Újpest (Újpesti Dózsa; Bp. Dózsa; UTE)
1984.IV.28. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-1
1983.X.5. Ferencváros – Újpesti Dózsa 1-1
1983.V.7. Újpesti Dózsa – Ferencváros 1-2
1982.X.24. Ferencváros – Újpesti Dózsa 0-3
1982.IV.21. Ferencváros – Újpesti Dózsa 5-0
A derbiről muzeális beharangozót írni nagyon hálás feladat. Egyrészt a két csapat több mint száz éves történetében számos olyan mérkőzést találni, amit manapság az UEFA monitoring rendszere olyan éles füttyök kíséretében „jelezne”, hogy azokat még George Stephenson gőzmozdonyai is megirigyelték volna. Mielőtt bárki is egy bizonyos női ruhadarabra gondolna, azokat egyből ki kell ábrándítanom. Nagyon nem szeretem őket látni és nem csak azért mert eltakarják az igazi „látnivalót”, hanem főleg azért, mert ahhoz ölni kell, hogy viselni lehessen. És bár tény, hogy a régi időkben is voltak „gyilkosok”, de nem olyan szinten és nem olyan üzletszerűen mint manapság. A rébuszok után inkább jöjjenek a tények, mely olyan mérkőzésekről mesélnek, melyek örökké a két csapat képzeletbeli „aranyfalán” sorjáznak. 11:1, 6:2, 3:7, 8:3, 5:0… és sorolhatnánk még azokat a derbiket melyek eredménye biztosan kiverné az UEFA minden biztosítékát. Pedig nem voltak bundák, tippmix sem létezett, csak a foci volt a lényeg, a szórakozás, a közös élmény, amit ez a csodálatos sportág, a labdarúgás tud nyújtani. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.XI.11. Újpesti Dózsa – Ferencváros 2-1
1981.IV.18. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-2
Biztos vagyok benne, hogy kevés olyan Fradi szurkoló van, akinek emlékei között nem szerepelne kitüntető helyen egy olyan mérkőzés, ahol az ősi ellenfélre, a Dózsára mértünk súlyos csapást. Azon kevesek, akik nem rendelkeznek ilyen emlékkel, azok vagy nagyon fiatalok, vagy éppenséggel a memóriájukkal van gond. Bár néha én is komoly emlékezetvesztés állapotába tudok zuhanni, de az nem fordulhat elő, hogy ne emlékezzek legalább egy, nagy győzelemre.
Ferencváros-Dózsa, a derbi, a mérkőzés, melyre már napok óta készülünk, melyre nem kell külön zenetanár, hogy rá tudjunk hangolódni. A Fradisták számára biztosan nem kell. Mert szombaton nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 110 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.X.18. Ferencváros – Újpesti Dózsa 0-3
Nézőcsúcs az Üllői úton: harminckétezer szurkoló figyelte a két csapat küzdelmét, amelyben az ügyesebb taktikát alkalmazó újpestiek meglepő biztonsággal diadalmaskodtak. A gólokat Sarlós, Fekete és Nagy László szerezte. Kuti játékvezető Judiknak és Tóth Andrásnak sárga lapot mutatott fel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.III.29. Újpesti Dózsa – Ferencváros 4-1
1979.IX.22. Ferencváros – Újpesti Dózsa 7-1
Gólzápor a Népstadionban
A bosszú soha nem jó tanácsadó. Elvakítja az embert, kiszakítja abból a közegből mely gondolkodóvá és érzővé tette. A történelem is számtalan példával bizonyította, hogy a bosszúnak csak vesztesei vannak. Ettől függetlenül a sérelmeinket sem szeretjük viszonzatlanul elraktározni. Ha most félretesszük az általános normákat és kiszakítjuk belőlük a sportot, maga a szó is finomabbá válik és más értelmet kap. A média is előszeretettel használja a „bosszút állt”, a „bosszúra szomjaznak” kifejezéseket, melyek hallatán senki sem csak az igazi harcmezők kegyetlen pusztításaira gondol. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
