Jegyzet
Kalandozás a zöld-fehér időgépen: június 16.
Most teljesülhet a titkos vágyam és beleülhetek G.H. Wells időgépébe. Könnyebb dolgom is van mint Alexander Hartdegennek, nekem nem arra kell használnom az időgépet, hogy meg nem történtté tegyek egy tragédiába fulladt randevút. Befuccsolt randiból úgyis volt néhány, de szerencsére egy sem végződött olyan szerencsétlenül mint Alexander és Emma kapcsolata, így nincs is szükségem arra, hogy azért utazgassak az időben, hogy megváltoztassam a múltat. Bár így belegondolva lenne néhány esemény a Ferencváros több mint száz éves története során amit szívesen átírnék és újrajátszatnám, de mivel olvastam Wells regényét, így jól ismerem a zseniális író üzenetét, mely szerint a múltunkat csak újra lehet élni, de megváltoztatni már sajnos nem lehet. Ráadásul a mai nap annyi különlegességet és csemegét tartogat a Fradit szeretők számára, hogy nyugodtan átadhatjuk magunkat az emlékezés örömének, mert ha végigutazzuk szerkesztőtársam által összeállított mai napi naptárunk eseményein, páratlan élményekben lehet részünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kalandozás a záró fordulók emlékei között
Az elmúlt években megszokhattuk, hogy számunkra az utolsó bajnoki forduló már nem tartogat semmilyen izgalmat. Pedig ez nem mindig volt így. A XXI. század első éveiben az utolsó fordulókra a „kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét” szlogen volt jellemző, hiszen olyan izgalmakat tartogatott számunkra a záró forduló, hogy azokat komolyabb idegi megpróbáltatásokkal jártak. Gondoljunk csak 2001. június 23-ra, amikor Debrecenben győznünk kellett ahhoz, hogy megszerezzük a 27. bajnoki címünket. A Csank János által dirigált csapat Hrutka zseniális fejesgóljával és Gyepesnek a hosszabbítás utolsó percében szerzett találatával hozta is a mérkőzést. Hasonlóan 2001-hez, 2004. május 27-én is az utolsó forduló döntött, és újra a Debrecen próbálta az útját állni a 28. bajnoki címünknek. Azon a varázslatos és drámai estén nem csak a győzelem kellett a végső sikerhez, hanem az is, hogy az ősi ellenfél ne tudjon győzni az MTK ellen. Mindkettő összejött, amit egy önfeledt és azóta is várt fieszta követett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Speciális muzeális beharangozó – Derbi előtt
A zöld-fehérbe bújt játékosokhoz hasonlóan én sem vagyok csúcsformában. Azon vettem észre magam, hogy a szombati kábulat nem múlt el nyomtalanul. Arra is gondoltam, hogy megkérem Jack Malone csapatát, hogy próbálja megtalálni az elvesztett hitemet, de már a Nyomtalanul sorozat csapata is szétszéledt, a szőke Samantha már vörösben nyomoz „felejthetetlenként”, a többiek meg talán azt sem tudják, hogy Magyarországon mit is jelent Fradistának lenni. Azt tudják, hogy a derbi(y) szónak mi a jelentése, de azt már nem, hogy annak milyen mély gyökerei vannak hazánkban. Mert ha derbi, akkor az Fradi-Dózsa, egy miniháború Európa közepén, mely a múltban néha ökölharcokkal volt fűszerezve, de igazán soha nem a háborúról szólt, hanem egy érzésről, a győzelemről, a vesztesek megalázásáról, egy több mint száz éves hagyományról, melynek ápolása egyet jelent a ma élő Fradizmusunkkal. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Sárosi György – Kézzel írt emlékezés
dr. Sárosi György közelgő századik születésnapjának méltó megünneplésére szeretném felhívni minden Fradista figyelmét, írásommal. A megemlékezések legszebb pillanata az lenne, ha a hamvait Genovából haza hoznánk, és magyar földön a pesti családi sírban helyeznénk örök nyugalomra. dr. Sárosi György minden idők egyik legkiválóbb labdarúgója volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó – debreceni prológus Détárival és Lisztessel
Hétfő reggel szerkesztőtársam egy érdekes információval ébresztett fel: „Jelenlegi csapatunkból csak Lisztes Krisztián tudott a DVSC kapujába találni. 1993. december elsején, Döme távozása után a csapatba kerülő ifjú Lisztes gólja három pontot jelentett a Fradinak. Azért az örömbe üröm is vegyült, ugyanis Krisztánt kiállította Puhl Sándor a második sárga lapja után.” Első nekifutásra, az érdekességen túl nem tulajdonítottam olyan túl nagy jelentőséget az információnak, de mivel szerkesztőtársam ilyen jellegű hírei mögött általában egyéb összefüggések is szoktak társulni, így egy kicsit kutakodni kezdtem a történelmünk dicső oldalain. Nem kellett sokáig keresgélnem ahhoz, hogy a szombati rajtra betervezett muzeális lapszemlénk kapjon egy előzetest, hiszen a Détári-Lisztes-Debrecen „összeállítás egy igazi muzeális kalandozásra hív. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Múlt és jelen soroksári köntösben
Ma ismét rá kellett döbbennem, hogy a múlt mennyire ismeretlen és még mennyi újdonságot és felfedezni vágyó ritkaságot rejt magában. Ráadásul van olyan, amikor a vele foglalkozók, elsiklanak a múlt apró rezdülései mellett, de ilyenkor jön egy véletlen, egy megmagyarázhatatlan villanás és már képtelenek vagyunk túllépni az eddig fel sem tűnt történéseken. Belénk hatol a kényszer, a múlt felfedezésének bizsergő érzése és innentől már nincs visszaút. Fel kell tárnunk amit eddig nem vettünk észre, aminek nem tulajdonítottunk jelentőséget, bár a múlt archívumában szerepel. A mai történet elég banális kezdődött. Azt tudtam, hogy ma (2012.02.25) 11 órakor edzőmeccset játszunk a Soroksár NB III-as csapatával, a bajnoki nyitány előtt egy héttel. A tervek szerint a Debrecen elleni összecsapás főpróbájának szántuk az NB III-as Soroksár elleni mérkőzést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy focitörténész fejfájásai III.
Hazai „hivatalos” mérkőzések vagy mennyi az annyi? – 2. rész Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Töprengés egy elmaradt képzeletbeli túranapló ürügyén
Tegnap még úgy terveztem, hogy hétvégén a remélhetőleg sikeres dallasi torna után, a rendelkezésünkre álló beszámolók és képek alapján egy képzeletbeli túranaplót írok a 2012-es észak-amerikai „kalandról”. Amikor ma hajnalban felébredtem és az agyam úgy döntött, hogy nem akar egyből szundiba merülni, előkaptam az „okosnak” becézett mobilomat és megpróbáltam utána nézni, hogy vajon mit játszottunk a mexikói csapat ellen. Hiába barangoltam a testvéroldalunkon – hajnali fél négy körül -, nem találtam utalást a mérkőzésre. Először nem is értettem, hiszen azt már megszoktam, hogy bármikor is legyen Fradi meccs, ott biztosan találok róla beszámolót. Végül is azzal a tudattal aludtam el, hogy biztosan később rendezik a mérkőzést, így majd a reggeli ébresztő után, kávézás közben olvasom el a remélt győzelmünkről a tudósítást. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amerikából jöttem, mesterségem címere
Bizonyára sokan ismerik a régi idők nagyszerű társasjátékát, melyben egy résztvevő kitalál egy mesterséget, amit be kell mutasson, mindenféle eszközök segítsége nélkül. Az kapja a pontot, aki előbb kitalálja a foglalkozást. Természetesen nem akarok párhuzamokat vonni a társasjáték és a Ferencváros ma induló Amerikai útja között, bár a jelenlegi helyzetünkben és ismerve az amerikai labdarúgásban a soccer-football szavak más-más sportágra való utalását, a fenti címet meg is változtathatnánk Amerikába jöttem, mesterségem címere: labdarúgó címre, de mivel az ottani foci rengeteget fejlődött az elmúlt 20 évben, így talán sértő lenne a kontinens északi részére nézve. Nem véletlenül írtam északot, hiszen bár a köztudatban Amerika egyet jelent Hollywood-dal, mindannyian tudjuk egy kontinens nevét nem „bitorolhatja” egyetlen állam, főleg akkor ha éppenséggel a labdarúgásról van szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Tanári etűdök” az öltözők világából VI.
AMIKOR LAKAT KÁROLY ELŐRE MENT…
… nemcsak fejelni (!)
„Nincs ütőképes csatársor! … Nincs tervszerű, folyamatos támadójáték!”
Újkeletű ferencvárosi panaszok? Ne higgyük. Elhangzottak ezek – szóról szóra ugyanígy – például a negyvenes években is.
