Fehérvár FC (Videoton; Parmalat)

1982.IX.10. Ferencváros – Videoton 3-1

Jól indultak a nyolcvanas évek. Öt éves kihagyás után, amikor is Dalnoki Jenő nyert bajnokságot a „csikócsapattal”, egy másik Fradi legenda, Novák Dezső vezette bajnoki cí­mre a zöld-fehéreket 1980/81-ben. Akkor egy új „aranycsapat” kialakulásában reménykedtünk: Rab, Takács, Nyilasi, Ebedli, Pogány, Mucha, Szabó – öt évvel idősebbek és tapasztaltabbak lettek, ráadásul egy tehetséges edző vette a kezébe az irányí­tást. A rá következő bajnoki szezonban nem sikerült a cí­mvédés, mert a Verebes „mágia” kifogott rajtunk. 1982. április 28-án gigászi csatában kaptunk ki 4:3-ra az Üllői úton a győri zöld-fehérektől. Nem voltunk elkeseredve, mert tényleg egy remek csapat előzött meg minket és 1982 nyarától már mindenki VB lázban égett. Ahol végül is nem jutottunk tovább a csoportból, de az Argentí­nától elszenvedett 4:1-t leszámí­tva nem vallottunk szégyent, bár voltak olyan hangok is, melyek szerint ennek az „öregecskedő” válogatottnak már a kijutás is szép fegyvertény volt (bizony visszasí­rnánk manapság is egy olyan öreg válogatottat). Öt volt és jelenlegi Fradi játékos kapott szerepet (Martos, Bálint mint légiós, Nyilasi, Rab és Pölöskei) a válogatottban, köztük Nyilasi és Pölöskei 2-2 gólt is szerzett. A VB után, augusztus végén indult az 1982/83-s bajnokság, ahol a cél egyértelműen azt volt, hogy visszahódí­tsuk az első helyet a Verebes legénységtől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1981.XI.22. Ferencváros – Videoton 3-0

Amikor először a kezembe vettem szerkesztőtársam által prezentált 1981. november 23.-i Népsportot, az első gondolatom nem az volt, hogy ismét könnyű dolgom lesz az í­rással, hiszen nyertünk 3:0-ra, hanem azon kezdtem el mérgelődni, hogy miért nem az 1981. február végi Videoton elleni mérkőzést tette elém, ahol ráadásul még jelen is voltam a Szentélyben. A gyanakvó olvasó biztosan meg is kérdezné: ezt vajon honnan tudja egy olyan valaki, aki a tegnapi napjára is csak napi két Memoril tabletta bekapása után emlékszik? Ha most leí­rok két nevet: Toldi Géza és Nyilasi Tibor, akkor egyből közelebb kerülünk a titkok kapujához. Ebből következik is, hogy egy „Nyilasi-fan” számára örökre emlékezetes marad az a nap, amikor a két háború közötti Ferencváros legendás csatára által felajánlott serleget, az előző év legjobb Fradi játékosának, Nyilasi Tibornak ezen a napon adta át Toldi Géza. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1981.II.28. Ferencváros – Videoton 3-1

A véletlen néha furcsa játékos, bár ha jól belegondolunk, akkor véletlenek nincsenek is, csak néha a valóság intézi úgy a dolgokat, hogy azt higgyük, amit előidéz, az a véletlenek láncolata. Hogyan is jutott eszembe az előbbi gondolat? Készülve a Videoton elleni muzeális beharangozóra egymás után értek a meglepetések. Kezdődött azzal, hogy szerkesztőtársam hiába jelölte meg a könyvtárnak, hogy melyik mérkőzés újságját kéri ki, természetesen nem az jött, hiszen 1981. február 28.-án otthon fogadtuk a Videotont és nekünk igazodva a jelenhez, egy idegenbeli mérkőzést kellett volna. Ráadásul ezt a kézenfekvő tényt először észre sem vettem, és nem a figyelmetlenség miatt.

Amikor megpillantottam az újságot, pillanatok alatt olyan emlékek törtek rám, melyekről már azt hittem, hogy örökre elvesztek. Azt nem tudom, hogy mások emlékezete hogyan működik, de az enyém elég speciális (ez persze lehet, hogy a háziorvosom által kií­rt Memoril tabletta miatt van). Néha azt sem tudom, hogy tegnapelőtt mit csináltam, néha meg egy-egy impulzus hatására olyan tisztán látom a múltat, mintha tegnap történt volna (nem tegnapelőtt, mert arra már eleve nem emlékszem).  Az a bizonyos impulzust, az 1981-es sportújság adta meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1980.VIII.23. Videoton – Ferencváros 1-0

Képünkön (Falus István felvétele) Szabót Major, Rab és Judik együttes erővel szerelik.

Képünkön (Falus István felvétele) Szabót Major, Rab és Judik együttes erővel szerelik.

A kirándulásra csábí­tó hétvége ellenére is tizenötezren biztatták kedvenceiket a sóstói stadionban a Ferencváros vendégjátékán. Tizenöt perc alatt tucatnyi gólhelyzetet dolgoztak ki Májerék, de Karsai, Burcsa és Szabó is hibázott. Csongrádi szemfülessége és Tieber ragyogó helyzetfelismerése, valamint a ferencvárosi védelem fegyelmezetlensége kellett ahhoz, hogy egy gyorsan elvégzett szabadrúgásból megszerezze a győztes gólt a hazai együttes. Jaczina játékvezető határozottan, különösebb hiba nélkül vezette a találkozót, három alkalommal is sárga lappal torolta meg a szabálytalanságot, előbb Csongrádi, majd Jancsika és Major kapott figyelmeztetést. „Hajtós”, végig nyí­lt összecsapáson a fegyelmezettebb Videoton megérdemelten nyert. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1979.IX.15. Ferencváros – Videoton 2-2

Képünkön Mészöly, a mezőny legjobbja Jancsika és Vépi segí­tségével Szabót akadályozza a fejelésben.

Képünkön Mészöly, a mezőny legjobbja Jancsika és Vépi segí­tségével Szabót akadályozza a fejelésben.

Emlékezetes kilencven percet láthatott a sóstói stadion tizenötezer nézője Fehérvárott. Hatalmas csatában osztoztak a pontokon a csapatok úgy, hogy a vendégek már kétgólos előnnyel álltak fel a második félidőben, Nyilasi és Pogány jóvoltából, de a hajrában Baranyi és Burcsa kiegyenlí­tett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK