Géczi István dr.

1971/72 – Az UEFA kupa elődöntős csapat

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1972.III.22. UEFA, Zeljeznicar – Ferencváros 1:2

uefa_7172_mini_gombAz első mérkőzésről szóló beszámolómat azzal kezdtem, hogy még nem fordult velem elő, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen í­rnom. Az 1972-es UEFA sorozat negyedik fordulójában hazai pályán kaptunk ki a jugoszláv csapattól, és a mérkőzésről beszámoló sportújság is azt í­rta, a Fradinak nagyon kevés reménye maradt a továbbjutásra. Csanádi Ferenc csapata szerencsére ezt teljesen másként gondolta.

Annak ellenére, hogy a Fradi minden tekintetben erősebb csapat volt, de azt mindenki tudta, hogy vesztes állásból, egy jugoszláv, vagyis inkább boszniai csapat ellen, idegenben nem egy leányálom továbbjutni. Félelmetes hangulat, ahol nem csak a vendégcsapat érzi „rosszul” magát, de általában a bí­rókra is hatást gyakorol. Az UEFA egy olasz bí­róra, Gonellára bí­zta a dirigensi posztot, aki bár otthon hozzászokhatott a vehemenciához, ezen a mérkőzésen nem nagyon tudta kezelni a hazaiak indulatos játékát, ráadásul a hosszabbí­tásban egy teljesen szabályos gólunkat nem is adott meg. De ne fussunk annyira előre, bevezetésképpen néhány szót a hazai csapatról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1971 – Sikeres EB kvalifikáció

1971. április 4., Bécs, Prater stadion, MAGYARORSZÁG IFJ. – AUSZTRIA IFJ. 5:0 (Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövők: Váradi(2), Gass, Kovács, Horváth
Magyarország: Németh — Konrád III., Köböl, Borbély Komjáti — Fehérvári, Kovács B. — Gass, Horváth, Weimper, Váradi
Csere: Király, Vedrődi Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Két pillanat…

… Géczi Pistával

A kapus nyolcszor volt válogatott.

Tulajdonképpen már hét esztendeje, 1964-ben megí­zlelhette, milyen csodálatos dolog ott lenni a legjobb nemzeti tizenegyben. Ott lenni és érezni, hogy most milliók izgulnak vele együtt. Tudni, hogy milliók mozdulnak vele együtt a kapuja felé süvöltő labdákra.

Hét esztendeje mindössze kétszer érezhette ezt a különös és izgalmas boldogságot. Aztán szálltak az évek, a róla, mintha megfeledkeztek volna a szövetségi kapitányok. Pedig csapatában derekasan helyt állt. Kí­nozta, edzette magát a végkimerülésig, a mérkőzéseken meg a lelkét kitornázta. De, mintha hiába lett volna minden! Más talán már feladta volna, ő azonban bí­zott, reménykedett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK