Jegyzetek
Fradista anekdoták: Magyarul vagy angolul
Hatalmas érdeklődés előzte meg és ugyanakkora csalódás követte az angol Huddersfield 1929. évi tavaszi budapesti vendégjátékát. A derék brit profik maguk is elismerték, hogy nem formálhatnak jogot többé a tanítómester titulusra; nem a katedrán, hanem a padban a helyük. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Érzékeny veszteség érte a a Fradi családot
Életének 85. évében elhunyt Kövy Zsolt (Losonc, 1926 – Pápa, 2010) nyugalmazott református lelkipásztor, egyháztörténész, a Pápai Református Tudományos Gyűjtemények nyugalmazott igazgatója, a Ferencvárosi Torna Club pápai Baráti Körének igazi Fradi szívű ragja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Lecsapott a máltai sólyom
Tudom, egy kicsit hatásvadász a cím, de most ez érdekel legkevésbé. Tudom azt is, hogy John Huston legendás filmjében szereplő máltai sólyom már csak azért sem tudott lecsapni, mivel az, egy aranyból készült drágakő volt, amit még a Máltai Lovagrend ajándékozott V. Károly spanyol királynak és melyet ellopnak és Humphrey Bogart indul a felkutatására. Azt meg sajnos nem tudom, hogy Máltán fészkelnek-e sólymok, de mivel az előbb említett lovagok Máltán éltek és a lovagi életvitelhez hozzátartozott a vadászat, így valószínűleg sólymokkal is rendelkeztek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Aszlányi Károly
Aszlányi Károly
Figyelmetlenség
Aszlányi Károly nagy Fradi-drukker volt és állandóan ott lehetett látni a zöld-fehérek mérkőzésein. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Kohut Vilmos
Két szín a festékboltból
Tudni kell, hogy Kohut Vilmos „másodállásban” festék- és illatszerbolt tulajdonos volt. A Ferencváros legendás balszélsője 1929 tavaszán ritkán emlékeztetett igazi önmagára. A közönség természetesen a „pacsulibolt” számlájára írta Vilike formahanyatlását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy megöregedett „vadászkutya” nyílt levele a Ferencvárosért
A címet Hofi Géza egyik csodálatos dalából vettem kölcsön, mert ma is teljes mértékben ráillik mai társadalmunk egészére.
Mélységesen felháborít és elszomorít az a tény, hogy kedvenc Clubom, a Ferencváros ebbe a helyzetbe jutott amelybe jelenleg külső és belső erők taszítják.
Miután hosszú éveken keresztül a magyar befektetők csak hitegették -a kissé naiv- mindenkori FTC vezetőket, végre jött egy angol tulajdonos – akit személyesen nem is ismerek – de tudom, hogy már több éve a saját pénzén biztosítja a labdarúgó szakosztály, valamint az utánpótlás szekció működését.
Ennek a szezonnak kezdetén azt is elfogadta, hogy magyar edző kezébe kerüljön az irányítás és minél több tehetséges magyar játékos kerülhessen a csapathoz. Az egyik legtehetségesebb fiatal magyar edző Prukner László személyében olyan szakember került a szakmai vezetés élére, aki már bizonyított. Nem többet kért, csak TÜRELMET! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – A vég kezdete?
Nehéz héten vagyunk túl.
Nem volt olyan nap, hogy ne villantak volna elő az egy héttel ezelőtti mérkőzés eseményei. Megpróbáltam hadakozni ellene, de hamar rá kellett jönnöm, nincs értelme a védekezésnek. Szeptember 11-e úgy fog belénk ivódni, mint Amerikának a terrortámadás. Nem lehet kitörölni a mindennapokból, hasonlóan a múltunkat meghatározó 3:8-tól, a 7:1-től és az 5:0-tól. Keretbe foglalják a létünket, meghatározzák a Ferencvároshoz való kötődésünket.
Ilyen előzmények után vajon mit is várhattunk a Siófok elleni mérkőzéstől? Természetesen talpra állást, megalkuvás nélküli küzdelmet, és győzelmet. Azt, hogy akik felhúzzák a zöld-fehér mezt, azok tudni fogják, hogy mivel is tartoznak a szurkolóknak. Nem alibi focit vártam, nem azt, hogy képtelenek vagyunk egy épkézláb támadást vezetni, hogy egyeseknek semmit sem jelent a Ferencváros. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Markos Imre és a magyar válogatott zöld-fehérben
Hangképek a Markos-show-ból.
Mai szóhasználattal azt mondhatnók: „óriási fazon”. Igen, ez ráillik Markos Imrére. A Bocskai pöttöm, de annál nagyobb tudású jobbszélsője nem tartozott éppenséggel a szószátyárok közé, de ha megszólalt — felderültek az arcok. Kéthetes túrára minimum 10 kiló kolbásszal és 5 kiló szalonnával állított be. Amint lepakolta a cókmókját, fájdalmasan jelentette be: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Óvtunk és kiástuk a csatabárdot
Megtörtént az, amire senki sem gondolt. A Ferencváros megóvta a szombati dózsa elleni mérkőzést. Elsőre még mosolyogtam rajta, egy pótcselekvésnek véltem, de ahogy előbújt belőlem a Fradista és a foci szerelmese, hamar rájöttem, itt sokkal többről van szó. Indián nyelven, kiástuk a csatabárdot, magyarul belekavartunk a „salakba”. Nem apróztuk el, nem hivatkoztunk a jogtalan kiállításra, a dózsa jogellenes jegyátadására, a biztonsági szolgálat szándékos balhé keresésére, egyből a legvégső eszközhöz nyúltunk: óvtunk.
Annak ellenére, hogy az óvás ténye egyértelműen arra utal, hogy bíró műhiba történt, itt sokkal mélyebb és komolyabb dologról van szó. Magáról a magyar labdarúgásról. Arról a posványról, mely már évtizedek óta jellemzi ezt a gyönyörű játékot hazánkban. Huszti elkezdte, a Fradi folytatta. Talán lavinát fog elindítani, talán lesznek olyanok, akik nem kabarénak tartják az óvást, és meglátják benne az igazi szándékot. A féltést, a tisztánlátás igényét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy levél elő- és utózöngéi
Csak megköszönni tudom, hogy helyet kapnak e helyen a régi Fradiról és fradistákról írt emlékezéseim, most mégis a közelmúlt, a jelen és a jövő néhány kérdését vetném föl – természetesen zöld-fehér szemmel és szívvel.
A Huszti-levél megjelentetése sokféle visszhangot keltett. Abban mindenki egyetértett, hogy bátor cselekedet volt. Ha hívatlanul tanácsot adhattam volna írójának, két dolgot mondtam volna:
– eredményesebben kellene játszania a válogatottban, s nem lemondva a válogatottságról megírni a levelet, akkor ugyanis „belülről” szemléltette volna a problémákat.
Sokan felvetették a kérdést: mi lesz a levél következménye. A válasz egész egyszerű: semmi!
A magyar labdarúgás ugyanis jelenleg a politika, a pénz és kiszolgálóik kezében van. Ez az összefonódás pedig kizárja az egészséges kibontakozást. Mit várhatnánk az MLSZ-től, amelynek elnöke – ó, elfogulatlanság! – állítólag örömtáncot lejtett a Videoton Fradi elleni egyenlítő góljánál? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
