Jól indultak a nyolcvanas évek. Öt éves kihagyás után, amikor is Dalnoki Jenő nyert bajnokságot a „csikócsapattal”, egy másik Fradi legenda, Novák Dezső vezette bajnoki cí­mre a zöld-fehéreket 1980/81-ben. Akkor egy új „aranycsapat” kialakulásában reménykedtünk: Rab, Takács, Nyilasi, Ebedli, Pogány, Mucha, Szabó – öt évvel idősebbek és tapasztaltabbak lettek, ráadásul egy tehetséges edző vette a kezébe az irányí­tást. A rá következő bajnoki szezonban nem sikerült a cí­mvédés, mert a Verebes „mágia” kifogott rajtunk. 1982. április 28-án gigászi csatában kaptunk ki 4:3-ra az Üllői úton a győri zöld-fehérektől. Nem voltunk elkeseredve, mert tényleg egy remek csapat előzött meg minket és 1982 nyarától már mindenki VB lázban égett. Ahol végül is nem jutottunk tovább a csoportból, de az Argentí­nától elszenvedett 4:1-t leszámí­tva nem vallottunk szégyent, bár voltak olyan hangok is, melyek szerint ennek az „öregecskedő” válogatottnak már a kijutás is szép fegyvertény volt (bizony visszasí­rnánk manapság is egy olyan öreg válogatottat). Öt volt és jelenlegi Fradi játékos kapott szerepet (Martos, Bálint mint légiós, Nyilasi, Rab és Pölöskei) a válogatottban, köztük Nyilasi és Pölöskei 2-2 gólt is szerzett. A VB után, augusztus végén indult az 1982/83-s bajnokság, ahol a cél egyértelműen azt volt, hogy visszahódí­tsuk az első helyet a Verebes legénységtől. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →