1957/58: Egy kiélezett bajnokság krónikája I.
28-20-1-2-4-1: Mielőtt bárki is idegesen kapna a lottószelvényéhez, az előbbi számok természetesen nem a szerencséhez kapcsolódnak, hanem a sikerhez, a győzelmekhez. És természetesen a Ferencvároshoz. Labdarúgásunk történetét jól ismerők valószínűleg be tudják azonosítani az előbbi számsort (az első három számot minden bizonnyal), hiszen a sikerek mindig a legfényesebben csillogtak a dicsőséges múltunk évkönyveiben. 28 bajnoki cím, 20 magyar kupa győzelem, 1 VVK siker, 2 KK győzelem, 4 szuperkupa és 1 Ligakupa elsőség. Ezek mellett még számos egyéb kupát és serleget nyertünk, melyekről oldalunk is folyamatosan megemlékezik. Ez persze természetes, hiszen végül is a sikerek éltetnek bennünket. De vajon milyen helyet foglalnak el a szívünkben a vereségek, az elvesztett kupadöntők és az azok a bajnokságok, melyek az utolsó fordulókban dőltek el – az ellenfeleink javára? Van egy mondás, mely szerint „aki győzni akar, annak egyszer-kétszer bele kell szeretnie saját vereségeibe is”, mely talán elsőre egy kicsit magyarázkodónak hat, de ha belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a vereséget úgysem kerülhetjük el az életünk során. Mely fájdalmas ugyan, de ha tudjuk, hogy miért is harcoltunk, akkor a vereségeknek is találunk helyet a szívünkbe. Mert részei az életünknek, mert része a történelmünknek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.XI.13. LK, Ferencváros – Tatabánya: 2-0
Két gólt rúgott a Fradi a Tatabányának a Ligakupában
A Ligakupa F-csoportjában a Ferencváros labdarúgó-csapata a másodosztályú Tatabányát fogadta, és kényelmes tempóban futballozva kettő nullás győzelmet aratott, Gyömbér Gábor és Busai Attila találatával. A hazaiaknál először játszhatott áprilisi sérülése óta Leonardo, a vendégeket két Bozsik is erősítette.
Emlékezetes Fradimeccseim 16., avagy vizsgáztam az ellenfél játékosánál
Feljegyzések a fotelból – Lenullázva
Lassan kezdem megszokni a szörnyű helyzeteket. Az igazat megvallva, a szégyenteljes vereség után hazafele (120 km) három verziót állítottam fel magamnak. Az első szerint nem írok semmit, ezzel igazodva a csapat teljesítményéhez. A második gondolatom azt volt, hogy a képernyőn keresztül megpróbálok egy nagy nullát rajzolni a fotelszurkoló helyére. A harmadik verzió szerint, ahogy hazaérek, egyből leülök a gép elé és kiírom magamból ezt a nullára hozott meccsünket, valamint néhány idézőjel kíséretében közlöm azokat a véleményeket, melyeket a lelátón hallottam a szurkolótársaimtól. Az első gondolatomat a vacsora közben vetettem el, úgy voltam vele, ha már közel három éve bírom a „strapát” és a megpróbáltatásokat, akkor egy sima 0:3 már nem okozhat túl nagy gondot. A második ötletemet azért dobtam a sutba, mert egyrészt abszolúte nem tudok rajzolni (persze néha írni sem), másrészt nem állok annyira jól anyagilag, hogy rajzolóképességem bizonyítására tönkretegyem a monitoromat. Végül a harmadik látszott befutónak, hiszen még plagizálhattam is volna az elmúlt időszakok gyászos mérkőzéseiből, de amit a szurkolók „írói munkásságuk” idézeteiről gondoltam, azt azért elég gyorsan elvetettem. Nem mintha nem lett volna igazuk – később tőlük is idézni fogok, egy kicsit irodalmibb nyelven -, de tartottam attól, hogy a végén az MLSZ még emiatt is a Fradit bünteti meg. Ha már képesek voltak arra, hogy a Honvédot azért büntették meg, mert a szurkolói szidták saját csapatuk főnöket, talán egy jegyzetben használt „illetlen” kifejezések miatt is a klubot büntetnék… Pedig az bűnhődik magától is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.XI.10. Ferencváros – Haladás: 0-3
Halmosi Péter duplájával három Haladás-csapás a Fradinak
Az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 14. fordulójában a Ferencváros a Haladást fogadta a Puskás Ferenc Stadionban, és a vendégek Halmosi Péter két, valamint Ugrai Roland egy találatával magabiztos győzelmet arattak. Sorozatban harmadszor sem tudott győzni pályaválasztóként a Fradi, tovább menetel a Haladás, ráadásul úgy, hogy a szombathelyiek legutóbbi öt tétmérkőzésüket megnyerték idegenben.
Fradi volt! Fradi lesz! Fradi van?
1968. november 6-án, szerdán három játékos is hiányzott a Ferencváros edzéséről.
A zöld-fehérek akkori edzője és a játékostársak mégsem adtak ki országos körözést a távolmaradók felkutatása érdekében, mert pontosan tudták: a nagy trió igazoltan van távol.
Vasárnap, még velük a csapatban sima négyest rúgtak a Csepelnek a Népstadionban (a szerdai tréningről hiányzók közül mindhármuk neve felkerült az eredményjelző táblára), a következő, Dunaújváros elleni mécsesig még négy nap volt hátra, így aztán olyan nagy riadalmat nem okozott a hiányuk.
1968. november 6-án (45 évvel a Sport plusz jelen számának megjelenését megelőzően) Albert Flórián, Novák Dezső és Szűcs Lajos azért nem rótta a köröket az Üllői úti pályán, mert Rio de Janeiróban, a Világválogatottban volt jelenésük!
2013.XI.9. NB III, Ferencváros II. – Veresegyház: 1-1
Ferencváros: ad hoc csapat ad hoc eredmények
A Fradi mindig külön téma, így kíváncsiak voltunk arra: a klub egykori kiválóságai szerint miért ilyen kétarcú a mai csapat? Akadt, aki diplomatikusan fogalmazott, de akadt, aki kendőzetlenül elmondta a véleményét…
FENYVESI DOKTOR – 60 év a Fradiban
Zárszó helyett
Fenyvesi és Epiktétosz
Hogyan kerül egy lapra a villámléptű újkori magyar futballista és a fél lábára béna ókori görög sztoikus bölcs? Hát úgy, hogy szerintem a gondolkodásmódjuk nagyon hasonlít egymáshoz. Amikor azt kerestem, hogy lehetne igazán jellemezni ezt a szerény, befelé élő, minden külső hívságtól, modorosságtól, kivagyiságtól mentes, sosem nyomuló, mindig megbízható, életet, futballt egyaránt komolyan vevő férfiút, aki felnőtt életében jószerével semmit sem változott, a haja színén kívül. Aki az életben mindent a maga erejéből ért el: állatorvosi diplomát, 76-szoros válogatottságot, 550 tétmérkőzést az FTC-ben, s velük együtt alighanem osztatlan tiszteletet, megbecsülést. Kiállítva sohasem volt. Ellensége nincs. Irigye nincs. Haragra ritkán gerjed, haragot nem tart. Elérhetetlen vágyakat sosem kergetett, az elérhetőket nemcsak kergette, hanem el is érte. Íme, nyolc epiktétoszi mondat befejezésül, amiket akár ő is mondhatott volna.





HOZZÁSZÓLÁSOK