Mészáros Árpád
Mészáros Árpád (1887 – ?), a BTC csatára, 1909 és 1914 között 3 ízben öltötte magára a címeres mezt és 1 gólt ért el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gergely József
1932-35 között volt a Hungária játékosa. Tizenöt bajnokin ötször volt eredményes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Orth György
Orth (Faludy) György (1901. április 30., Budapest – 1962. január 11., Porto), az MTK és a Hungária FC (1917-28: 167 bajnoki / 138 gól; nyolc bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja; 3x gólkirály; az év játékosa: 1917/18) játékosa, 1917 és 1927 között 32 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 13 gólt szerzett. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon szerepelt magyar együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Nehezen, de biztosan
A kétely egész héten ott motoszkált bennem. Nem akart távozni, nem akart egy mosoly kíséretében elbúcsúzni, megveregetni a vállam, „nem kell itt a hiszti, volt egy rossz meccsetek és kész, a nagyokkal is előszokott fordulni”. Napról napra csak marta a gyomrom, a fekélyem meg újra orvosért kiáltott. Kit érdekelnek a nagyok, azok csak „gyötrődjenek” a BL négyesében (azért a Pool játéka „pestiesen” mondva, nem volt semmi), és mivel a magyar focit már évek óta beárazták, nekünk itthon van dolgunk, nekünk a „kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk” jutott. Ezért volt nehéz elviselni a múltheti teljesítményt, a kilátástalan, ötlettelen játékot, melyre csak gyógytapasz volt az utolsó pillanatban megmentett pontocska. Próbáltam elhessegetni minden fajta csalódottságot és keserűséget, de a kétely még sem akart távozni. Vajon a Haladás ellen fordul a kocka? Vajon összekapjuk magunkat és nem hagyjuk, hogy a hetekkel ezelőtt beharangozott „bajnoki döntőre” (kimondottan utálom ezt a titulust) már egy kivéreztetett csapatként érkezzünk meg Felcsútra? Vagy tényleg csak kisiklás volt a múltheti téblábolás és simán lefocizzuk a stadionavató emlékébe kapaszkodó vasi gárdát? A válasz elég bonyolultra sikeredett és még az elején kibököm, hogy a „nehezen, de biztosan” cím nem egy új celeb műsor kissé túlárazott reklámja, ezért talán nem kell egyből a magyar nyelv professzorait tetemre hívni és főleg (talán) nem szükséges engem a dilidoki díványára fektetni. „Vallok” én magamtól is, és ha nem látok meg a meccs végén két számpárost (24-8, 15-4), akkor valószínűleg másképpen ébredek és a lefújás utáni „kibrusztoltuk” jelzőt választom, mely talán jobban idomul a látottakhoz…vagy mégsem? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hölzl Ármin
A hátvéd már 1910 telén az FTC-be igazolt a KAOE csapatától, de csak 1917-ben szerepelt zöld-fehérben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2018.IV.28. Ferencváros – Haladás: 2-1
Nagyot fordított, így a tabella élére állt a Ferencváros
Thomas Doll csapata már a 7. percben hátrányba került, de legyőzte a Haladást.
A labdarúgó NB I 28. fordulójának záró mérkőzésén a Ferencváros hazai pályán 2–1-re fordított a Haladás ellen, így a Videoton paksi botlását kihasználva visszavette a vezetést a tabellán.
Hermány Bence: 28
Tizenhét évesen került a Szent István SE csapatából az Üllői útra és több, mint hat esztendőn át szerepelt a Ferencváros korosztályos csapataiban.
Az „első csapatban” négy alkalommal őrizte az FTC kapuját, mindannyiszor a Ligakupában kapott játéklehetőséget.
Zöld-fehér pályafutása alatt további 35 bajnoki mérkőzésen szerepelt előbb a harmadik (6 mérkőzés), majd a második (29 mérkőzés) vonalban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kehrling Béla
Kehrling Béla (1891. január 25., Szepesszombat – 1937. április 26., Budapest), a MAC hátvédje, 1914 és 1916 között 4 alkalommal játszott a legjobbak soraiban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ivanovszky Béla
1916 és 1920 között, majd visszatérése után 1922-ben öltötte magára a zöld-fehér mezt. Hol balösszekötőt, hol balszélsőt játszott Potya mellett. Élete legfontosabb gólját balösszekötőként szerezte az 1916-os UTE elleni rangadón. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Még ennyit sem érdemeltünk
Ilyenkor áldom a sorsom, hogy vidékiként a hazaút közel két óra, így egyrészt van idő átbeszélni a látottakat Laudetur barátommal, másrészt arra meg nincs idő (meg hangulat sem), hogy késő este egyből a gép elé üljek és „melegében” egyből papírra is vessem azokat az érzéseket melyek egy ilyen szenvedés után kavarognak bennem. Tegnap este még arra sem volt erőm, hogy bekapcsoljam a gépet és megnézzem, hogy a Videoton mit is végzett a Lokival, az „okosomra” sem néztem rá, hagytam magam fortyogni, nem mintha tartottam volna attól, hogy a héten egy sima négyest kapó Debrecen komoly ellenállást fog kifejteni Felcsúton. Azt meg csak igen halkan mondom, hogy nagyon nem szerettem volna egy vendégsikert, nem tudtam volna örülni annak, ha újfent egy „harmadik” szól közbe és ezzel eltakarja a valóságot, mely a tegnap tűző nap sugárzása mellett úgy hasított belénk, hogy az időnként ténylegesen is fizikai fájdalmat okozott. Nem csak nálam, de olyanoknál is, akik örök optimistaként még a rosszban is megpróbálják kikaparni a csipetnyi jót, most kb. a 20. perctől olyan „hangokat” ütöttek meg, mely a történelem során sok helyen forradalmat váltottak ki. Keserűség, csalódottság lett úrrá, és bár néha megembereltük magunkat és a hang erejével próbáltunk valamiféle lendületet, iramot, lelkesedést és odaadást plántálni a játékosokba, de ez olyan volt, mintha egy készülő hurrikán előtt homokvárat építenénk a tengerparton. A pontvesztés is fájó, de az egy felcsúti győzelemmel még pótolható lenne (álom, álom, édes álom), viszont a keserűséget nem ez okozta, hanem a mutatott játék…helyesebben a mutatott labdatologatás, mert játékról legfeljebb Domó (szerkesztőtársam unokája) tudna mesélni, aki elég hamar megunta a pályán látottakat, így előkapva a papa „okosát”, betöltött egy focis játékot és pillanatok alatt 2-0-ra vezetett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....






HOZZÁSZÓLÁSOK