Muzeális lapszemle
1972.III.22. UEFA, Zeljeznicar – Ferencváros 1:2
Az első mérkőzésről szóló beszámolómat azzal kezdtem, hogy még nem fordult velem elő, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen írnom. Az 1972-es UEFA sorozat negyedik fordulójában hazai pályán kaptunk ki a jugoszláv csapattól, és a mérkőzésről beszámoló sportújság is azt írta, a Fradinak nagyon kevés reménye maradt a továbbjutásra. Csanádi Ferenc csapata szerencsére ezt teljesen másként gondolta.
Annak ellenére, hogy a Fradi minden tekintetben erősebb csapat volt, de azt mindenki tudta, hogy vesztes állásból, egy jugoszláv, vagyis inkább boszniai csapat ellen, idegenben nem egy leányálom továbbjutni. Félelmetes hangulat, ahol nem csak a vendégcsapat érzi „rosszul” magát, de általában a bírókra is hatást gyakorol. Az UEFA egy olasz bíróra, Gonellára bízta a dirigensi posztot, aki bár otthon hozzászokhatott a vehemenciához, ezen a mérkőzésen nem nagyon tudta kezelni a hazaiak indulatos játékát, ráadásul a hosszabbításban egy teljesen szabályos gólunkat nem is adott meg. De ne fussunk annyira előre, bevezetésképpen néhány szót a hazai csapatról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.III.9. UEFA, Ferencváros – Zeljeznicar 1:2
Eddig még nem fordult velem elő, hogy a muzeális lapszemle sorozatunkban egy vesztes mérkőzésről kell néhány mondatot írnom. Nem mintha a Fradi soha nem kapott volna ki, de hát az emlékezetünk akaratlanul is úgy működik, hogy a rossz eseményeket megpróbálja eltakarni és előtérbe helyezni a kellemes emlékeket. Ezen túl a Ferencváros 110 éves történelme annyi fantasztikus és emlékezetes győzelmet produkált, hogy ha csak ezeket dolgoznánk fel, már akkor is több évre előre tervezhetnénk a munkánkat.
Mivel azonban megpróbálunk egy tematikát követni, így fel kívánjuk dolgozni a teljes nemzetközi kupaszereplésünket, és mivel sajnos ott sem nyertünk meg mindent, így néha-néha vereséggel is összefutunk. Mai nap egy ilyen mérkőzést mutatunk meg, az 1971/72-es UEFA sorozat negyedik fordulójának első összecsapását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.XII.8. UEFA, Ferencváros – Eintracht Braunschweig 5:2
Vannak mérkőzések, melyek soha nem felejtődnek el. Megőrzi őket az emlékezet, a sárguló újságok, a filmhíradók, és a visszaemlékezések. Vannak mérkőzések melyek mélyen bevésődnek az emlékeinkbe. Szerencsések vagyunk, ha a tévében láthattuk, és még szerencsésebbek vagyunk akkor, ha élőben, a lelátókon szurkolva vésődnek egy életre a memóriánkba az emlékezetes győzelmek.
Nekünk, Fradistáknak sok ilyen mérkőzésünk van. A legtöbbet még álmunkban is fújjuk, hiszen kupagyőzelmekről, bajnoki ünneplésekről szólnak. De biztos vagyok benne, sok olyan mérkőzést tárolunk el örökre, mely talán mások számára nem sokat jelent, de nekünk egy örök emléket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.XI.24. UEFA, Eintracht Braunschweig – Ferencváros: 1:1
A hetvenes évek változást hoztak a nemzetközi kupaküzdelmekben, a VVK, majd EVK jogutódja lett az UEFA kupa. Mivel az 1970/71-es bajnokságban a Ferencváros, egy a végsőkig kiélezett küzdelemben a második helyet szerezte meg, így 1971 őszén az átalakított UEFA kupában kezdte meg az európai szereplést és egészen az elődöntőig meneteltünk, de erről a későbbiekben bővebben be fogunk számolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.XI.20. Ferencváros – Eger 6:1
Vissza a kezdetekhez – szerkesztőtársam ezzel a címmel tette közzé az Eger elleni bajnoki mérkőzéseink beharangozóját. Az utalás nagyon találó, hiszen 46 évvel ezelőtt a Népstadionban mérkőztünk meg először az Eger együttesével és most szombaton, március 30-án, a 12. találkozó következik – szintén a „nagy pajtában” (vidéken csak így „becéztük” a számunkra gigantikus betonrengeteget). Sőt, ha megnézzük a statisztikát, akkor érdekesség lehet, hogy az eddigi 6 hazai találkozóból hármat nem az Üllői úton játszottunk. A vasárnapi összecsapással már 4:2 arányban fog „vezetni” a Népstadion, amit manapság már Puskás stadionnak hívnak, de valószínűleg negyvenen túl kevés szurkolónak „jár a szájára” az új elnevezés. Bár személy szerint mindig irtóztam a Népstadionnak még a látványától is (nekem, mint alföldi gyereknek túlságosan nagy volt és magas), és igazán soha nem volt az otthonunk, de ahogy az Eger elleni statisztika is bizonyítja, a hatvanas években nagyon sok felejthetetlen sikert értünk el a „nagy pajtában”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.X.20. UEFA, Ferencváros – Panionosz: 6:0
1971.IX.29. UEFA, Ferencváros – Fenerbahce 3:1
A Ferencváros megérdemelten jutott tovább
1971.IX.15. UEFA, Fenerbahce – Ferencváros 1:1
1971.VIII.19. Ferencváros – Videoton 6:2
Azt már észrevettem magamon, hogy egy vereségekkel tarkított hét után sokkal nagyobb figyelmet fordítok a régmúlt mérkőzéseinek a böngészésére. Nem csak azért, mert sokan gondoljuk úgy, hogy a múltunk nélkül a jelenünk sem ér sokat, hanem azért is, mert számomra mindig erőt adnak a régmúlt időszak győzelmei. Ezen túl meg mindegy, mi változik, és főleg hogyan változik, a múltunk mindig velünk marad. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.V.23. Ferencváros – DVTK 2:0
A Ferencvárosi labdarúgás egyik legemlékezetesebb és legsikeresebb korszaka ért végett az 1968-s bajnoki címmel és a VVK döntővel. A hatvanas évek sikersorozata, a négy bajnoki címmel, a VVK döntővel, a világválogatottakkal, Albert aranycipőjével nem múlt el az egyik pillanatról a másikra, hiszen azok még a következő évtized feléig kitartottak. Bajnoki ezüstérem, UEFA kupa elődöntő 1972-ben és KEK döntő 1975-ben. De valami végérvényesen lezárult, az „aranylábú gyerekek” helyett ifjú titánok jöttek, és bár értek el sikereket, de olyan hegemóniát mint hatvanas években már tudtak szerezni. Természetesen az utolsó bajnoki címünk után öregnek nevezett játékosok nem „adták olcsón a bőrüket”. 1971-ben Géczi, Novák, Páncsics, Juhász, Szőke, Branikovits, Albert és Rákosi már nem tartozott a fiatalok közé, többen már az 1965-s VVK győztes csapatnak is a tagjai voltak. A szurkolók is elfordultak a focitól, az 1969-s marseilles-i vereség sokkoló hatása nagyon lassan múlt el. Érdekes, hogy a válogatott valamennyi selejtezőjére 1969-ben került sor, és ez már – a 1967-es és 1968-as Fradi dupla után – Újpesti korszak volt, minden idők legjobb Dózsája, amely éppen 1969-ben kezdte meg páratlan sorozatát a bajnokságban, és ebben az évben VVK döntőt is játszott. Akkor vajon mi vezethetett az azóta csak „jönnek a csehszlovákok” focitragédiához? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
