A derbi napja – A tavasz legszebb pillanata
Már a hét elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak. Mert vasárnap nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 113 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.III.9. NB II, Békéscsaba – Ferencváros II.: 2-1
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 11.
„Tanár, nekem ez volt az utolsó meccsem a Fradiba…”
A nagy visszatérésének szánt Szegedi Petőfi elleni meccs drámába fordult, a gigászi küzdelemben kivívott győzelmet (no és látszatra Rudas Feri újbóli csatasorba állását is) hajnalba torkolló poharazgatással ünnepelték meg ugyan, de amikor már mindenki hazament, s csak az elválaszthatatlan páros, a Rudas – Lakat kettős maradt együtt, Feri szinte könnyeivel küszködve mondta apámnak: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.III.6. LK, Pápa – Ferencváros: 4-2
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 10.
A kígyóbőr cipő és a Lili Marleen…
1951. június 3-án már mindenki számára teljesen világos volt, hogy Rudas Feri (dacára annak, hogy több mint egy évet hagyott ki), elkapkodta a visszatérését a futballpályára.
A Szegedi Petőfi ellen meccsen egy félidőt is csak nagy kínkeservek közepette játszott végig, s amikor a többiek a szünetet követően kimentek a második játékrészre, hogy az 1:1-es állást győzelemre változtassák, egyedül maradt az öltözőben.
Amióta életében először labdába rúgott, ezek voltak az első olyan pillanatok, amikor eszébe jutott: mi van akkor, ha ez a most maga mögött hagyott egy félidő volt futball-pályafutásának utolsó negyvenöt perce? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Győztes főpróba a derbi előtt
Három hónap kihagyás még nem a világ vége. Néhány éve nem is vettem észre, bár a szerelem soha nem múlt el, de az elmúlt évek hányatottsága azért okozott néhány apró sérülést. 2009. augusztus 1. óta a fotelom is biztonságban van, a ZTE elleni nyitómeccsünkön elszenvedett karfatörés is már csak egy szerencsétlen balesetként él az emlékezetemben. Ma reggeli ébredés mégis visszahozta a régi, semmihez sem hasonlítható érzést. Ehhez hozzájárult Zadir nagyszerű írása a hatéves kisfiúról akinek első élménye az „O” szektorból örökre megváltoztatta az életét. Biztos vagyok benne, akiknek sokat jelent a Ferencváros, ezen a reggelen, ha elolvasták a visszaemlékezést, hasonló érzések kerítették a hatalmába. Mert Churchill szavaival élve, „ha minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre”. És ma, 2013. március 3-án, a tavasz első (harmadik) bajnoki mérkőzése előtt mindenki egy kicsivel „erősebb” szemüveget rakott a szeme elé. Nem csak azért, hogy tisztábban lásson, hanem azért, hogy messzebbre. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.III.3. Pápa – Ferencváros: 0-3
Stanley Opoku Aborah
Egy kisfiú üzenete az O-szektorból
Nincs másik klub, ami hasonlítana a Ferencvároshoz, és nincs másik szurkolótábor, amelyik hasonló lenne hozzánk. Lassan 114 éve már, hogy ez a csapat megalakult a 9. kerületben, és idén lesz száz éve, hogy csapatunk megnyerte legelső bajnoki címét. Viszont nyolc éve már, hogy az utolsót. Akarjátok tudni, mit tehetünk mi azért, hogy már idén bajnokok legyünk?
Emlékeztek még 1991 novemberére? Egy kattintás ide a folytatáshoz....









HOZZÁSZÓLÁSOK