lalolib
Sípszó előtt: Ferencváros – Kisvárda
A két csapat 18. bajnoki mérkőzése következik szombat délután a Groupama Arénában.
Annak ellenére, hogy a statisztika az eddig lejátszott 17 bajnokiból 13 Ferencvárosi győzelmet hozott és a Kisvárda csak a 2021/22-s bajnoki szezon nyitómérkőzésen tudott győzni, eddig csak három bajnokin született kétgólosnál nagyobb különbségű zöld-fehér győzelem. A szombati mérkőzésen a Fradi „duplán” is bajnok lehet. Ha a kora délutáni mérkőzésen Felcsúton a Paks vereséget szenved, akkor már bajnokként léphetünk pályára (a tavalyi szezonban a Kecskemét veresége kellett hozzá). Ha Böde Daniék nyerni tudnak, akkor nekünk is nyerni kell a kiesőjelölt várdai legények ellen ahhoz, hogy megünnepelhessük a 35. bajnoki címünket.
Az eddigi 17 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 13 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 29 lőtt és 6 kapott gól.
Sípszó előtt: Ferencváros – Zalaegerszeg
Vasárnap a 83. bajnoki meccsünk következik a Zalaegerszegen a ZTE Arénában.
A jelenleg vidéki székhelyű NB1-s csapatok öröklistáján a ZTE, a nagyon előkelő negyedik helyen tanyázik azon csapatok között akik ellen a legtöbb alkalommal léptünk pályára. Előttük a Diósgyőr, a Videoton és a DVSC szerepel, természetesen vannak olyan csapatok akik mérkőzésszámban megelőzik a Zalaegerszeget, de jelenleg nem tagjai a legmagasabb élvonalnak (Győr, Haladás, Pécs, Szegedi EAC, Tatabánya, Salgótarján). Az előbb említett csapatok azok akikkel legalább 50 mérkőzésünk van és ha visszatekintünk a közös történelemre, számos emlékezetes nagy csatákat vívtunk egymás ellen. Ez alól a ZTE sem kivétel, a két csapat idén 52 éves közös története olyan mérkőzéseket is hozott, melyeket egyik csapat szurkolói sem felednek el soha. Lehet, hogy ennek is köszönhető, hogy a két klub és a két szurkolótábor is jó kapcsolatokat ápol egymással.
Az eddigi 82 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 45 győzelem, 21 döntetlen, 16 vereség, 184 lőtt és 95 kapott gól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sípszó előtt: Ferencváros – Mezőkövesd Zsóry
A válogatott „szünet” után vasárnap Mezőkövesden lépünk pályára a bajnokság 26. fordulójában.
Mivel a Mezőkövesd csupán 8 éve szerepel folyamatosan az első osztályban, így a negyedszáz bajnoki mérkőzésszám inkább egy rövid felsorolás (az is a közelmúltunkból), és nem egy nosztalgikus emlékezés. Végig nézve bajnoki ellenfeleink mérkőzés listáját, a mostani bajnoki szezonban a Kisvárdával és a Mezőkövesddel játszottuk a legkevesebb mérkőzést, mely valószínűleg egy ideig nem is fog növekedni, hiszen a két csapat jelenleg kieső helyen tanyázik.
Az eddig 25 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 15 győzelem, 6 döntetlen és 4 vereség, 43 lőtt és 21 kapott gól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nyilasi Tibor: 69
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz róla írnom. Biztos voltam benne, csak elő kell bányásznom az emlékeket és úgy fog szaladni a kezem alatt a billentyűzet, mint ahogy Nyíl cikázott át az ellenfél védőin. 1975-től számomra Nyilasi Tibi testesíti meg a Fradizmust, azóta hogy először láttam játszani a Szeged ellen. Akkor már ismert játékos volt, de mint vidéki középiskolás, csak nagy ritkán tudtunk mérkőzésre járni. Arra tisztán emlékszem, hogy nagyon készültünk, már néhány héttel előtte, az Újpest elleni derbire (4:1 vertük a lilákat és Nyíl lőtte a negyedik gólunkat) szerettünk volna felmenni a Népstadionba, de akkor nem sikerült. Szeptember végén (amikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”) már ott szorongtunk Szegeden a lelátón és boldogan csaptunk egymás kezébe, amikor a második félidő közepén Nyíl megszerezte a győztes gólt.
Ebedli Zoltán – Boldog születésnapot Zoli!
A Fradi több mint száz éves törtelme során voltak olyan játékosok, akik nélkül nem lehet elképzelni a Ferencvárost, akik úgy ivódtak a szurkolók szívébe, mint a legközelebbi családtagjainak. Ha azt halljuk, hogy „Ebédlő” vagy „Ebi”, akkor mi Fradisták nem a konyhára és nem is a békák egyedfejlődésére gondolunk, hanem egy örökké bohém, szertelen játékosra, aki úgy irányította a csapatot, mint Leonard Bernstein a Londoni Filharmonikusokat, és aki olyan pontos, tért ölelő átadásokkal indította a csatárokat, hogy arról csak a legendák szintjén lehet beszélni.
Ebedli Zoltán. Ha csak a statisztikai adatok nézzük, Ebi akkor is kiemelkedő személyisége lenne a Ferencvárosnak. 395 tétmérkőzésen lépett pályára, 64 gólt szerzett, kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, tagja volt az 1974/75-ös KEK döntőbe jutott csapatnak, a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnoka. Tekintélyes lista, de a statisztikai adatokon túl Ebedli Zoltán olyan egyénisége volt a Ferencvárosnak, melyek méltán emelik a legendák sorába.
Sípszó előtt: Vasas – Ferencváros
A 173. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Vasas ellen az Illovszky Rudolf Stadionban.
1916. szeptember 17-e óta íródik a zöld-fehérek és a piros-kékek közös bajnoki történelme. Az Üllői úton lejátszott mérkőzésen a Szamosy – Payer, Wiener – Wilheim, Kiss B., Móra – Hegyi, Strasser, Binder, Tóth, Borbás összetételben pályára lépő FTC ellen gólnélküli döntetlent ért el a Vasas. A két csapat 107 éves közös története számos nagy csatát, emlékezetes mérkőzést adott a labdarúgás szerelmeseinek. A Ferencváros bajnoki múltjában a negyedik legtöbb mérkőzést a Vasas ellen vívta meg. 2018 után találkozik újra egymással bajnoki mérkőzésen a Ferencváros és a Vasas.
Az eddigi 172 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 86 győzelem, 42 döntetlen, 44 vereség, 330 lőtt és 227 kapott gól.
Sípszó előtt: Ferencváros – Budapest Honvéd
A két csapat 219. bajnoki mérkőzése következik szombaton este a Groupama Arénában.
1914. december 5-én találkozott egymással először a két klub, az Auguszta serlegért vívott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az első hivatalos (hadi)bajnoki mérkőzésre 1916. október 8-án került sor az Üllői úton. „Változatos, nívós mérkőzésen” a Ferencváros 1:0-ra nyert, Hegyi Mátyás (58 mérkőzésen lépett pályára és 16 gólt szerzett) góljával. A második félidő 35. percében a „kispesti védelem 11-est vét, a megítélt büntető rúgást Binder a kapus kezébe lövi”. Az elkövetkező több mint száz évben a Honvéddal a harmadik legtöbb NB I-s mérkőzést játszottuk. A Kispestieket csak a Újpest elleni derbik és az MTK elleni örökrangadók „előzik” meg.
Az eddigi 218 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 123 győzelem, 34 döntetlen, 61 vereség, 479 lőtt és 323 kapott gól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Befagyott a nulla
Azt nem állítom, hogy sajnálom a lilákat, de mégis csak kínos lehet zsinórban elvesztett 11 derbi után felülni a buszra és útnak indulni a mérkőzésre. Bármennyire is fogadkoztak a játékosok, a szurkolók meg utolsó kis inflációs forintjukból megvették a csillagszórókat, de belül tudták, a kissé váratlanul ránk törő téli hideg valószínűleg a „nulla-érzést” is befagyasztotta, így vasárnap este már 12 vereség fog a zsinóron csüggeni. Ettől még lelkesen próbálták felvenni a versenyt, de amíg a stadion 90 %-a Dolby Digitálban zengett, addig a dózsás „áléáléálé” olyan hatást keltett, mint egy eltévedt méhecske zümmögése a pesti forgatagban. A csípős hideg nem csak a lilák győzelmi esélyeit tette a mélyhűtőbe, hanem a zsúfolásig megtelt lelátókat, amit nem csak az égieknek kell „megköszönni”, hanem a menetrendet fűtött, nem rezsicsökkentett szobákban ücsörgő kitalálóinak is. Február elején, vasárnap, vajon miért nem lehet már 13 órakor elkezdeni a focidélutánt? Zsörtölődésből és a lilák befagyasztott győzelmi esélyei után rá is térhetnénk a 237. derbire, mely mélyhűtő ide vagy oda, mégis csak a magyar labdarúgás legnagyobb összecsapása. Természetesen a Fradi mindig is győzelmi „kényszerben” van, de az őszi 6-0-s nemes bosszú óta, csak a hagyomány tartja életben a zöld-lila párharcot. Ha így folytatódik, már az sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Induljon a banzáj!
Egy bizonyos életkor után az évek úgy szaladnak, hogy mikor elkezdsz kutatni az emlékeid kusza hálójában és rájössz, hogy amit kerestél az pont annyi éves, mint az a bizonyos bajnoki aranyszám, amit a jelen bajnoki szezonjában elszeretnél érni, egyrészt örülsz annak, hogy részese lehettél a múltnak, de egy kicsit félsz már attól, hogy vajon milyen jövőt is szán neked a sors. Mindez ez a kissé kusza mondat a ZTE elleni előrehozott bajnoki rajt előtt jutott az eszembe, amikor halkan elkezdtem dúdolni: Hát induljon a banzáj, Essen szét a ház, Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz…Ákos legendás száma annyi éves, mint a bajnoki címeink száma, mégsem emiatt dúdolgattam a refrént. A háznak sem kéne összedőlnie, és bár úrrá lett rajtunk az aktuális láz, de ez nem a betegség jele volt, hanem egy örök szenvedélyé, a labdarúgásé. Azon belül is a 2023-s esztendő első bajnoki mérkőzésé, benne az örök szerelemmel a Fradival. És hiába a „légkondicionált” VB, valamint az angol és spanyol bajnokság remek mérkőzései, mégis a magyar bajnoki (még ha néha egy kissé savanykás is) hozza el az igazi focilázat. Főleg egy elég hosszúra nyúlt pihenő után, hiszen utoljára több mint 2 hónapja léptünk pályára (a felkészülési mérkőzéseket nem számolva), és egy kicsit meg is kellett erőltetni az agyam, hogy vajon ki ellen fejeztünk be az őszi szezont. Az utolsó hazai mérkőzés a Paks ellen beugrott, de a záró Honvéd elleni győzelem már csak akkor, amikor megnéztem az adatbázisunkban. Egyből konstatáltam is, hogy ez már tényleg az öregedés rovására írható, amit egyből el is hessegettem (pedig igaz), mivel ha néhány hónappal a nyugdíj előtt még rám tör az aktuális foci/Fradi láz, akkor még annak a bizonyos fejszének a nyele sem csusszant ki a kezemből. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Álom luxuskivitelben
Monaco, Monte-Carlo Kaszinó, Hercegség, több mint 700 éves uralkodó família, 7-8 focipálya nagyságú miniállam, benne pénz és ragyogás, de írhattam volna rongyrázást is. Emlékszem, nagypapám mikor a hatvanas évek közepén vett egy kurblis Pobeda (papa csak bódénak hívta) autót, örök becsüs barátja másnap bekopogott hozzá, és mikor papa kinyitotta az ajtót (ami akkoriban soha nem volt zárva) a barát egy rongyot rázogatott előtte. Jót derültek rajta, ez kettőjük örök játéka volt és nem csak a Fradi-MTK mérkőzések előtt és után. Persze az a rongyrázás azért elég messze volt a Hercegség fényűzésétől, mely számomra oly messzinek és idegennek tűnik, hogy bár egyszer jártam ott a szerkesztőtársaimmal, de nem volt olyan pillanat, melyre közel 10 év után még emlékeznék. Tegnap este óta ez változni fog, és ezek után ha meghallom, hogy Monaco, már nem a Formula-1 cirkusz és nem is a Kaszinóig vezető kaptató út jut az eszembe, hanem egy varázslat a miniállam ministadionjában a Földközi-tengerhez préselve, egy agyonpénzelt „hercegi csapat” ellen, akiknek bár voltak legendás időszakai és játékosai, de a sorsolás pillanatában még semmit sem tudtam róluk. Megnéztem a TM adatbankját, le is rökönyödtem a 350 millás értékén, főleg annak tükrében, hogy egyetlen játékos neve sem volt ismerős, kivéve talán Camara, de ő is csak azért, mert Szoboszlai Dominikkal játszott együtt a Salzburgban (remélem nem keverem össze valakivel). Már akkor is az jutott az eszembe, hogy ez a focicsapat pont olyan mint az egész Hercegség, az összezsúfolt térrel, a helyenként morbidnak tűnő felhőkarcolókkal, a kaszinó előtt parkoló csodaautókkal, melyekkel bár alig lehet közlekedni a városban, de muszáj nagynak és fényűzőnek lenni, mert máskülönben kinézik őket a többiek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....