2016.X.7. Ferencváros – Slovan Bratislava: 2-1
Magyarország-Svájc: egy kis focitörténelem
“A pálya rövid és hengerelt havas, csinos lyukakkal. A mérkőzés kezdete lassu volt s némi magyar fölény konstatálható. Ide-oda hullámzik a kép, de lassankint belátom, hogy a reggeli panaszkodások nem voltak hiábavalók: a csapat harmada le van törve s a többi se jókedvü. Hozzájárul a buta pálya, amin küzdeni kell az egyensulylyal.” – az idézet 1911-ből való, mely pikírt és szórakoztató, de számunkra sporttörténeti is egyben. Az első világégés kezdete előtt három évvel, január 8-án a magyar nemzeti válogatott Zürichben, 6 ezer néző előtt 2:0-ra kikapott Svájc válogatottjától. Nem rémisztgetésnek szántam azt, hogy egy vereségről való tudósítással kezdtem, de a 105 évvel ezelőtti mérkőzés az első válogatott találkozónk volt Európa “semlegeseivel”, a speciális, több funkcióra is alkalmas bicskák boldog tulajdonosaival, a svájci válogatottal. Elsőre meg is lepődtem, hogy ilyen régi kapcsolatban vagyunk a svájci focival, számomra a labdarúgás hőskora Anglián kívül, Magyarországot, Ausztriát és Olaszországot jelenti. Aztán ahogy a “kezembe” került a magyarfutball.hu kimutatása, miszerint az osztrák sógorok után Svájccal játszottuk a legtöbb válogatott meccset (44), felkeltette az érdeklődésemet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranycsata
Rumbold Gyula alkotásaiból
A népszerű Runci művésze volt nemcsak a futballnak, hanem az élet vásznon, papíron való ábrázolásnak, megörökítésnek, karikírozásának is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1/3, a bajnoki harmadolás
Annak ellenére, hogy közgazdasági végzettségem van, soha nem voltam túl nagy barátságban a számokkal. Ha annak idején gyerekkori barátom (nyugodj békében Zoli!) nem akar pénzügyi szakra menni, talán olyan foglalkozást választok mely közelebb áll hozzám és a számokat betűk helyettesítik. Ettől függetlenül bár a matek soha nem volt a kedvencem, de a számmisztika már jobban megfogott, főleg azóta mióta szerkesztőtársam olyan adathalmazokat tud lerakni az asztalra, hogy azok egyből beindítják a “fantáziámat”. Olyan eset is előfordult már, hogy a számok nyújtottak segítséget, mert azokra nézve elkezdtek mesélni és egy olyan világba kalauzoltak, mely örökké zöld-fehér és örökké szerelem. Most, hogy az MLSZ Storck kapitány kérése egy újabb őszi szünetet iktatott be a bajnokságba azon kezdtem morfondírozni, hogy vajon mivel is üssem el a fotelírás hiánya okozta időt. Frusztráltságomat először a kapitányon akartam levezetni, de mivel még lobog bennünk az EB okozta láng – amit a klubcsapatok kudarcai és a Feröer-i kaland sem tudott még eloltani – így más után néztem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2016.X.2. NB III, Ferencváros II. – Dunaharaszti: 2-1
Visszaforgatná az idő kerekét
Gyász: elhunyt az 1993-as MK-döntő ferencvárosi hőse
Hosszan tartó súlyos betegség után életének negyvenhatodik évében elhunyt Horváth Dezső, a Ferencváros, a Kispest Honvéd és a DVSC labdarúgócsapatának egykori kapusa Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2016.IX.25. NB III, Pénzügyőr – Ferencváros II.: 0-0
Feljegyzések a fotelból – Flúgos futam
Az a tény, hogy legszívesebben egy “ha” kezdetű mondattal indítanám a 218. derbi fotelos jegyzetét, egy kicsit előre is vetíti, hogy az önfeledt örömködés helyett magyarázkodás és számos kritikai megjegyzés fog osztályrészként jutni. Kezdjük feltételes módban, mert ha a 89. percben Kassai kartárs nem érvényteleníti Djuricin gólját (a lelátóról szabályosnak tűnt), akkor a tegnap esti flúgos futam olyan véget ér, mely után Merci Berci, Mafla Rómeo és Mitugrász is elgondolkozott volna azon, hogy újra a rajtvonalra álljon Joseph Barbera és William Hanna örökzöld rajzfilmjében. Ráadásul a derbik története sokkal régebbre nyúlik vissza mint sokunk kedvenc rajzfilmhősei és amíg tudtuk azt, hogy Gézengúz Guszti hiába mesterkedik Mardellel a többi autó tönkretételére, a derbik legendája annyi és annyi “flúgos futamot” adott a labdarúgás szerelmeseinek, hogy ha egyenként felidéznénk őket, évekig tartana a nosztalgiázás. Az elmúlt években számos “száraz” és egyhangú Fradi-Újpest után a tegnap esti olyan hullámvasútra ültette fel a szurkolókat, hogy abba sokkal jobban beleszédültünk, mint azok akik felmerészkedtek a kínai üveghídra, miközben alattuk több száz méteres szakadék tátongott. Kétgólos dózsa vezetésnél mi a szakadék szélén egyensúlyoztunk, és ha a lilák tényleg elhiszik, hogy győzhetnek, csak meg kellett volna érinteni bennünket és máris zuhanunk. Ehelyett talpra álltunk, egyenlítettünk majd jött a nagy “ha”, melyhez sajnos Kassai párosult és nem az önfeledt örömködés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK