Branikovits László
1972.IV.23. Ferencváros – Egyetértés 3:1
1971/72 – Az UEFA kupa elődöntős csapat
1972.IV.15. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:2
Biztos vagyok benne, hogy kortól függetlenül minden Fradi szurkolónak van olyan idegenbeli derbi az emlékeiben, amit soha nem felejt. A legidősebb korosztály első emlékei a harmincas évekhez köthetők, és ha 1932. április 10, akkor a Megyeri úton 5:0-s győzelem. Ráadásul 100 %-s bajnokság – lehet ezt feledni?! Maradjunk a Megyeri úton, de hagyjuk meg az 5:0-s Fradi győzelmet és ugorjunk a háború kezdeti évéhez, 1940. november 13-hoz, amikor Sárosi doktor mesterhármasával, amit Finta és Kalocsay toldott meg, nyertük meg fölényesen a derbit. Az meg csupán a véletlen műve (vagy talán nem is az?), hogy a bajnokság végén, ha nem is hibátlanul, de 11 pontos előnnyel, 113 lőtt góllal nyertük meg a bajnoki címet. A következő derbire sokan nem csak az eredmény miatt emlékeznek. 1949. szeptember 18-án az Újpest otthonában nyertünk 4:1-re, mely mérkőzésen sokak szerint Kocsis Sanyi addigi pályafutása legjobb mérkőzését játszotta. Az örömbe utólag üröm is vegyült, hiszen ez a mérkőzés volt hét évig az utolsó Ferencváros-Újpest. A Fradi egy évig ÉDOSZ, majd Bp. Kinizsi, az Újpest meg Bp. Dózsa néven szerepelt a bajnokságban. Minél gyorsabban hagyjuk is el ezeket a borzalmas éveket, még akkor is, ha sokak számára éppen a Rákosi rendszer hozta el a legnagyobb sikereket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.IV.9. Ferencváros – Haladás 3:1
1972.III.29. Magyarország – NSZK 0:2
1972.III.22. UEFA, Zeljeznicar – Ferencváros 1:2
Az első mérkőzésről szóló beszámolómat azzal kezdtem, hogy még nem fordult velem elő, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen írnom. Az 1972-es UEFA sorozat negyedik fordulójában hazai pályán kaptunk ki a jugoszláv csapattól, és a mérkőzésről beszámoló sportújság is azt írta, a Fradinak nagyon kevés reménye maradt a továbbjutásra. Csanádi Ferenc csapata szerencsére ezt teljesen másként gondolta.
Annak ellenére, hogy a Fradi minden tekintetben erősebb csapat volt, de azt mindenki tudta, hogy vesztes állásból, egy jugoszláv, vagyis inkább boszniai csapat ellen, idegenben nem egy leányálom továbbjutni. Félelmetes hangulat, ahol nem csak a vendégcsapat érzi „rosszul” magát, de általában a bírókra is hatást gyakorol. Az UEFA egy olasz bíróra, Gonellára bízta a dirigensi posztot, aki bár otthon hozzászokhatott a vehemenciához, ezen a mérkőzésen nem nagyon tudta kezelni a hazaiak indulatos játékát, ráadásul a hosszabbításban egy teljesen szabályos gólunkat nem is adott meg. De ne fussunk annyira előre, bevezetésképpen néhány szót a hazai csapatról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.I.30. III. ker. TTVE – Ferencváros 2:7 (edzőmérkőzés)
1971 – Sikeres EB kvalifikáció
1971. április 4., Bécs, Prater stadion, MAGYARORSZÁG IFJ. – AUSZTRIA IFJ. 5:0 (Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövők: Váradi(2), Gass, Kovács, Horváth
Magyarország: Németh — Konrád III., Köböl, Borbély Komjáti — Fehérvári, Kovács B. — Gass, Horváth, Weimper, Váradi
Csere: Király, Vedrődi Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.XII.8. UEFA, Ferencváros – Eintracht Braunschweig 5:2
Vannak mérkőzések, melyek soha nem felejtődnek el. Megőrzi őket az emlékezet, a sárguló újságok, a filmhíradók, és a visszaemlékezések. Vannak mérkőzések melyek mélyen bevésődnek az emlékeinkbe. Szerencsések vagyunk, ha a tévében láthattuk, és még szerencsésebbek vagyunk akkor, ha élőben, a lelátókon szurkolva vésődnek egy életre a memóriánkba az emlékezetes győzelmek.
Nekünk, Fradistáknak sok ilyen mérkőzésünk van. A legtöbbet még álmunkban is fújjuk, hiszen kupagyőzelmekről, bajnoki ünneplésekről szólnak. De biztos vagyok benne, sok olyan mérkőzést tárolunk el örökre, mely talán mások számára nem sokat jelent, de nekünk egy örök emléket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.XI.20. Ferencváros – Eger 6:1
Vissza a kezdetekhez – szerkesztőtársam ezzel a címmel tette közzé az Eger elleni bajnoki mérkőzéseink beharangozóját. Az utalás nagyon találó, hiszen 46 évvel ezelőtt a Népstadionban mérkőztünk meg először az Eger együttesével és most szombaton, március 30-án, a 12. találkozó következik – szintén a „nagy pajtában” (vidéken csak így „becéztük” a számunkra gigantikus betonrengeteget). Sőt, ha megnézzük a statisztikát, akkor érdekesség lehet, hogy az eddigi 6 hazai találkozóból hármat nem az Üllői úton játszottunk. A vasárnapi összecsapással már 4:2 arányban fog „vezetni” a Népstadion, amit manapság már Puskás stadionnak hívnak, de valószínűleg negyvenen túl kevés szurkolónak „jár a szájára” az új elnevezés. Bár személy szerint mindig irtóztam a Népstadionnak még a látványától is (nekem, mint alföldi gyereknek túlságosan nagy volt és magas), és igazán soha nem volt az otthonunk, de ahogy az Eger elleni statisztika is bizonyítja, a hatvanas években nagyon sok felejthetetlen sikert értünk el a „nagy pajtában”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
