Újpest (Újpesti Dózsa; Bp. Dózsa; UTE)
1981.IV.18. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-2
Biztos vagyok benne, hogy kevés olyan Fradi szurkoló van, akinek emlékei között nem szerepelne kitüntető helyen egy olyan mérkőzés, ahol az ősi ellenfélre, a Dózsára mértünk súlyos csapást. Azon kevesek, akik nem rendelkeznek ilyen emlékkel, azok vagy nagyon fiatalok, vagy éppenséggel a memóriájukkal van gond. Bár néha én is komoly emlékezetvesztés állapotába tudok zuhanni, de az nem fordulhat elő, hogy ne emlékezzek legalább egy, nagy győzelemre.
Ferencváros-Dózsa, a derbi, a mérkőzés, melyre már napok óta készülünk, melyre nem kell külön zenetanár, hogy rá tudjunk hangolódni. A Fradisták számára biztosan nem kell. Mert szombaton nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 110 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.X.18. Ferencváros – Újpesti Dózsa 0-3
Nézőcsúcs az Üllői úton: harminckétezer szurkoló figyelte a két csapat küzdelmét, amelyben az ügyesebb taktikát alkalmazó újpestiek meglepő biztonsággal diadalmaskodtak. A gólokat Sarlós, Fekete és Nagy László szerezte. Kuti játékvezető Judiknak és Tóth Andrásnak sárga lapot mutatott fel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.III.29. Újpesti Dózsa – Ferencváros 4-1
1979.IX.22. Ferencváros – Újpesti Dózsa 7-1
Gólzápor a Népstadionban
A bosszú soha nem jó tanácsadó. Elvakítja az embert, kiszakítja abból a közegből mely gondolkodóvá és érzővé tette. A történelem is számtalan példával bizonyította, hogy a bosszúnak csak vesztesei vannak. Ettől függetlenül a sérelmeinket sem szeretjük viszonzatlanul elraktározni. Ha most félretesszük az általános normákat és kiszakítjuk belőlük a sportot, maga a szó is finomabbá válik és más értelmet kap. A média is előszeretettel használja a „bosszút állt”, a „bosszúra szomjaznak” kifejezéseket, melyek hallatán senki sem csak az igazi harcmezők kegyetlen pusztításaira gondol. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1979.V.23. Ferencváros – Újpesti Dózsa 1-1
A Népstadion főmérközésére több mint 30.000 szurkoló gyűlt össze. Lauber vezette a találkozót, amelynek első félidejében a nagyobb lendülettel támadó zöld-fehérek voltak fölényben.
A második félidőben az Ú. Dózsa átvette a játék irányítását, lényegesen többet támadott és Fekete lövésével megérdemelt vezetéshez jutott. Továbbra is a lila-fehérek maradtak fölényben, éppen ezért volt váratlan – három perccel a befejezés előtt – a Ferencváros egyenlitő gólja. Ezt a gólt különben védelmi hibák sorozata előzte meg: Magyar szabadon adhatott be, Nyilasival senki sem ugrott fel fejelni, az egyébként ragyogóan védő Tóth Z. pedig nagyon elkésett, sőt tulajdonképpen nem is dobta magát a jobb felső sarokba vágódó labdára. Ha Tóth András két bomba-kapufáját is megemlítjük, azt mondhatjuk, a lila-fehérek közelebb álltak a győzelemhez. Felvételünkön Kolár és Pogány fut versenyt a labdáért. Egy kattintás ide a folytatáshoz....








