Jegyzet
Muzeális helyetti beharangozó
Mivel a Kecskemét mellett a Paks együttesével játszottuk eddig a legkevesebb NB I-s mérkőzést, így igazán muzeális bajnoki beharangozóról nem nagyon írhatunk. Ráadásul a Pakssal (ahogy a Kecskeméttel is) először a „nagy visszatérésünk” évében, 2009-ben találkoztunk először. Hogy mégis csak valamiféle visszaemlékezésre vállalkozok, annak az előbb említett ok mellett személyes indíttatása is van. Először azonban maradjunk a „száraz” tényeknél. Három évvel ezelőtt a nagy médiakampánnyal elindított „ComeBack – Visszatértünk” szlogen még nagyon is lelkesítőleg hatott. Két fordulón voltunk túl, egy sokáig emlékezetes nyitómeccsen vertük a ZTE-t, majd egy kicsit váratlanul beleszaladtunk egy pofonba Nyíregyházán, így elég felfokozott hangulatban készültünk a Paks elleni első bajnoki találkozóra. Akkor még a szurkolók lelkesedése is töretlen volt, hiszen közel 8 ezren voltunk az Albert stadionban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kedves Fradi szurkolók! – Nyilas Elek levele
Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki az elmúlt két évben segítette, támogatta a Tempó Fradi Alapítvány munkáját. Sok minden történt velünk, így nehéz lenne felsorolni is az apró lépéseket, melyek elvezetettek a mostani hétvégéhez.
Talán még emlékeztek rá, egy éve sincs, hogy átadtuk a felújított Toldi sírt, tegnap pedig megjelent oldalunkon Lakat T. Károly: „Kell ott fenn egy császár” című 30 részes sorozatának első része Albert Flóriról, aki ma lenne 71 éves.
Holnap már Sárosi Györgyöt köszöntjük 100. születésnapja alkalmából Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések „A FOTELSZURKOLÓNAK”
Kedves olvasóink, Fradista barátaink!
A Fotelszurkoló a bemutatkozó írása óta 100-szor jelentkezett mérkőzésről, vagy évértékeléssel. Eleinte rögtön a mérkőzés után, majd később amikor haza érkezett a szentélyből. A sors fintora, vagy az élet rendezte így, hogy az Újpest meccs volt a századik, azt nem tudni, de ma már tény, hogy a jubileumi írás után messze repítette a sors, így a 101. rész még várat magára, helyette jöjjön egy különkiadás.
Pápa: áldás vagy átok?
A cím egy kicsit bulvárosra sikeredett, ráadásul tisztelem annyira a vallást, hogy ne játszadozzak a szombati ellenfelünk nevének „másik” jelentésével, még sem tudtam kiállni a hasonlatot. Bár a szavak eléggé kötődnek a valláshoz, de ezek átültetése a jelen helyzetünkre eléggé valóságos képet festenek. Ráadásul a mostani jegyzetnek valójában egy muzeális bajnoki beharangozónak kéne lennie, de mivel a Lombard Pápa csapatával a közös múltunk elég szegényes, és melyre használni a muzeális szót elég nagy badarság lenne. Ettől függetlenül az elmúlt években olyan mérkőzéseket játszottunk, melyek nagyon is emlékezetesek maradtak (jó dolguk lesz azoknak akik majd 20-30 év múlva fognak írogatni róluk), melyre még rá is tesz egy lapáttal egy olyan játékos, mely mindkét csapathoz kötődik, aki augusztus 8-án ünnepelte a 39. születésnapját és aki szombaton áll 400. alkalommal élvonalbeli mérkőzésen a kapuban, mely mindig is közel állt a szívéhez. De mielőtt Szűcs Lajosról szólnánk, egy kis történeti bevezető után nézzünk szét a Pápa ellen vívott 5 hazai mérkőzés „jegyzőkönyvébe”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nyitány előtt vonatozás
Üllői út, 14.075 néző, melyből 4.390 bérletes és 9.685 jegyvásárló – ma már ezek a számok az álmok kategóriájába tartoznak. Természetesen a Ferencváros több mint száz éves története során ennél sokkal nagyobb nézőszámokat is produkáltunk, de manapság már szinte illetlenség olyan szezonnyitókat emlegetni, amikor a Szentélyben 20-30 ezren préselődtünk össze. Ezért egy nem is olyan régi, 2006-os szezonnyitó hivatalos adataival kezdtem a nyitányt, és ha most néhányan felkapják a fejüket, hogy az bizony a jogtalan kizárásunk első másodosztályú mérkőzése volt, ahol szinte „kötelező” volt a részvétel, mely egy igazi kiállás volt a Ferencvárosért, akkor minden bizonnyal sokunknak összerándul a gyomra. Hat év bár nem egy hosszú periódus egy ember életében, de aki 2006-ban tizenévesen járt először az Üllői úton, annak bizony túl sok öröme nem telt abban, hogy a szülők vagy a barátok hatására a zöld-fehér színek szerelmesévé vált. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A tizenegyeseinél az isten irgalmazott
A Győri ETO történetének első neves játékosa Payer Imre volt, aki később átigazolt a Ferencvárosba. Életrajzaiban születésének és halálozásának idejeként több különböző időpont szerepel. Alapos kutatómunkával kiderítettük a valódi dátumokat, Győrben megtaláltuk a sírját is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A FRADISTÁKAT IS ÉRDEKELHETI
Őszintén szólva nem szoktunk hozzá, hogy rangos tudományos folyóiratok elkényeztessék a sportrajongókat. Azonban a Hadtörténelmi Közlemények legújabb (2012/2) száma ez alól igen kellemes kivételt jelent. Ugyanis a közelgő londoni olimpia alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata rangos szerzők tollából hat komoly sporttörténeti tanulmányt közöl. Ezek közül kettőnek van kifejezetten Fradi vonatkozása is.
1954. július 4.: Egy elvesztett VB-döntő és egy barátságos mérkőzés
Vannak vereségek melyekbe bele lehet törődni és el lehet fogadni azt a tényt, hogy az ellenfél jobb volt, de vannak vereségek melyekbe bele lehet halni. 1954. július 4-én egy ország halt bele egy elvesztett mérkőzésbe. Miközben egy másik csapat éppen Bécsben lépett pályára egy barátságos mérkőzésen. Hogy is van ez? Először nem is akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a július 4-i Fradi naptárat, benne egy rövid hírrel, mely arról szól, hogy a Bp. Kinizsi (helyesebben Ferencváros) 2:1-re győzött az FC Wien csapata ellen. Azon a napon amikor Pesten majdnem forradalom tört ki egy elvesztett mérkőzés miatt. Ami nem volt más, mint az 1954-es VB döntője az aranycsapattal. Amelynek elvesztésében egy ország halt bele… és nem csak képletesen szólva. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az a csodálatos és szerencsétlen 1970-s esztendő!
12 éves voltam 1970-ben. Mint minden ilyen korú a grundon nőttem fel, ellentétben Nemecsek Ernővel, Bokával és Áts Ferivel mi labdával hadakoztunk és nem kellett a játszóterünket megvédeni. Már kora reggel a grundon voltunk, anyánk ránk adta bátyáink kinőtt klottgatyáját és egész nap kergettük a focilabdát. A grund császára az volt, aki labdát tudott hozni. Neki biztos helye volt a csapatban még akkor is, ha csak arra volt jó, hogy időnként szeretetteljesen megsimogassa a középén jó nagy öltésekkel összevarrt bőrgolyót. A varrás, ha éppen ott találtad el, elég mély sebeket tudott ütni, de ki foglalkozott ilyen apróságokkal? Ha esetleg kivérzett, a közelben biztos volt homok, az remek kötszernek bizonyult, csak néhány percig kellett a seben tartani, utána már rohanhattál is vissza a pályára annak tudatában, hogy úgy „bőrözöd” be az ellenfelet, mint Albert Flóri Káposztát, vagy éppenséggel Mészöly Kálmánt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki fieszta Diósgyőrött: 1992. június 20.
Létezik ember a földön aki nem tudja, hogy mi is történt 1992. június 20-án? Mielőtt a történészek elkezdenek bányászni a tudásuk eldugott zugaiban, egyből tisztázni kell, hogy ez a nap igazán csak „néhány” százezer embert érint, persze ha még vagyunk annyian. Ráadásul a történészeknek is nehéz feladatuk lenne, hiszen egy nappal a csillagászati nyár beköszöntője előtt a világtörténet is sziesztára váltott. Talán egyedül az angoloknak számít történelmileg ez a nap, hiszen június 20-án koronázták meg Viktória királynőt, aki nem csak arról volt híres, hogy több, mint 60 éven át uralkodott és aki „másodállásban” kilenc gyermeket nevelt fel, hanem arról is, hogy nevéhez fűződik a viktoriánus korszak ipari forradalma. De térjünk gyorsan vissza a kezdő mondathoz, hiszen számunkra az sokkal érdekesebb mint a ködös Albion történelme. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
