NB1
1968.VIII.4. MTK – Ferencváros 0:0
1968.VI.22. Vasas – Ferencváros 0:1
Feltámadt a Ferencváros az utolsó mérkőzésre
Ha meghalljuk azt, hogy tavaszi nagy menetelés, akkor sokan egyből rávágjuk: 1992. Ha azt halljuk, hogy őszi menetelés akkor lehet, hogy összeráncoljuk a szemöldökünket és egy speciális kínai vonulásra gondoltunk (amit valójában hosszú menetelésnek hívnak és közel 300 maratoni távot tett meg Mao serege), pedig 1968 őszén a Lakat Károly által dirigált Ferencváros hajtotta végre azt a „hőstettet”, hogy az őszi szezon 15 mérkőzéséből 13-t megnyert és csupán két döntetlen „csúfit” bele a nagyszerű sorozatba. Közben még lejátszottunk egy oda-visszavágós VVK döntőt is a Leeds United-tel is, plusz az olimpia miatt, októberben részt vettünk egy francia „kiránduláson” is, ahol négy hazai csapatnak tartottunk bemutatót a labdarúgás szépségéből (4 mérkőzés, 4 győzelem, 12:4 gólarány). Most persze a Fradi történelmét jól ismerők csak csettintenek egyet azzal, hogy – persze, 1968, akkor volt csapat, volt edző, volt aranylabdás és voltak világválogatottak. Az ennél is jobbak értesültek meg csak legyintenek 1968 őszére, hiszen ott két döntetlen csúszott be, miközben 1967 tavaszán csak egyetlen egy, 40:9-s gólaránnyal. 1968 ősze ebben is „gyengébbet” produkált a maga 36:9-s különbségével. Természetesen én sem gondolom komolyan az összehasonlítást, főleg a „gyengébb” jelző hat egy kicsit (vagy inkább nagyon) karcosan, de egyre dologra minden bizonnyal rámutat: jó dolog volt azokban az években Ferencvárosi szurkolónak lenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.VI.15. Ferencváros – Győri ETO 1:1
1968.VI.9. Ferencváros – Egyetértés 1:1
1968.VI.5. Ferencváros – Haladás 2:1
1968.VI.2. SZEAC – Ferencváros 1:6
1968.V.19. Újpesti Dózsa – Ferencváros 2:2
1968.IV.21. Ferencváros – DVTK 1:0
Sok helyzetet kihagytak a ferencvárosi csatárok
A Ferencvárosi labdarúgás több mint száz éves története során többször vetődött fel az a kérdés, hogy vajon melyik Fradi volt minden idők legjobbja. Ha csak a statisztikai adatokat vennénk alapul, akkor sem lennénk könnyű helyzetben, hiszen összehasonlítani a 100 %-os bajnokságot, a KK és a VVK győzelemmel, vagy a BL csoportkörrel még a számok mezején is lehetetlen feladat. Bármilyen egyéb összehasonlítás meg szubjektív, nézve azt szakmai vagy szurkolói szemüvegen át, szinte lehetetlen a választás. Néhány hete, Rudas Feri bácsi 90. születésnapjára összeállított videóban hallhattuk, hogy szerinte az 1948/49-es bajnok Fradi volt minden idők legjobbja, hiszen olyan klasszisok alkották, akik néhány év múlva meghatározói voltak a magyar labdarúgás aranycsapatának. De akkor miként határozhatjuk meg az 1937-es vagy az 1965-ös Fradit, vagy éppen az 1968-ast, melynek az összeállítását a ma élő nemzedék úgy fújja mint az indulónkat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.IV.14. Ferencváros – Videoton 1:0
A Videoton egyenrangú ellenfele volt a Ferencvárosnak
Bajnoki címvédőként, egy aranylabdás labdarugóval és több világválogatott játékossal nekifutni egy új bajnokságnak úgy, hogy közben már négy fordulón túljutottunk a VVK-ban (1968 nyitányaként a Liverpoolt búcsúztattuk!), ráadásul az előbbiek miatt szinte az egész világ a Fradira volt kíváncsi, nem egy könnyű edzői feladat. Főleg akkor ha a játékosok között sincs minden rendben és sérülések is akadályozzák a felkészülést. Ezek közül is elsősorban Géczi Pistát várta már vissza a csapat, és bár Takács Béla jól helyettesítette, Géczi rutinja plusz magabiztosságot adott a védősornak. Ahogy már említettem, 1968-at a Liverpool kiverésével kezdtük majd februárban a csapat összecsomagolt és meg sem állt Dél-Amerikáig, ahol több mint két hétig vendégeskedett.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.IV.7. Bp. Honvéd – Ferencváros 4:1
