mesterhármas

1983.III.19. Ferencváros – Diósgyőr 4-0

bajnoki_muzealis_1983

A Ferencváros fölényes győzelmet aratott

Szeretem a nyolcvanas éveket. Azok, akik a felnőtté válásukat ezekben az években „követték” el, valószí­nűleg ők is í­gy vannak ezzel. Békés időszak volt, ahol a kommunista diktatúra elég nagyot engedett a nadrágszí­jon. Egyre több „maszek” engedélyt adtak ki és lehetővé tették a gazdasági munkaközösségek megalakulását (GMK), mely egy furcsa keveréke volt a szocialista brigád és a magánvállalkozás egyesülésének. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1982.IX.25. Ferencváros – Vasas 5-3

A magyar labdarúgás szigorú í­tészeit ritkán ragadja el a kábulat. Még azokban is években is „fanyalogtak” amikor a labdarúgásunk még nem a világranglisták utolsó harmadában bandukolt, amikor még a magyar csapatok komoly nemzetközi eredményeket értek el. De hát a szurkoló is ilyen, egyszer a mennybe küldi a csapatot, máskor meg éppenséggel máshová, de azt a helyszí­nt inkább nem í­rom le. Az újságí­rók meg eleve kedvelik ha picinyke fullánkokat tudnak elhelyezni, de az is igaz, hogy néha azért lelkesedni is tudnak. Ahogy az 1982. szeptember 25-i, Ferencváros-Vasas mérkőzés láttán tették, hiszen például a Népsport ötcsillagosra értékelte a találkozót, mely bár azokban az években a „csillagok” szí­ne határozta meg az életünket, de abból ötöt ténylegesen ritkán osztottak ki (még a vezérezredeseknek is csak négy van belőle). Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1982.IV.21. Ferencváros – Újpesti Dózsa 5-0

A derbiről muzeális beharangozót í­rni nagyon hálás feladat. Egyrészt a két csapat több mint száz éves történetében számos olyan mérkőzést találni, amit manapság az UEFA monitoring rendszere olyan éles füttyök kí­séretében „jelezne”, hogy azokat még George Stephenson gőzmozdonyai is megirigyelték volna. Mielőtt bárki is egy bizonyos női ruhadarabra gondolna, azokat egyből ki kell ábrándí­tanom. Nagyon nem szeretem őket látni és nem csak azért mert eltakarják az igazi „látnivalót”, hanem főleg azért, mert ahhoz ölni kell, hogy viselni lehessen. És bár tény, hogy a régi időkben is voltak „gyilkosok”, de nem olyan szinten és nem olyan üzletszerűen mint manapság. A rébuszok után inkább jöjjenek a tények, mely olyan mérkőzésekről mesélnek, melyek örökké a két csapat képzeletbeli „aranyfalán” sorjáznak. 11:1, 6:2, 3:7, 8:3, 5:0… és sorolhatnánk még azokat a derbiket melyek eredménye biztosan kiverné az UEFA minden biztosí­tékát. Pedig nem voltak bundák, tippmix sem létezett, csak a foci volt a lényeg, a szórakozás, a közös élmény, amit ez a csodálatos sportág, a labdarúgás tud nyújtani. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1980.XI.29. Ferencváros – Kaposvár 6-2

Képünkön (Almási László felvétele): Nyilasi, a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa ezúttal is veszélyezteti a kaposvári kaput. Háttal Gulyás.

Képünkön (Almási László felvétele): Nyilasi, a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa ezúttal is veszélyezteti a kaposvári kaput. Háttal Gulyás.

Mintegy 6000 néző előtt Tátrai sí­pjelére kezdődött el a mérkőzés az Üllői úton. A Ferencváros az első félidőben Pogány (11-es) és Szokolai góljával 2-0-ra vezetett, aztán Gulyás szépí­tett. A második félidőben a hazaiak – a ragyogóan játszó Nyilasi vezérletével – nagy fölénybe kerültek. A további gólok sorrendje: Rab, Nyilasi, Nyilasi Gulyás (11-esből), Nyilasi. Klassziskülönbség volt a két csapat között…  Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1980.X.26. Ferencváros – Bp. Honvéd 4-2

Szerkesztőtársam néha sokkal jobban ért a gyógyszerekhez, mint a háziorvosom. A doktor úr, akit már közel negyven éve ismerek, agyi vérkeringésem jobbá tétele érdekében közel 10 éve „agykarbantartó” gyógyszerekkel traktál, amit néha beveszek, de néha szándékosan meg nem, vagy egyszerűen csak elfelejtem bevenni azt, ami arra szolgálna, hogy emlékezzek arra, hogy be kell vennem a gyógyszereimet.

Szerkesztőtársam jobb, és főleg eredményesebb módszerhez szokott folyamodni. Egyszerűen olyan muzeális újságokat varázsol elém, melyre elég csak rápillantanom és olyan emlékképek jönnek elő, melyekre a doktor úr által kií­rt tablettákkal soha nem jutnának az eszembe. Ezen felül még azt is sikerül elérnie, hogy egy-egy ilyen muzeális lapszemle során olyan értékeket tárjon elénk, melyeket minden Fradistának meg kell ismernie ahhoz, hogy megfejthessük a Fradizmus igazi titkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1980.VIII.9. Ferencváros – Dunaújváros 8-0

Felvételünkön: Pogány szabadrúgásgólját követő pillanat látható. Holló kapus vert helyzetben a földön, és a szurkolók elmaradhatatlan papí­rszalagjai.

Felvételünkön: Pogány szabadrúgásgólját követő pillanat látható. Holló kapus vert helyzetben a földön, és a szurkolók elmaradhatatlan papí­rszalagjai.

Az Üllői útra kilátogatott tí­zezer szurkoló vastapssal köszöntötte csapata gólra törő lelkes játékát. A második félidőben a tí­z kidolgozott gólhelyzetből hetet értékesí­tettek a ferencvárosiak. A főszereplők: Nyilasi háromszor, Takács kétszer, Murai és újból Pogány volt eredményes. Pádár játékvezető kitűnően bí­ráskodott. Sárga lapot Major, Kakas és a dunaújvárosi Sajó kapott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
KATEGÓRIÁK