LABORCZFALVI-tól – RUTTKAY-ig
Nacer Bouiche: 60
Algériában a JS Kabylie csapatával többször nyert bajnoki címet, háromszor gólkirály is volt. Hazája színeiben sokszoros válogatottnak mondhatja magát, tagja volt az 1990-ben Afrika Kupát nyert válogatottnak is.
„Naszi” a francia Red Star csapatán keresztül érkezett az Üllői útra, majd ide is tért vissza. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mácsay András
1925 szeptemberében a BTK csapatától igazolt az FTC-hez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mészáros Józsefre emlékezünk
1957. március 17-e volt. Az első alkalom, hogy újra Fradiként játszhatott 1949 óta a Fradi bajnoki mérkőzést. Az előmérkőzés zajlott, szép játékkel laposra vertük a SZEAC csapatát. Ha módom volt, mindig úgy mentem ki, hogy az előmérkőzésen a tartalékokat is lássam. Feltűnt, hogy a 10-es számú játékosunk – aki nem klasszikus balösszekötőt, hanem valahonnan a fedezetek vonalból irányította a játékot. A labdáinak szeme volt, olyan 40-50 méteres indításokat láttam tőle, hogy csak bámultam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mátrai Sándor
Orosházáról, mint válogatott atléta került az Üllői útra!
Eleinte még tagja (később aztán kikerült) volt a helsinki olimpiára készülő 4×100-as futóváltónak (10.9 másodperc volt a legjobb ideje!), valamint távolugróként (egyéni legjobb: 699 cm) és magasugróként (egyéni legjobb: 183 cm) is jeleskedett.
Magna néven érkezett az Üllői útra és csak később, a futballcsapat tagjaként „keresztelték” el Mátraira! A „keresztapa” Gulyás Géza, csapat kapusa volt.
Amikor felvették a TF-re, a szabályok szerint át kellett volna mennie a főiskolára. Atlétikában volt, futballban viszont nem volt I. osztályú csapata a TF-nek, így futballistaként maradhatott a Kinizsiben.
A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült, hogy a hátvédsorban (középen és jobb oldalon is) egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Malaky fivérek
Malaky Mihály
Malaky Mihály (tanító, iskolaigazgató, 1880 – 1932. március 25., Budapest): Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Patkós Csaba: 55
Az Erdélyből igazolt középpályás két idényben szerepelt az első csapatban.
Az 1991/92 évi bajnokcsapatban 10, az 1990/91 évi kupagyőztes csapatban 2 mérkőzésen lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Eugene Neagoe: 55
Kétszer is leigazolta a Ferencváros a román csatárt.
Először 1992 februárjában a grazi Sturm ellen lépett pályára, de ekkor még nem kapott játékengedélyt.
1994 tavaszán mutatkozott be a magyar élvonalban a Vasas színeiben. Érdekesség, hogy egyetlen találatát egy olyan mérkőzésen szerezte, ahol két ferencvárosi kedvenc, Dzurják és Nyilas is a kapuba talált (Vasas – Vác: 2-2). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy Sándor: 55
1977-ben lett a Ferencváros játékosa, majd végigjárta a korosztályos csapatokat. 1987 tavaszán mutatkozott be az „egyben” Dalnoki Jenő kezei alatt, aki hamarosan szorgalmazta „átigazolását” a tartalékok közül az első csapat keretébe.
1988 májusában Tatabányán játszotta első bajnoki mérkőzését a szélsőhátvéd.
Élete második NB I-es meccsén már a Fradi ellen szerepelt, ugyanis időközben bevonult katonának. Katonaidejét a Bp. Honvédnál töltötte le, ahol kupagyőztes-, és bajnokcsapat tagja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mészöly Pál: 65
A labdarúgás nem állt távol a családtól, hiszen a papa, id. Mészöly József a BVSC kapusa (és a későbbi remek Fradi-hálóőr, Aczél vetélytársa) volt az ’50-es évek végén.
A bátyja, József ugyancsak a Fradi igazolt játékosa volt.
A kisebbik Mészöly-fiú, az ÉPGÉP csapatából került a Fradi serdülőbe. Tehetsége hamar megmutatkozott, így már ekkor is felfelé játszott. Az ifiben Rákosi Gyula volt az edzője, majd 19 esztendősen mutatkozott be a Fradi első csapatában Brnoban egy KK mérkőzésen. Aztán az angyalbőr (a Kossuth KFSE-ben Budai Laci bácsi volt az edzője, mint oly sok Fradistának) és egy súlyos sérülés hátráltatta pályafutásának mihamarabbi felívelését. Az 1978/79-es szezontól vált a csapat alapemberévé, két éven át meghatározó tagja volt a Ferencváros támadóalakzatának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Polgár Gyula
A kitűnő alakú, erős fizikumú Polgár a legsokoldalúbb labdarúgóink közé tartozott. A válogatott csapatban hét szerepkörben is játszott. (A hátvédhármas mindhárom, a két szélsőfedezet, továbbá a középcsatár és balösszekötő helyén.) Tulajdonképpen csatárnak indult, de Korányi I emlékezetes lábtörése alkalmával (1933-ban az 1:0-s olasz—magyar mérkőzésen) kiderült, hogy a védelemben sokkal jobban érvényesülnek kitűnő adottságai. A roppant gyors „Drumi” mindkét lábbal nagyszerűen rúgott és pompásan fejelt. Kifogástalanul szerelt, jól indított és veszélyesen lőtt kapura is. A második világháború idején a korszerű labdarúgás útjára lépő magyar válogatott első nemzetközi színvonalú középhátvédje lett.
