandikát, vagy éppen fordí­tva. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2011.III.12. Ferencváros – Videoton: 0-5

A labdarúgó NB I 19. fordulójának rangadóján a listavezető Videoton az Üllői úton 5–0-ra legyőzte a második Ferencvárost. Az első félidőben André Alves és Dusan Vasiljevic góljával már kétgólos előnyre tett szert a vendégcsapat, amit a szünet után Lencse Lászlónak és Marko Andicnak köszönhetően hamar megdupláztak a fehérváriak. Végül Polonkai Attila alakí­totta ki a végeredményt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból: A szí­v küldetése

Az élet minden területére érvényes, hogy egy feladat elvégzésére csak úgy lehet maximális koncentrálni, ha közben az agyunk nem másra gondol. Ha minden rendben van körülöttünk, ha a lelki egyensúlyunk nem ingadozik, mint az inga, és ha tudjuk azt, hogy amiért megdolgozunk, azért a fizetést is megkapjuk időben. Nem szükséges sokat magyarázkodnom, hogy vajon miért is ezzel kezdtem a mai fotelszurkolós jegyzetemet.

Ha annyit mondunk, hogy nincs minden rendben a Fradi körül, akkor finoman fogalmazunk. De mivel Fradisták vagyunk, számunkra a remény hal meg utoljára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2011.III.6. NB II., Ferencváros II. – Baja: 4-1

Lipcsei Péter NB II-es csapata 4-1-re verte a Baját az első tavaszi fordulóban. A mieink kitűnően kezdték a mérkőzést. A 22. percben már 2-0-ra vezettünk, először Papp volt eredményes, majd Peszmeg értékesí­tett egy büntetőt. A bajaiak a szünetig ugyan szépí­tettek, de azt követően újra mi lőttük a gólokat. A 70. percben Papp második találatával már 3-1- volt nekünk, majd a ráadásban a csereként beállt Szabó alakí­totta ki a 4-1-es végeredményt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben III. rész

N. Pál József
„…az én mentalitásom nem erre a világra való”
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben

III.
„Nekem a »barát« abszolút bizalom…”

Én meg beszéltem Varga Zoltánnal. Nem egyszer, hanem sokszor, élete utolsó két esztendejében közelről ismerhettem őt. Az alkalmat a véletlennek, ami nincs, mint tudjuk, illetve Borsi-Kálmán Bélának, Az aranycsapat és a kapitánya cí­mű könyv szerzőjének köszönhetem, aminek 2008. áprilisi bemutatóján Varga is szerepelt. Jó szí­vvel í­rtam róla, ahogy a legendás játékos néhány héttel később megjelent önéletrajzi kötetéről is aztán. Menten felhí­vott, olvasta, nagyon köszöni, s találkozzunk, beszélgessünk is mihelyt lehet. Július eleje volt, egy budai bevásárlóközpont sörözőjében váltottunk szót – aztán is itt lett a „törzshelyünk” –, én az akkor tizenöt éves, halk szavú, de már valóságos futballszakértő fiammal mentem, akit azonnal megszeretett, úgyannyira, hogy búcsúzáskor odasúgta nekem: „mondd meg neki, legyen kissé vagányabb, s nehogy Zoli bácsinak szólí­tson legközelebb”. Nyugodtnak, derűsnek s rendkí­vül fiatalosnak mutatkozott, mint találkozásainkkor általában, de láttam többször keserűnek is. Hogy barátjává fogadott, kimondani nem merem – í­rt róla, miért, tény, fukarul mérte ezt a szót –, de éreztem, tudtam, hogy ragaszkodik hozzám. Ha Budapesten élek jóval többször futunk össze, ez bizonyos, sokszor váltottunk szót telefonon („találkozzunk, dumáljunk egyet”, í­gy mondta mindig), hí­vott a Rőzse utcába („ott nyugodtan, bármeddig dumálhatunk”), örömmel készültem, no meg „ráérősen” talán, hisz rémálmomban sem gondoltam, hogy azzal a látogatással nagyon sietni kellene.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK