Pogány László
1981.V.12. Trofeul Timisoara, Real Zaragoza – Ferencváros 0-0
1981.IV.18. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-2
Biztos vagyok benne, hogy kevés olyan Fradi szurkoló van, akinek emlékei között nem szerepelne kitüntető helyen egy olyan mérkőzés, ahol az ősi ellenfélre, a Dózsára mértünk súlyos csapást. Azon kevesek, akik nem rendelkeznek ilyen emlékkel, azok vagy nagyon fiatalok, vagy éppenséggel a memóriájukkal van gond. Bár néha én is komoly emlékezetvesztés állapotába tudok zuhanni, de az nem fordulhat elő, hogy ne emlékezzek legalább egy, nagy győzelemre.
Ferencváros-Dózsa, a derbi, a mérkőzés, melyre már napok óta készülünk, melyre nem kell külön zenetanár, hogy rá tudjunk hangolódni. A Fradisták számára biztosan nem kell. Mert szombaton nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 110 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.II.28. Ferencváros – Videoton 3-1
A véletlen néha furcsa játékos, bár ha jól belegondolunk, akkor véletlenek nincsenek is, csak néha a valóság intézi úgy a dolgokat, hogy azt higgyük, amit előidéz, az a véletlenek láncolata. Hogyan is jutott eszembe az előbbi gondolat? Készülve a Videoton elleni muzeális beharangozóra egymás után értek a meglepetések. Kezdődött azzal, hogy szerkesztőtársam hiába jelölte meg a könyvtárnak, hogy melyik mérkőzés újságját kéri ki, természetesen nem az jött, hiszen 1981. február 28.-án otthon fogadtuk a Videotont és nekünk igazodva a jelenhez, egy idegenbeli mérkőzést kellett volna. Ráadásul ezt a kézenfekvő tényt először észre sem vettem, és nem a figyelmetlenség miatt.
Amikor megpillantottam az újságot, pillanatok alatt olyan emlékek törtek rám, melyekről már azt hittem, hogy örökre elvesztek. Azt nem tudom, hogy mások emlékezete hogyan működik, de az enyém elég speciális (ez persze lehet, hogy a háziorvosom által kiírt Memoril tabletta miatt van). Néha azt sem tudom, hogy tegnapelőtt mit csináltam, néha meg egy-egy impulzus hatására olyan tisztán látom a múltat, mintha tegnap történt volna (nem tegnapelőtt, mert arra már eleve nem emlékszem). Az a bizonyos impulzust, az 1981-es sportújság adta meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az Ön tizenegye ’80
Nyilasi, Törőcsik, Kiss L., Zombori, Burcsa, Szántó, Kocsis I., Esterházy, Pogány, Kardos, Katzirz és Novák
1980.XI.29. Ferencváros – Kaposvár 6-2
Képünkön (Almási László felvétele): Nyilasi, a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa ezúttal is veszélyezteti a kaposvári kaput. Háttal Gulyás.
Mintegy 6000 néző előtt Tátrai sípjelére kezdődött el a mérkőzés az Üllői úton. A Ferencváros az első félidőben Pogány (11-es) és Szokolai góljával 2-0-ra vezetett, aztán Gulyás szépített. A második félidőben a hazaiak – a ragyogóan játszó Nyilasi vezérletével – nagy fölénybe kerültek. A további gólok sorrendje: Rab, Nyilasi, Nyilasi Gulyás (11-esből), Nyilasi. Klassziskülönbség volt a két csapat között… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.XI.26. MNK, Ferencváros – Pécsi MSC 3-1
Az MNK-ban a legjobb nyolc közé került: a Ferencváros, az MTK-VM, a MÁV DAC és a Nyíregyháza
1980.XI.8. Békéscsaba – Ferencváros 1-1
Képünkön Vágási és Rab fejpárbajából a hazai játékos kerül ki győztesen, de Kakas ezúttal is bravúrosan hárít.
Tizenötezer néző előtt, sokaknak emlékeztes mérkőzésen, a szó szoros értelmében öldöklő csatát vívott a két csapat. A kíméletlen „adok-kapok” közepette Ebedli és Melis súlyos sérülést szenvedett. Zsíros lövésével – amely Takács hátán irányt változtatva került Kakas hálójába – szerezte meg a vezetést a csabai együttes. Röviddel ezután Pogány szabadrúgásgólja volt rá a válasz, Judik, Ebedli, Zsíros és Kőhalmi sárga lapja után Takács kiállítása jelezte, hogy Jaczina játékvezetőnek nehéz dolga volt, amelyet nem tudott megoldani. Hatvan percen keresztül a befejezésig önfeláldozóan rohamozott az Előre Spartacus, de Kakas és a szerencse megvédte a Fradi kapuját a további góloktól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.X.26. Ferencváros – Bp. Honvéd 4-2
Szerkesztőtársam néha sokkal jobban ért a gyógyszerekhez, mint a háziorvosom. A doktor úr, akit már közel negyven éve ismerek, agyi vérkeringésem jobbá tétele érdekében közel 10 éve „agykarbantartó” gyógyszerekkel traktál, amit néha beveszek, de néha szándékosan meg nem, vagy egyszerűen csak elfelejtem bevenni azt, ami arra szolgálna, hogy emlékezzek arra, hogy be kell vennem a gyógyszereimet.
Szerkesztőtársam jobb, és főleg eredményesebb módszerhez szokott folyamodni. Egyszerűen olyan muzeális újságokat varázsol elém, melyre elég csak rápillantanom és olyan emlékképek jönnek elő, melyekre a doktor úr által kiírt tablettákkal soha nem jutnának az eszembe. Ezen felül még azt is sikerül elérnie, hogy egy-egy ilyen muzeális lapszemle során olyan értékeket tárjon elénk, melyeket minden Fradistának meg kell ismernie ahhoz, hogy megfejthessük a Fradizmus igazi titkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.X.22. MNK, Ferencváros – Dunaújvárosi Építők 6-2
Szabó elől ment a vendégek kapusa
1980.X.14. AIK Topola – Ferencváros 2-2
