Feljegyzések a fotelból – A vég kezdete?
Nehéz héten vagyunk túl.
Nem volt olyan nap, hogy ne villantak volna elő az egy héttel ezelőtti mérkőzés eseményei. Megpróbáltam hadakozni ellene, de hamar rá kellett jönnöm, nincs értelme a védekezésnek. Szeptember 11-e úgy fog belénk ivódni, mint Amerikának a terrortámadás. Nem lehet kitörölni a mindennapokból, hasonlóan a múltunkat meghatározó 3:8-tól, a 7:1-től és az 5:0-tól. Keretbe foglalják a létünket, meghatározzák a Ferencvároshoz való kötődésünket.
Ilyen előzmények után vajon mit is várhattunk a Siófok elleni mérkőzéstől? Természetesen talpra állást, megalkuvás nélküli küzdelmet, és győzelmet. Azt, hogy akik felhúzzák a zöld-fehér mezt, azok tudni fogják, hogy mivel is tartoznak a szurkolóknak. Nem alibi focit vártam, nem azt, hogy képtelenek vagyunk egy épkézláb támadást vezetni, hogy egyeseknek semmit sem jelent a Ferencváros. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2010.IX.18. Ferencváros – Siófok: 1-2
A labdarúgó NB I 7. fordulójában a Ferencváros hazai pályán 2–1-re kikapott az újonc Siófoktól. A zöld-fehérek sorozatban a második vereségüket szenvedték el az élvonalban, míg a Balaton-partiak első szezonbeli sikerüket aratták. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Markos Imre és a magyar válogatott zöld-fehérben
Hangképek a Markos-show-ból.
Mai szóhasználattal azt mondhatnók: „óriási fazon”. Igen, ez ráillik Markos Imrére. A Bocskai pöttöm, de annál nagyobb tudású jobbszélsője nem tartozott éppenséggel a szószátyárok közé, de ha megszólalt — felderültek az arcok. Kéthetes túrára minimum 10 kiló kolbásszal és 5 kiló szalonnával állított be. Amint lepakolta a cókmókját, fájdalmasan jelentette be: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Cini és a többiek
Az, hogy Karinthy Ferenc, népszerűbb nevén Cini fradista volt, s a zöld-fehéreknél vízipólózott, mindenki pontosan tudta. Jópár műve tanúskodott erről, például a Ferencvárosi szív. Cini kiválóan ismerte a fradisták lelkületét. De miként vonzódott ő a klubhoz? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gyurka
Sárosi György
SÁROSI I (STEFANCSICS) György dr. (1912), a Ferencváros FC középfedezete és belsőcsatára, 1931 és 1943 között 62 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 42 gólt szerzett. 1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt, valamint az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
A három évtizeddel ezelőtt népszerű „Gyurka” labdarúgósportunk legkiválóbb egyéniségeinek egyike. Még ifjúsági korban volt, amikor Orth György így nyilatkozott róla: „Megvan az utódom!” Sárosi valóban Orth-szerű adottságokkal és képességekkel rendelkező játékossá vált. Kitűnő fizikai felépítése mellett tökéletes technikai-taktikai felkészültsége és nagy játékintelligenciája volt. Élvonalbeli pályafutását középfedezetként kezdte. Már 20 esztendős korában karmesterként irányította nemcsak a Ferencváros, hanem a válogatott csapat játékát is. Kitűnően támogatta a csatársor munkáját. Hosszabb távolságra is hajszálpontos átadásokat juttatott társaihoz. Bátran tört előre és lövésekre is vállalkozott. A védekezésben szintén teljes értékűnek bizonyult. A közelharcot ugyan lehetőleg elkerülte, de kivételes ütemérzékével és pompás fejjátékával a labdát csaknem mindig elcsípte ellenfelei elől. Hamarosan kiderült, hogy a támadósorban szintén kiemelkedő teljesítményre képes. Irányítókészségét, helyzetfelismerését, mint csatár is maradéktalanul érvényesítette. Ehhez járult még nagy gólképessége. A helyzetek előkészítésében és kihasználásában egyaránt mesternek bizonyult. Korának legjelesebb játékosai között emlegették Európa-szerte és világklasszis labdarúgónak ismerték el. 1937. június 20-án, a Közép-Európa—Nyugat-Európa mérkőzésen (3:1) a Közép-Európa együttesének balösszekötője, egyben csapatkapitánya is ő volt. Több kitűnő alakítása közül az 1937. szeptember 19-én, a Csehszlovákia elleni középcsatár-játéka emelkedik ki. A 8:3 arányú nagy győzelemből hét góllal vette ki a részét! Ezt a „rekordot” azóta sem érte el magyar labdarúgó válogatott mérkőzésen. 1935-ben az osztrákok ellen (6:3) három gólt szerzett. A II. világháború után még egy ideig az élvonalban szerepelt. A negyvenes évek végén — öccséhez hasonlóan, szintén engedéllyel — Olaszországba távozott.
Óvtunk és kiástuk a csatabárdot
Megtörtént az, amire senki sem gondolt. A Ferencváros megóvta a szombati dózsa elleni mérkőzést. Elsőre még mosolyogtam rajta, egy pótcselekvésnek véltem, de ahogy előbújt belőlem a Fradista és a foci szerelmese, hamar rájöttem, itt sokkal többről van szó. Indián nyelven, kiástuk a csatabárdot, magyarul belekavartunk a „salakba”. Nem apróztuk el, nem hivatkoztunk a jogtalan kiállításra, a dózsa jogellenes jegyátadására, a biztonsági szolgálat szándékos balhé keresésére, egyből a legvégső eszközhöz nyúltunk: óvtunk.
Annak ellenére, hogy az óvás ténye egyértelműen arra utal, hogy bíró műhiba történt, itt sokkal mélyebb és komolyabb dologról van szó. Magáról a magyar labdarúgásról. Arról a posványról, mely már évtizedek óta jellemzi ezt a gyönyörű játékot hazánkban. Huszti elkezdte, a Fradi folytatta. Talán lavinát fog elindítani, talán lesznek olyanok, akik nem kabarénak tartják az óvást, és meglátják benne az igazi szándékot. A féltést, a tisztánlátás igényét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2010.IX.15. Edelény – Ferencváros: 0-6 (edzőmérkőzés)
Labdarúgócsapatunk 6-0-ra nyert Edelényben jótékonysági meccsen. Góljainkat Lipcsei, Gárdos, Morales, Labrado, Danquah és Miljkovic szerezték. Több mint 600 ezer forinttal segítettük az edelényieket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy levél elő- és utózöngéi
Csak megköszönni tudom, hogy helyet kapnak e helyen a régi Fradiról és fradistákról írt emlékezéseim, most mégis a közelmúlt, a jelen és a jövő néhány kérdését vetném föl – természetesen zöld-fehér szemmel és szívvel.
A Huszti-levél megjelentetése sokféle visszhangot keltett. Abban mindenki egyetértett, hogy bátor cselekedet volt. Ha hívatlanul tanácsot adhattam volna írójának, két dolgot mondtam volna:
– eredményesebben kellene játszania a válogatottban, s nem lemondva a válogatottságról megírni a levelet, akkor ugyanis „belülről” szemléltette volna a problémákat.
Sokan felvetették a kérdést: mi lesz a levél következménye. A válasz egész egyszerű: semmi!
A magyar labdarúgás ugyanis jelenleg a politika, a pénz és kiszolgálóik kezében van. Ez az összefonódás pedig kizárja az egészséges kibontakozást. Mit várhatnánk az MLSZ-től, amelynek elnöke – ó, elfogulatlanság! – állítólag örömtáncot lejtett a Videoton Fradi elleni egyenlítő góljánál? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ismét elment a FRADI CSALÁD egy oszlopos tagja
Dr. LÁDY JÓZSEF orvos-alezredes. A Központi Honvéd Kórház orr-fül-gége osztályának évtizedekig volt főorvosa. 65 évig volt a Ferencvárosi Torna Club szurkolója. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – A semmi közepén
Elnézést, de lehet, hogy ma nagyon rövid leszek és ma kivételesen nem is használom a fotelszurkolós grafikát. Az első gondolatom az volt, hogy ma néma marad a fotelszurkoló. Lenne mit mondanom, de úgy érzem, nincs értelme. Ma, 2010. szeptember 11-én, terrortámadás érte a Ferencvárost. A semmi közepén állunk, bárhová is nézünk, csak ürességet látunk. Elfogyott a levegő körülöttünk, mert egyrészt olyan közeg veszi körül a Fradit, mely szándékosan és kéjesen rombolja az egészségünket, másrészt mi is sokat teszünk azért, hogy az előbbi közeg ténylegesen a földbe tudjon döngölni minket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK