Jegyzetek
Ezt egy életen át kell játszani, míg dobog a szív
Egy hír, amelyhez nagyon közel voltunk, mégsem mi tudósítottunk róla elsőnek. Egy hír, amely szerencsére mások szerint is hír, amely megér egy rövid megemlékezést a hírek tengerében.
Ma délelőtt rövidhírben tudatta az üllői129.wordpress.com, nem sokkal később pedig a pepsifoci.hu, hogy Szegeden ma valami rendkívüli dolog történt, amely még talán a rekordok könyvébe is jó eséllyel pályázna.
Egy köztiszteletben álló tanárember, aki matematikát tanít a Szegedi Tanárképző Főiskolán, 41 esztendővel ezelőtt azt gondolta, hogy a diákok szellemének pallérozásán túl más módot is találhat a katedrája előtt megforduló közösségek összetartására, nevelésére. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nyílt levél egy szurkolótól!
Címzett: Akinek nem inge, ne vegye magára…
„Szerdától már kaphatóak a jegyek a… …tájékoztattak a szervezők. A magyar élvonalba három év után visszajutó FTC a Bundesliga-negyedik, Dárdai Pál fémjelezte, Herthával játszik majd először Magyarországon….”
Köttetett egy szerződés, ahol én (mi) a bérletesek már megint el lettünk felejtve. Igaz az elmúlt három évben nem volt várható, hogy teltház lesz egy Baktalórántháza, Békéscsaba vagy Vecsés elleni NB2-es derbiken, így bérleteket is lehetett venni, és én (mi) vettem, sokadmagammal együtt, évek, évtizedek óta ugyanarra a helyre, magunknak, a családnak, a meccsrejáróknak és olyanoknak, akik így is támogatni kívánták szeretett klubjukat. Tudom én, hogy a mérkőzést hivatásos szervező végzi licensszel, sok-sok szerződéssel a háttérben, de talán valakinek eszébe juthatott volna egy kérés (feltétel), gondolva arra a párezer emberre, akinek nem csak divat a szurkolás, hanem egy életforma, minden hétvégén, hosszú évek óta. Igen, jól esett volna, ha a hír így szól:
Szerdától már kaphatóak a jegyek, de két napig csak az NB2-es bérlettel rendelkező szurkolók válthatják meg jegyeiket a megszokott helyükre. Ezzel a gesztussal szertné a … megköszönni … tájékoztattak a szervezők.
Nem hiszem, hogy bárkinek is kifogásokat kéne keresni, nekem elég annyi, ha legközelebb látom a változást 🙂
….de akinek inge, az gondoljon rám a szurkolóra!
ɱ
Köszönöm barátom: a kérdésed eltalált!
“Amit a szem lát, nem látja ugyan a szív…
Maradandó értéket szeretnénk létrehozni ezzel az oldallal, a mai napig hetente találunk ki és kezdünk bele ötleteink megvalósításába. Minden alkalommal úgy gondoltam, „felülmúlhatatlanok” vagyunk, de valami hiányzott! Írunk és szerkesztünk, amikor csak időnk engedi, megpróbálunk szeretett csapatunkhoz méltó oldalt létrehozni. És amikor a legnagyobb munkában vagyunk a számok és adatok között félúton, amikor még nem látszik a siker, csak az előkészítés folyik és egyre fásultabb vagy, jött valaki, aki egy egyszerű kérdést tett fel nekünk:
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az elavult egyesületi modellről
Az elavult egyesületi modell fönntartása gyakori bírálat tárgya manapság az FTC vezetésével szemben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A pillanat
FTC – Jászapáti.
A meccs, amiről mindenki beszél.
Alig néhány óra, és elkezdődik.
Nem egy barátságos mérkőzés lesz ez, hanem a Ferencváros 107 éves történetének első másodosztályú meccse.
Olyan mérkőzés, amire mindenki emlékezni fog.
Mindenki más miatt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A profizmus halála
Akik most örömtüzeket gyújtanak a Fradi drámája miatt, aligha látnak tisztán. A gyűlölet elvakítja őket. Az alapkérdésről ma már szinte senki sem beszél. Vajon miért nem kaphatta meg a Ferencváros ugyanúgy egy forintért az Üllői úti ingatlanokat, mint a Vasas a saját létesítményeit? Miért nem dobott az állam mentőövet az évek óta szemmel láthatóan fuldokló Fradinak? Annak a klubnak, amely tíz éve még sikeres, gazdag és irigyelt volt. Arról is lehetne vitatkozni, hogy miért csak a Fradi akadt fent a rostán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kit segít az állam?
A rendszerváltozás után állandó témát szolgáltatott az állam szerepvállalása a magyar labdarúgásban. Kik a kivételezettek, kapnak-e állami pénzt a honi profi csapatok, és ha igen, mennyit és miért – ezek voltak a leggyakoribb kérdések e témában. Nehéz teljes igazságot tenni ez ügyben, hiszen voltak klubok, akik egy időben több pénzhez jutottak az állami csatornákon keresztül, ma már nem jutnak, de olyanok is akadnak, aki az évek során, ha kisebb mértékben is, de folyamatosan részesülnek az állami, önkormányzati forintokból. A 100%Fradi színes hetilap riportja megpróbálta feltárni, mi a valós helyzet jelenleg a magyar labdarúgásban ezen a téren, kiderül, ki mennyivel részesül jelenleg az adófizetők pénzekből – hogy ezt a mostanság divatos kifejezést használjuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szeretett kockáztatni és nyerni
Nem szeretett balszélsőt játszani Sárosi László, de mi lett volna, ha szeret, hiszen ezen a poszton lett ifjúsági válogatott és standard NB I-es futballista. Ám ő még tízes éveinek közepén középhátvédként szeretett volna futballozni, csakhogy a Kőbányai Törekvés ifjúsági csapatában nem fért a poszt közelébe, viszont a balszélen átlagon felüli gyorsaságát, remek fizikai adottságát és jó viszonyát a labdával kiválóan kamatoztatta. Olyannyira, hogy 16 évesen már az NB II-es csapat felnőtt együttesében riogatta a jobbhátvédeket és Szűcs Gyula, az ifjúsági válogatott kapitánya sem tétlenkedett, kipróbálta a címeresmezben az ifjú titánt. Így aztán már nem sokáig járt Sárosi a kőbányai tréningekre, mert több fővárosi nagycsapat is ,,megtámadta”. A Vasas nyert 1949 nyarán, de arra talán akkor nem gondolt az öltözőben csókolommal köszönő ifjú, hogy több mint másfél évtizedig tartó ,,házasság” kerekedik ebből a kapcsolatból. Hogy szokja az NB I légkörét és emlékezetes legyen a bemutatkozása, az Újpest 4:1-re kiütötte csapatát. Ám harmadik mecscsén már feliratkozott a góllistára, mindjárt két találattal, ugyanis a Vasas 2:0-ra legyőzte a Haladást, vagyis a 17 éves Sárosi főszerepet vállalt. Csatárként az 1952-es év sikerült neki a legjobban, három bajnokin duplázott, összesen kilencszer volt eredményes és számolatlanul küldte középre a gólpasszokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A szurkoló örök…
A zöld-fehér múzeum
