Örökigazság: minden szép sorozat megszakad egyszer. Az eleddig veretlen Győr a számára igazán balszerencsés 13. fordulóban a Magyar-kupától búcsúzott, az előjelek szerint nem túl esélyes Ferencváros otthonában megérdemelt vereséget szenvedett el. Az első 45 percben tanítanivalóan szépen kombinált a Ferencváros, mely fizikai és lelkierővel is kiválóan felkészült kollektívaként muzsikált. Főként a középpályán nyújtott maradandót, egyszerűen „elszívta” a mozgási és támadásépítési teret a nem megszokottan rámenős, szellemes ETO elől. A hazaiak lényegesen több helyzetet dolgoztak ki, és ha Molnár Levente kapus nem véd csodálatosan, Nyilasi Tibor vezetőedző gárdája tán jelentősebb különbséggel is nyert volna. Az est egyetlen örömittas győri érdekeltségű szereplője Reszeli Soós István vezetőedző, tudniillik azt mondta, ha megőrzik veretlenségüket, zöldre festeti a haját. Bizonyosan nagyobb örömmel keresné most a festékboltot, csak ne maradt volna alul a csapata.
A Ferencváros egy góllal mindenképpen jobb volt a ZTE-nél, de győzelmét főleg annak köszönheti, hogy a második félidő elején kettős emberelőnyben játszott hosszú ideig. A hazaiak csak 9 emberrel pörögtek fel igazán, ki is egyenlítettek, de a hajrában a Ferencváros megszerezte a győztes találatokat.
Ez az az eredmény, amire talán senki sem számított. A tabella utolsó helyezettje legyőzte az esélyesebbnek vélt Ferencvárost. Az első játékrészben olykor kezdeményezőbb volt a Honvéd, ám azért látszott, a vendégek elképzeléseiben lelhető fel több elképzelés. Bárányos helyzetfelismerése, Udvarácz bakija gólt eredményezett. Szünet után a zöld-fehérek csaknem negyven percen keresztül folyamatosan támadtak, az utolsó negyedórára még Dragóner is följött fejelni (eredménytelen húzás volt), de a hallatlan szorosan embert fogó, lelkes Honvéd végül kicsikarta a győzelmet a formán kívüli Ferencvárossal szemben.
A Ferencváros védelmi hibájából gyorsan vezetéshez jutottak a váciak, akik az előny birtokában tovább rohamoztak. Viszont a fővárosiak „lagymatagon” játszottak s az egyéni játékot erőltették, ekkor a csapatjáték még váratott magára. A második félidő elején gyökeresen megváltozott a játék képe. Ekkor a vendégcsapat nagy lendülettel támadott, aminek két gyors szépítő gól lett az eredménye. A hajrára azonban a zöld-fehérek visszavettek az iramból, így a harmadik, döntetlent jelentő találatot nem sikerült begyötörniük az időnként önfeláldozóan védekező váciak kapujába.