Fenyvesi Máté dr.

1958.III.9. Haladás – Ferencváros 1:4

Régi „bölcselet” a labdarúgás háztáján az, hogy nem mindig az nyeri a mérkőzést aki a szép focit játssza, hanem az, aki a több gólt lövi. Ahhoz, hogy ezt az örök igazság bizonyí­tást nyerjen, a mai muzeális beharangozónkban 1958-ig utazunk vissza. De mielőtt rátérnénk az éppen aktuális mérkőzésre, egy másik igazságról is „le kell rántanunk a leplet”, mely ugyan nem kapott szócikket a világ labdarúgásának lexikonjában, de Magyarországon több évtizedes hagyományra tekint vissza. Ez pedig nem más, mint az ellenfélként pályára lépő csapatok „élet-halál” küzdelme a Fradi ellen. Mert bárkitől ki lehet kapni és bárkit meg lehet verni, de az igazi győzelemnek, az igazi sikernek mindig a Fradi elleni diadal számí­tott. Ez meg főleg a vidéki mérkőzéseken tetőzött, amin tulajdonképpen nem is csodálkozhatunk, hiszen a Fradinak nem csak a IX. kerületben szurkolnak, hanem az országhatáron belül és kí­vül is nagyon sokan. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1957 – Csapatnyi zöld-fehér játékos a magyar válogatottakban

1957. április 14., Madrid, MAGYARORSZÁG IFJ.-NSZK IFJ. 2:2 (UEFA Torna – Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövők: Garami, Göröcs
Magyarország: Szabó (Szállí­tók) – Végh (Dunapentele), Tresz (Dorog), Varga (Pesterzsébet) – Galovcsik (U. Dózsa), Nagy I. (Kistext) – Szentgróti (Kaposvár), Göröcs (Izzó), Kuharszky (Gyárépí­tők), Garami (Pécs), Boros (Vád SE) Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK