Feljegyzések a fotelból – Félrecsúszott szépségtapasz
Ha az elmúlt napokban szerkesztőtársam a rá oly jellemző “határozottsággal” nem hív meg a mérkőzés előtt egy kellemes vasárnapi piknikre, valószínűleg kihagyom az utolsó hazai fellépésünket. A bajnokság eldőlt, bár voltak akik még reménykedtek a Videoton botlásában, de a “sors” már hetekkel ezelőtt eldöntötte a bajnoki cím sorsát. Az éremnek sokak szerint nem kettő, hanem három oldala van (aki olvasta Komlós János szatíra könyvét, az tudja mire gondolok), melyből a szokásos kettőt a csapat követte el a futószalagon kihagyott helyzetekkel, de azzal a bizonyos harmadik oldallal nem nagyon számoltunk. Pedig évek óta benne volt/van a levegőben, azt tudnunk kellett volna, hogy a Fradi kontra MLSZ csörtének egyszer biztosan nőni fog oldalága és valószínűleg akkor, amikor az a legjobban fáj. Össze is jött, a Fraditól elvett 8 pont túl sok volt ahhoz, hogy csapat egyéb botlásaival fűszerezve ne jelentsen halálos mérget. Mentálisan nem voltunk annyira erősek, hogy le tudjuk győzni a 12. ellenfelet is, nem voltak olyan egyéniségek a csapatban akik összetudták volna kapni a társakat, akik “lekiabálják” a fejüket, akik addig űzik-hajtják a többieket, amíg oda-vissza nem szántják fel a pályát. Erre jött az utolsó hazai meccs végjátéka, mely nem csak bizonyította az előbbi állításomat, de el is rontotta 13 ezer szurkoló vasárnapját. De erről majd inkább csak a végén…Visszatérve a vacillálásomhoz, végül is köszönet jár szerkesztőtársamnak, és nem csak a vasárnapi piknikért, hanem azért a pillanatért, amikor is közelítve az aréna felé, minden zöld-fehérbe öltözött. Kapkodtam is a fejem, nem tagadom azt hittem, csak néhány ezren leszünk, hogy elveszett a szurkolók hite, hogy a csalódás erősebb lesz annál az érzésnél, amit úgy hívunk, hogy Ferencváros. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Orosházi László
Orosházi (1956) tősgyökeres pilisiként 1974-ben eligazolt a Salgótarjánba, innen ’77-ben a Vasashoz (19 bajnoki) vezetett az útja. Három év után a Debrecenben találta magát, majd ’81 és ’87 között a Szeol AK mezét viselte. Az NB I-ben és az NB II-ben is 150-szer szerepelt. Levezetésként rúgta még a labdát a Szegedi Dózsában és játékos-edzőként a Mórahalomban. 1991-ben fél éven át a másodosztályú Szeol AK szakmai munkáját irányította. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
György Ferenc
György Ferenc az 1911/12. évi bajnokságban bronzérmes BAK kapusa. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2018.V.27. Ferencváros – DVTK: 4-0
Az FTC megtette a magáét, a DVTK az utolsó helyre csúszott
A bajnoki címről így is lemaradó zöld-fehérek nem sok esélyt adtak a Diósgyőrnek.
A labdarúgó NB I utolsó előtti fordulójában a bajnoki címre hajtó Ferencváros nem adott esélyt hazai pályán a Diósgyőrnek, fölényesen győzött 4–0-ra, ám sorsa még így is a listavezető Videoton kezében van. A borsodiaknak nyerniük kell a záró fordulóban, hogy megőrizzék élvonalbeli tagságukat, de ők is kiszolgáltatott helyzetben vannak.
André Schembri: 32
André Schembri több mint 30-szoros máltai válogatottként az SK Austria Karnten csapatától érkezett Craig Short együttesébe. A máltai csatár korábban két góljával szinte egyedül verte meg a magyar nemzeti együttest.
Az angol edzőnél nem sokat szerepelt, a góljai is elmaradtak. Prukner László érkezésével vált a csapat biztos tagjává.
Kővágó Ferenc
Egykori csatárunk egyik Nagy Bélához írt levelében így emlékezett pályafutásáról:
– 1900-ban Budapesten, a Franzstadtban születtem. 1917-ben kerültem be az ifi II. majd az Ifi I-be. 1919-20-ban barátaim invitálására az MTE csapatába igazoltam át. 1921-ben (szerk: 1919 decemberében) visszatértem a Fradiba, s hosszabb ideig a felnőtt második csapatban szerepeltem. Később néhány mérkőzésre betettek az első csapatba is, s ezt emlékezetem szerint gólokkal háláltam meg. A Fradi spanyolországi túráját azonban Klement intéző egyszer kijelentette, hogy ezentúl csak művelt, érettségizett játékosok játszhatnak az FTC-ben. Ennek a kijelentésnek már másnap éreztem a komolyságát. A madridi mérkőzés után kineveztek sérültnek, s bizony nagyon elkeseredtem. Amikor hazajöttünk a túráról, nem is szóltam a vezetőségnek sérelmemről, de az Üllői úti pálya felé sem néztem többet. Igaz, nem is hívtak…
Varga Béla
1955-ben a Kecskeméti Kinizsi csapatától érkezett az Üllői útra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tombor Tamás
Egykori balszélsőnknek 1955 tavaszán egyetlen kupamérkőzésen sikerült a csapatba verekednie magát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Weisz István
1921 tavaszán egyetlen mérkőzésen szerepelt az első csapatban. A védő Hungler II-t pótolta a BEAC ellen lejátszott mérkőzésen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tamássi Zoltán
Amikor először találkoztam Tamássi Zoltán adatlapjával és szembesültem azzal, hogy a Ferencváros volt játékosa 1912. március 8-án született, akaratlanul is a Fradi dicső múltja jutott az eszembe. Bár Tamássi Zoltánnak ebből nem jutott sok, hiszen összesen három alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben, de élete során végigkísérhette azt az időszakot melyről manapság csak a dicsőséges jelzővel együtt emlegetünk. A kerek évforduló is megérdemli a megemlékezést, de mivel Tamássi Zoltán és családja egybeforr a Fradival így külön értelme kap az a fajta Fradizmus, mely sajnos mostanság már nem nagyon jellemzi a családokat. Valamikor apáról fiúra, anyáról lányra szállt a zöld-fehér szín szeretete, a ragaszkodás a klubhoz, ahhoz a mítoszhoz, amit az Erkölcs, erő, egyetértés jelentett nagyon sokak szívében és lelkében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK