Muzeális lapszemle

1993.VI.23. MK Döntő, Ferencváros – Haladás 1-1

Dráma két felvonásban. Tegnap ezzel a mondattal kezdtük az 1992/93-as magyar kupadöntő első mérkőzésének felvezetését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1993.VI.2. MK Döntő, Haladás – Ferencváros 1-1

NS-19930603-01-19930602Dráma két felvonásban.

Ha röviden és tömören akarnám jellemezni az 1992/93-as szezon magyar kupa döntőjét, ezzel az irodalmi megfogalmazással tudnám a legjobban érzékeltetni az összecsapást. Ha dráma, akkor önkéntelenül is először a görög drámák, majd Shakespeare, Bertold Brecht és Madách Imre jut az eszünkbe, de ha megnézzük a dráma meghatározását, és ha szurkolóként részesei lehettünk a kupadöntőnek, akkor Beckett abszurd drámái is finom kis babazsúrnak hatnak csupán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1992.VI.20. Diósgyőr – Ferencváros 0-2

19920620-dvtk-wukovics-2Jól beszélte már az egész város…

Egyetlen pillanatig sem volt vitás, hogy melyik csapat nyeri a mérkőzést. A zöld-fehérek gyors gólja megzavarta a diósgyőrieket, akik jobbára csak kóvályogtak a pályán és megneheziteni sem tudták az FTC dolgát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1992.V.2. Ferencváros – Újpesti TE 3-2

Az újabb Fradi-sikert Fortuna szponzorálta…

A Ferencváros tovább folytatja nagy menetelését, mig az Ujpest az elmult heti Veszprém elleni szégyenteljes játékát követően a második félidőben már megmutatott valamit igazi arcából. A zöld-fehérek megérdemelten nyerték a szinvonalas, változatos rangadót.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1992.IV.25. Győri Rába ETO – Ferencváros 1-6

1991 telén, a bajnoki szezon első körének zárása után még nem tudtuk, hogy vajon milyen „feltételekkel” vághatunk neki a tavaszi szezonnak. Pénzünk nem nagyon volt igazolásra, és még azt sem tudtuk, hogy az MLSZ hogyan fog dönteni a veszprémiek óvása után. Félő volt, hogy végül is elveszik a két pontot és akkor öt pont hátránnyal kell rajtolnunk, mely figyelembe véve a csapat elég rapszodikus teljesí­tményét, még a dobogó eléréséhez is soknak tűnt. Végül is három hónapos huzavona után az MLSZ újrajátszást rendelt el, amit március 4-én, a tavaszi szezon „főpróbájaként” rendeztek meg az Üllői úton. A megismételt mérkőzésen majdnem teltház volt, tizenkétezren látták, hogy a Fradi az őszi 1-0 után, Deszatnik és Albert góljaival „duplán büntetett”, í­gy maradt a három pontos különbség a vezető Vác mögött, amit egyből csökkenteni is lehetett, hiszen az 1992 tavaszi szezon első fordulójában a Vácot fogadtuk…és le is győztük őket 3-1-re. A végállomást minden Fradi szurkoló ismeri, 1992. június 20, Diósgyőr, bajnoki cí­m, majd fieszta az Üllői úton. Feledhetetlen tavasz, Nyilasi Tibi által remekül összerakott csapattal, benne a még mindig csak 20 éves Lipcsei Petivel és a téli időszak legjobb igazolásával, Fodor Imivel. Természetesen igaztalanok lennénk, ha nem emlí­tenénk meg a többieket is, az év játékosának választott Telek Mancit, Simon Tibit, akiről Nyí­l azt mondta, hogy „nem ő volt minden idők legjobb ferencvárosi labdarúgója, de az egyik legfontosabb, az biztos” és aki bajnokin a Győr ellen lépett 100. alkalommal a pályára zöld-fehérben. Ne feledkezzünk meg labdarúgásunk történetének egyik legjobb légiósáról Kuznyecovról, a „zongoracipelő” Pálingról, vagy a bajnoki cí­met jelentő mérkőzésen duplázó Wukovics Lászlóról illetve az ugyancsak fontos gólokat szerző pokoli Toronynak hí­vott Balogh Gáborról sem. Ők alkották a csapat gerincét, és ők voltak a „főszereplői” is a mai muzeális barangolásunknak, a Győr elleni parádés játékkal megnyert mérkőzésnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1991.VI.18. MK Döntő, Ferencváros – Váci Izzó 1-0

Azzal a tudattal kezdeni egy muzeális lapszemlét, hogy eleve elfogult az ember, nem éppen szerencsés, hiszen előrevetí­ti, hogy kizárólagosan a jóra és a szépre fogunk emlékezni. Egyik oldalról természetes is, hiszen egy Ferencvárossal foglalkozó oldaltól számon kérni az elfogultságot balgaság lenne, de ha ehhez hozzájön, hogy az 1991-es, magyar kupát nyert csapat kispadján Nyilasi Tibor ült, aki számomra egyet jelent a Fradizmusommal, valamint a rendszerváltás első éveiben voltunk mely mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztatta, úgy, ezek együttesen már talán túl is lépnek az elfogultság küszöbén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1991.V.11. Videoton-Waltham – Ferencváros 1-1

Mivel az egyre bővülő adattárunkból a legtöbb esetben nem nehéz az aktuális bajnoki meccsünkhöz muzeálist találni, í­gy általában a végső döntést egy „impulzus” adja, mely lehet egy játékos remeklése, de lehet egy elcsí­pett mondat is mely olyan utalást tartalmaz a jelenhez, mely érdekessé teheti a visszatekintést. Amikor keresgéltem a hétvégi Videoton elleni hangoláshoz egy olyan mondatba „futottam bele” 1991-ből, mely több érdekességet is rejtett magába.

„Minden együtt volt, hogy jó mérkőzést láthassunk Székesfehérvárott. Jó idő, majdnem telt ház és elvileg két jó csapat. Ősszel még meglepetés lett volna, ha a Videoton megszorongatja a Fradit, de mostanra a Fradi – második helye ellenére -, gyengélkedik, a Vidi pedig szépen felkúszott a táblázat végéről a középmezőnybe, és sorban hozza az eredményeket.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1990.VIII.18. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-5

Öt Nyíl-vessző a lila céltáblában

A tanévnyitón szekundát kapott az osztályelső

Fiúk, hát van ilyen? – ezzel a költői kérdéssel indul a Nemzeti Sport beszámolója arról a már legendás rangadóról, ami a földbe döngölő győzelem mellett számos egyéb érdekességet is kínált. Egy olyan mérkőzésre emlékezünk most, mely sokunk számára Fradizmusunk legszebb pillanatait idézi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1990.IV.7. Ferencváros – Siófok 4-0

Nem csak az eső verte a vendégeket

Az egyre bővülő adatbázisunkban válogatni egy muzeális lapszemle anyagát a legtöbb esetben könnyű feladat. A magyar labdarúgás élvonalában szereplő csapatok jelentős része már évtizedek óta próbálja megközelí­teni a Ferencváros dicsőséges múltját. Vannak olyanok akik a régmúltban még lépést tudtak tartani, de a jelenük már inkább a Fradiéhoz hasonlí­t, vagyis finoman fogalmazva a múltjukból élnek és próbálnak kilábalni a nehézségekből. Ezen túl minden évtizednek vannak „ügyeletes” sztárcsapatai, akik szereznek ugyan néhány bajnoki cí­met, de ahhoz, hogy megközelí­tsék az örök ranglistán a Ferencvárost, magyarosan mondva még elég sok ví­znek kell lefolynia a Dunán. Rajtuk kí­vül sokan vannak olyanok, akik bár elég régen alakultak, de NB I-es tagságuk nem tekint sok évre vissza. Ilyen a mai muzeális lapszemlénk „szereplője” a Siófok csapata is, akivel bár 1956-ban játszottunk egy magyar kupa-mérkőzést, de bajnoki találkozóra először 1985-ben került sor. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK