Ezüstcipő
1981.III.14. ZTE – Ferencváros 4-4
1981.III.8. Ferencváros – Rába ETO 2-1
Tompa játékvezető három tizenegyest ítélt a Ferencváros— Rába ETO mérkőzésen. Kettőt a hazai csapatnak, egyet a vendégeknek. A második ítélet után, bár az a hazai csapat javára szólt, élénk vita alakult ki a lelátókon. Az történt, hogy Pogány beadta a labdát, arra Szokolai rajtolt a legjobb ütemben, de a labda elszállt a feje felett, mert közben a csatár elesett. A nézőket az zavarhatta meg, hogy egy pillanattal később a túlsó oldalon helyezkedő Mörtel jó helyzetbe került, de lövése az oldalhálót találta el. Tompát azonban ez nem befolyásolta, mert ő már sípolt és jelezte, hogy újabb büntető következik. A támadást nagyszerűen követő játékvezető ugyanis jól látta, hogy Szokolai földre esése nem a véletlen műve volt, nem is a talaj egyenetlensége volt az oka (az Üllői úti pálya talaja inkább hasonlított szántóföldhöz, mint játéktérhez, ráfért volna valamivel több hengerelés), hanem annak, hogy őrzője, a lelátóról úgy látszott, hogy Onhausz, két kézzel ellökte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.II.28. Ferencváros – Videoton 3-1
A véletlen néha furcsa játékos, bár ha jól belegondolunk, akkor véletlenek nincsenek is, csak néha a valóság intézi úgy a dolgokat, hogy azt higgyük, amit előidéz, az a véletlenek láncolata. Hogyan is jutott eszembe az előbbi gondolat? Készülve a Videoton elleni muzeális beharangozóra egymás után értek a meglepetések. Kezdődött azzal, hogy szerkesztőtársam hiába jelölte meg a könyvtárnak, hogy melyik mérkőzés újságját kéri ki, természetesen nem az jött, hiszen 1981. február 28.-án otthon fogadtuk a Videotont és nekünk igazodva a jelenhez, egy idegenbeli mérkőzést kellett volna. Ráadásul ezt a kézenfekvő tényt először észre sem vettem, és nem a figyelmetlenség miatt.
Amikor megpillantottam az újságot, pillanatok alatt olyan emlékek törtek rám, melyekről már azt hittem, hogy örökre elvesztek. Azt nem tudom, hogy mások emlékezete hogyan működik, de az enyém elég speciális (ez persze lehet, hogy a háziorvosom által kiírt Memoril tabletta miatt van). Néha azt sem tudom, hogy tegnapelőtt mit csináltam, néha meg egy-egy impulzus hatására olyan tisztán látom a múltat, mintha tegnap történt volna (nem tegnapelőtt, mert arra már eleve nem emlékszem). Az a bizonyos impulzust, az 1981-es sportújság adta meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.XII.13. Ferencváros – Tatabánya 3-0
Mezőnyben teljesen egyenrangú ellenfele volt a bányászcsapat a hazai gárdának, de a kapu előtt, a döntő helyzetekben elfogyott a tatabányaiak bátorsága, érvényesült a zöld-fehérek nagyobb önbizalma. A gólok sorát a kitűnően játszó Nyilasi indította meg cseles lövésével, aztán Pusztai szemfüles gólja következett, majd Szokolai pompás fejesgóllal állította be a végeredményt a tízezer szurkoló határtalan örömére. A mérkőzést Bártfai vezelte, mégpedig szinte hiba nélkül. A ferencvárosiakat ez a győzelem ismét a táblázat élére ugratta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.XI.29. Ferencváros – Kaposvár 6-2
Képünkön (Almási László felvétele): Nyilasi, a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa ezúttal is veszélyezteti a kaposvári kaput. Háttal Gulyás.
Mintegy 6000 néző előtt Tátrai sípjelére kezdődött el a mérkőzés az Üllői úton. A Ferencváros az első félidőben Pogány (11-es) és Szokolai góljával 2-0-ra vezetett, aztán Gulyás szépített. A második félidőben a hazaiak – a ragyogóan játszó Nyilasi vezérletével – nagy fölénybe kerültek. A további gólok sorrendje: Rab, Nyilasi, Nyilasi Gulyás (11-esből), Nyilasi. Klassziskülönbség volt a két csapat között… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.XI.12. Ferencváros – Volán 1-0
1980.X.26. Ferencváros – Bp. Honvéd 4-2
Szerkesztőtársam néha sokkal jobban ért a gyógyszerekhez, mint a háziorvosom. A doktor úr, akit már közel negyven éve ismerek, agyi vérkeringésem jobbá tétele érdekében közel 10 éve „agykarbantartó” gyógyszerekkel traktál, amit néha beveszek, de néha szándékosan meg nem, vagy egyszerűen csak elfelejtem bevenni azt, ami arra szolgálna, hogy emlékezzek arra, hogy be kell vennem a gyógyszereimet.
Szerkesztőtársam jobb, és főleg eredményesebb módszerhez szokott folyamodni. Egyszerűen olyan muzeális újságokat varázsol elém, melyre elég csak rápillantanom és olyan emlékképek jönnek elő, melyekre a doktor úr által kiírt tablettákkal soha nem jutnának az eszembe. Ezen felül még azt is sikerül elérnie, hogy egy-egy ilyen muzeális lapszemle során olyan értékeket tárjon elénk, melyeket minden Fradistának meg kell ismernie ahhoz, hogy megfejthessük a Fradizmus igazi titkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.IX.27. MTK-VM – Ferencváros 1-3
Képünkön Pogány vezet támadást, hátrább Takács.
Rab, Nyilasi majd Sebestyén lőtt gólt, és akkor az MTK-VM az egyenlítésért küzdött. Nem sokáig, mert a zöld-fehérek növelték előnyüket egy vitatott góllal, amely szerintünk szabályos körülmények között esett, ugyanis a labda nem hagyta el a játékteret az akció közben. Végül Pogány belőtte a kapu elé a labdát és az Bodáról bepattant. A találkozót 10 ezer néző látta. Pádár játékvezető nem követett el különösebb hibát. Morgós és Ebedli sárga lapot kapott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.IX.13. Ferencváros – DMVSC 4-1
Képünkön: Szokolai teljesen tiszta helyzetből Szűcs kapusba emeli a labdát. Sümeghy Zoltán felvétele.
Mintegy 16 000 néző előtt mindvégig nagy iramú, helyenként rendkívül színvonalas mérkőzést vívott az üllői úti stadionban a két jól felkészült együttes. Nyilasi remek góljával az első félidőben 1-0-ra vezettek a hazaiak. Kerekes egyenlítő gólja után még nyíltabbá vált az amúgy is kiegyenlített játék, s még Szokolai újabb gólja után sem adták fel a vendégek. Nyilasi hálóba vágódott lövése aztán már döntőnek bizonyult. Pogány gólja jelentette a végeredményt, amely a hajrában különben még nagyobb különbséget is hozhatott volna. Palotai nagyvonalú játékvezetése méltó volt a mérkőzés iramához, színvonalához. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.IX.3. Ferencváros – ZTE 4-1
