Pusztai László
Ki lesz a bajnok?
1979 – CSAPAT nélkül – nem megy
1979. február 28., Budapest, Üllői út, MAGYAR OLIMPIAI VÁLOGATOTT – EINTRACHT FRANKFURT 2:0 (Olimpiai válogatott mérkőzése)
Góllövők: Pogány, Szokolai
Magyarország: Csepecz (Tatabánya) – Tepszics (FTC), Varga (STC), Judik (Dunaújváros), Péter (ZTE) – Pásztor (Békéscsaba), Rab (FTC), Izsó (Vasas) – Szokolai (FTC), Fülöp (MTK-VM), Pogány (FTC)
Csere: Kovács (), Szoó (STC) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1979.XII.22. MNK, Gyöngyösi SE – Ferencváros 3-3
1979.XII.1. Ferencváros – DVTK 3-1
1979.X.6. Ferencváros – Rába ETO 5-2
„A szélsőjáték olyan képesség, amely a szélek használatát preferálva teremt gólhelyzeteket.” Ez a rövid, de nagyon is lényegre törő megállapítás egy korabeli angol football-könyvből való és bár több mint száz évvel ezelőtt íródott, de a mai napig alapja a labdarúgásnak. Még akkor is, ha manapság a szélsőjáték átértékelődött egy kicsit, a jelen focijában már sokkal szabadabbak a posztok mint régen. Emlékszem ifista koromra, az edzőnk, Pali bácsi a két szélsőnek mindig külön feladatot adott az edzések után. A vonalkijelző „kézi-készülékkel” többször végig kellett pásztázniuk az oldalvonalon, hogy örökre az agyukba véssék: a szélsőnek az olyan, mint a gyalogosnak a zebra. Csak ott közlekedhet és mikor véget ér a vonal, akkor be kell adni a labdát. A többi meg már az érkező csatárok dolga. A Ferencvárosi labdarúgás története a kezdetektől jobbnál jobb szélsőkkel ajándékozta meg a szurkolókat: Táncos, Budai, Szőke, Pusztai. A Fradi történetét jól ismerők a nevek olvasván minden bizonnyal nekem szegeznék a kérdést: miért csak jobbszélsőket soroltam fel? A „megfejtést” a mai muzeális bajnoki beharangozónk adja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....