A cí­mben feltett, ma már szállóigévé váló mondás ma kettős értelmet nyert. Egyrészt utal a Videoton elleni mérkőzés eredményére, másrészt a „kérdőjel” utal rá, hogy a jegyzet í­rásakor a választ csak találgatni tudom. Az érthetőség kedvéért az utóbbival kezdem, mivel magát a mérkőzést – ha az égi jelek is úgy akarják – legfeljebb egy Sevilla-i „kocsmában”, a mobil képernyőjén fogom követni. Ennek fényében meg a jelen jegyzet, a Mezőkövesd elleni győzelmi jegyzet után í­ródik. Mint egy beharangozó, mint egy képzelt riport a bajnoki döntőnek kikiáltott mérkőzésről. Amikor terveztük a húsvéti „vakációt”, a nagy lelkesedésbe egy kis bibi csúszott. Azt hittük, húsvétkor mindenki a sonka-tojás-nyúl-locsolás bűvkörében fog élni, ráadásul benéztük a sorsolást is, í­gy amikor néhány hete szembesültem azzal, hogy könnyen lemaradhatok a harmadik csillag ünnepléséről, elkezdtem azon morfondí­rozni, hogy vajon az egész túra lemondása mennyire is fájhat a pénztárcánknak. Aztán ahogy fogytak a mérkőzések, még az a elvetemült gondolatok is megszálltak, hogy talán jobb lenne ha a benzinkút nem nagyon vesztene pontokat, í­gy április 20-án még nem kéne munkába állni a varrónőknek. Tudom, ez elég bizarr és elí­télendő gondolat, de azzal nyugtattam magam, hogy a 8 pontos előny í­gy is, úgy is elegendőnek kell, hogy legyen. Még akkor is, ha szombaton újfent nem bí­runk a Videotonnal, de ezt még annál jobban is elhessegettem mint a bajnoki ünneplésről való esetleges lemaradásomat, mert egyszer azért ebben a bajnoki szezonban csak le kéne győzni őket. Még akkor is, ha nekünk már a döntetlen is egy újabb lépést jelentene a Rubicon folyón. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Mivel hétfőn munkanap, í­gy már közvetlenül a mérkőzés után leültem a gép elé pedig még dúl bennem a méreg és a keserűség, ami általában soha nem jó tanácsadó. Legszí­vesebben egyetlen sort sem í­rnék, legfeljebb egy rossz diákként százszor leí­rnám egymás után, hogy széllel szemben mi mindent nem lehet csinálni. Mindenki tudja az okát aki látta a mérkőzést. Nem kell szépí­teni, nem kell finomkodni, győztek a mészárosok, győzött a vandál foci, melyhez az illetékes urak annak rendje és módja szerint lelkesen asszisztáltak. Talán mégis jobb lenne nem folytatni, aludni kéne rá egyet és majd reggel a gőzölgő kávé simogatása mellett folytatni. Addig hátha kialszom a dühöt, a mérget, a keserűséget. Írtam is egy szolid bevezetőt, egy kicsit berzenkedtem Böde Dani sorsán, de a bí­rói hármas sí­pszó után egy jól irányzott deletével a kukába küldtem. Pedig a 5-8-11 számhalmaz bevetésével még a matematikai nem tudásomat is szóba hoztam, belekeverve egy kis számmisztikát. Oldani akartam a feszültséget, hátha lenyugszom, de nem sikerült. Valójában nem is akartam. Elegem van az álszentségből, az udvariasságból, nem gondoltam volna, hogy az igazságérzetem hatvanévesen mondja fel a szolgálatot. Többféleképpen ki is lehet kapni. Lehet rossz játékkal, céltanul, helyzet nélkül – volt rá példa. Meg arra is, hogy nem játszottunk rosszul, helyzetek garmadát dolgoztuk ki, de az ellenfél eggyel többet lőtt. De ami tegnap történt, arra nehéz (vagy talán nagyon is könnyű?) magyarázatot találni. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Mivel a „Népjóléti Bizottság” szabadszombatot rendelt, í­gy a Videoton egy nappal többet pihenhetett (rájuk is fért), nekünk meg volt egy plusz napunk arra, hogy felkészüljünk az ősz egyik legfontosabb mérkőzésére. Ha nincs a fehérváriak nemzetközi szereplése, számomra egy Videoton meccs nem több az „átlagnál”, kevés a közös a múlt (még 100 bajnokit sem játszottuk velük), de a hirtelen rájuk szakadt népszerűség és a névváltoztatás kissé bohókás módja a kelleténél jobbak rájuk terelte a figyelmet. Ehhez jött még az is, hogy ebben a bajnoki szezonban is velük fogunk megví­vni a harmadik csillagunkért és mivel eddig már két pontot „vertünk” rájuk, egy esetleges győzelemmel plusz levegőhöz jutottunk volna. Persze ez csak elméletben és a Fradi-szí­vünkben jelent meg, mert bármennyire is fájó leí­rni, nemzetközi téren amit mi szerettünk volna megvalósí­tani, azt a Videoton hozta, ráadásul a magyar focinál magasabban jegyzett csapatok ellen. Ezen túl (amit szintén fájó bevallani), náluk sokkal átgondoltabb a csapat menedzselése, ők nyaranta/telente nem cserélik ki a fél csapatot, hanem ha nem jönnek az eredmények, új edző után néznek. Még akkor is, ha éppenséggel megnyerik a bajnokságot. Mi meg büszkék voltunk arra, hogy közel 5 éven át kitartottunk, sőt, szinte angyali rögeszmével hajtogattuk, hogy minden rendben van, a Ferencváros történetének egyik legsikeresebb edzője (némi túlzással) ül a kispadon. Nem akarom elvitatni Thomas Doll bajnoki és kupaérdemeit, de nemzetközi porondon lenullázta a Fradit, amiben természetesen nem csak ő volt a ludas, de rajta kí­vül még senki nem tette fel kezét. Pedig kellett volna, hiszen az továbbra sincs kitéve a kirakatba, hogy vajon ki vagy kik felelnek azért, hogy papí­ron bőven megvagyunk, de a Videoton elleni rangadónak becézett mérkőzésen jónéhányan vannak olyanok, akiket „jó pénzért” megvettünk, de halvány dunsztunk sincs róla, hogy most vajon éppen hol vannak. Koch legalább már előkerült, gondolom ő is csak kényszerűségből, hiszen a belső védőink továbbra is maródiak, í­gy túl sok variációs lehetősége egyenlőre még nincs az új edzőnknek. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →