Karába János
1965.IX.29. Csepel – Ferencváros 2:6
1965.VIII.29. BEK, Keflavik – Ferencváros 1:4
1965.VIII.24. Ferencváros – Ózd 5:0
A Fradi New Yorkban VIII. – Szép búcsú
Perecsi, Karába, Juhász, Fenyvesi és Novák
Megnyerni hát ezt a tornát már nem lehetett. Nem maradt más hátra, mint szépen búcsúzni. És ez maradéktalanul sikerült is. A Géczi — Novák, Mátrai, Dalnoki — Perecsi, Orosz — Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. összeállítású együttesünk a torna legjobb játékával búcsúzott a mintegy 10.000-es nézőseregtől. És a játék azért volt szép és szórakoztató, mert a számszerű eredmény ellenére sem volt egyoldalú, bár győzelmünk egy percig sem volt kétséges. Lehetett hát „játszani”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VII.26. NT, Kilmarnock – Ferencváros 1:4
A Fradi New Yorkban IV. – A Ferencváros kilőtte a Hamiltont
Ha az ember belelapoz a labdarúgás történelmébe, akkor érti meg igazán, milyen féltékenyen vigyáztak a baseball és a rugby ügynökei, nehogy népszerűsödjék az Egyesült Államokban a „soccer”. Dr. Mező Ferenc úgy jegyzi fel, hogy a III. Olimpiai Játékokon, amelyek 1904. július 1., és október 29. között zajlottak le St. Louis-ban, Kanada és az Egyesült Államok már összemérték erőiket. A küzdelemből 4:0 arányban Kanada került ki győztesen. Igaz, hogy – a két államot, két klubcsapat (a Galt FC, illetve a St. Rose of St Louis) képviselte, ez azonban mit sem von le a tény jelentőségéből, hogy tudniillik már több, mint hatvan éve versenyszerű „soccer” folyik odaát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VII.15. Primo Hamilton FC – Ferencváros 0:6
„A gárda, a gárda …”
Ahogy Mészáros József látta játékosait a VVK győzelem után. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.23. VVK Döntő, Juventus – Ferencváros 0:1
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – a döntő
Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának színes palettáján. Fekete István csodás gondolata szerint elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.
Ha visszatekintünk 1965. június 23-ra, egy olyan mérkőzés elevenedik meg előttünk, mely a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillaga történelmünkben. Ezért is fontos – ha rövid időre is – megállni, hátranézni és áttekinteni a megtett utat. Nehéz és hosszú menetelés volt Torinóig. Bár nem tettünk meg 9600 kilométert gyalog és hetvenötezer ember sem vesztette életét mint Kínában, Mao-Ce-tung idejében, de ahhoz, hogy eljussunk a döntőig, olyan ellenfeleken át vezetett az út, mint a a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United. Cseh, osztrák, olasz, spanyol és angol együttesek, képviselve az egész Európai labdarúgást. A döntőben Olaszország legismertebb csapata, a Juventus várt Mészáros József csapatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Az 1965-s év Angliának és Magyarországnak is szép sikereket hozott Európa labdarúgásában. A BEK-ben a Liverpool és Győr is az elődöntőig jutott, a KEK sorozatot a West Ham United nyerte, a VVK küzdelmeiben meg 1965. június 16-án a döntőbe jutásért, immáron harmadik alkalommal mérte össze erejét a Ferencváros és a Manchester United. Függetlenül a hazai bajnoki címektől, egy klubcsapat igazi elismerése onnan kezdődik, ha eredményesen szerepel egy nemzetközi kupában. Az eredményesség természetesen országonként és időszakonként változó lehet, de a világ labdarúgásának történelmében akkor marad fent örökre egy csapat, ha legalább egyszer sikerül egy nagy, egész Európát átfogó kupaküzdelmet nyernie. A Ferencváros dicső múltja a „hőskorból” fel tudott mutatni két KK-győzelmet (1928, 1937), de mivel ezek specifikus sorozatok voltak, először 1965-ben csillant fel a remény, hogy nagy, és jelentős Európai kupadöntőt nyerhessünk. Utólag talán ezért is furcsa és érthetetlen, hogy a Fradi miért nem számolt előre a döntőbe jutás esélyével, hiszen a már előre lekötött New York-i Torna miatt eleve feladtuk az oda-visszavágós döntő lehetőségét. Amerika meghódítása minden bizonnyal óriási élmény volt a játékosok számára, de kockára szabadott tenni a magyar labdarúgás addigi legnagyobb európai klubsikerének az esélyét? Vagy talán nem is gondolták a Fradi vezetői, hogy egészen a döntőig menetel majd a csapat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
