lalolib
Feljegyzések a fotelból – Fontos győzelmet arattunk!
Fontos győzelmet arattunk. Talán ez így túl egyszerű szummázata a mérkőzésnek, hiszen egészen más jelzőket is használhattam volna melyek jobban kifejezik a győzelmünket, de erről egy kicsit később. Ha egyből lelövöm a poént akkor teljesen fölöslegesen ücsörgök a gép előtt hiszen azokkal be is fejezhetném a jegyzetet, de most egyáltalán nincs kedvem gyorsítani a tempót. Győztünk és begyűjtöttük azt a három pontot mely miatt vált igazán fontossá a győzelem. Kertelni meg most sincs kedvem, hiszen elég volt a találkozó előtt ránézni a tabellára ahhoz, hogy nagyon fontossá váljon a pécsi vendégeskedés, ahol eddig nem nagyon voltak udvariasak a vendéglátók (eddig még nem kaptak ki hazai pályán). Ehhez meg ha hozzávesszük, hogy a szombati forduló számunkra eléggé felemásra sikeredett, hiszen a „sorstársak” (ma nem fogom leírni azt a bizonyos helyet ahonnan el akartunk kerülni) közül ketten győztek és meg is előztek, de a többiekkel kikaptak (az Újpesti zakó plusz örömet is szerzett). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Nincs igazság
Már a mérkőzés lefújásának pillanatában tudtam, hogy nem lesz könnyű a Debrecen elleni vereségről írnom. A gondot nem a vereség tudata okozta, hiszen az elmúlt időszakban igazán hozzászokhattam az ilyen lelki állapothoz, ráadásul most még időm is volt a gondolatok tisztítási folyamatára. Nem a fotelból kellett feltápászkodnom és egyből a számítógép elé ülnöm és tudatni a „világgal” az élet igazságtalanságát, hiszen amióta a hazai mérkőzésekre a Szentélybe költöztettem a fotelomat, a jegyzetek is késnek minimum 120 kilométert. Ráadásul a vereség ellenére sem maradt el a mérkőzés utáni „szeánsz” a Parában, de a viszontlátás örömén, és egy elmaradt disznófej pikantérián túl (erről inkább többet nem is írok, nehogy bárki is megsértődjön) a szomorúság és a tétova bizakodás nyomta rá a bélyegét a sörös korsókra. Még a nedű is lassabban folyt le a torkokon és talán szótlanul ücsörgünk egymás szomorúságát vizslatva, ha nem hangzik el egy tétova mondat, mely szerint nincs igazság a földön. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó – debreceni prológus Détárival és Lisztessel
Hétfő reggel szerkesztőtársam egy érdekes információval ébresztett fel: „Jelenlegi csapatunkból csak Lisztes Krisztián tudott a DVSC kapujába találni. 1993. december elsején, Döme távozása után a csapatba kerülő ifjú Lisztes gólja három pontot jelentett a Fradinak. Azért az örömbe üröm is vegyült, ugyanis Krisztánt kiállította Puhl Sándor a második sárga lapja után.” Első nekifutásra, az érdekességen túl nem tulajdonítottam olyan túl nagy jelentőséget az információnak, de mivel szerkesztőtársam ilyen jellegű hírei mögött általában egyéb összefüggések is szoktak társulni, így egy kicsit kutakodni kezdtem a történelmünk dicső oldalain. Nem kellett sokáig keresgélnem ahhoz, hogy a szombati rajtra betervezett muzeális lapszemlénk kapjon egy előzetest, hiszen a Détári-Lisztes-Debrecen „összeállítás egy igazi muzeális kalandozásra hív. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Múlt és jelen soroksári köntösben
Ma ismét rá kellett döbbennem, hogy a múlt mennyire ismeretlen és még mennyi újdonságot és felfedezni vágyó ritkaságot rejt magában. Ráadásul van olyan, amikor a vele foglalkozók, elsiklanak a múlt apró rezdülései mellett, de ilyenkor jön egy véletlen, egy megmagyarázhatatlan villanás és már képtelenek vagyunk túllépni az eddig fel sem tűnt történéseken. Belénk hatol a kényszer, a múlt felfedezésének bizsergő érzése és innentől már nincs visszaút. Fel kell tárnunk amit eddig nem vettünk észre, aminek nem tulajdonítottunk jelentőséget, bár a múlt archívumában szerepel. A mai történet elég banális kezdődött. Azt tudtam, hogy ma (2012.02.25) 11 órakor edzőmeccset játszunk a Soroksár NB III-as csapatával, a bajnoki nyitány előtt egy héttel. A tervek szerint a Debrecen elleni összecsapás főpróbájának szántuk az NB III-as Soroksár elleni mérkőzést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ha nem vagyok ott, akkor is ott vagyok” – beszélgetés Novák Dezsővel
• Telelés volt?
Igen, egy kis kikapcsolódás, az Olimpiai Bajnokok Klubja szervezte Egerben.
• Ilyenkor az egy négyzetméterre eső aranyérmesek száma jelentősen megugrik, gondolom.
Á, már nem annyira… Egyre nehezebben mozdul ki a többség.
• Nehéz lehet nem szembenézni azzal, hogy rohan az idő…
Ez már csak így van, ráadásul mindig jön egy újabb hír, most szegény Rusorán Petiről. Sajnos elértünk abba a korba, amikor már csapkod közénk a villám. Ettől függetlenül azért el tudjuk engedni magunkat ilyen alkalmakkor, voltunk a Szépasszony-völgyében is egy kis borozgatáson. Jó társaság jött össze, zömmel labdarúgók, bár azért messze voltunk attól a duhajkodástól, ami a régi szép időkben ment. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradi volt, Fradi lesz…?!
Hivatalos meccs nélkül a helyi magyarokat szórakoztatta a Ferencváros és a Vasas
Ha nem is hivatalos körülmények között, azért kispályán csak tartott egy bemutató meccset a helyi magyaroknak a Dallasban túrázó FTC és Vasas. A két csapat nem sokkal később összepakolt, és hazaindult az alighanem örökre felejthetetlen kirándulásról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Töprengés egy elmaradt képzeletbeli túranapló ürügyén
Tegnap még úgy terveztem, hogy hétvégén a remélhetőleg sikeres dallasi torna után, a rendelkezésünkre álló beszámolók és képek alapján egy képzeletbeli túranaplót írok a 2012-es észak-amerikai „kalandról”. Amikor ma hajnalban felébredtem és az agyam úgy döntött, hogy nem akar egyből szundiba merülni, előkaptam az „okosnak” becézett mobilomat és megpróbáltam utána nézni, hogy vajon mit játszottunk a mexikói csapat ellen. Hiába barangoltam a testvéroldalunkon – hajnali fél négy körül -, nem találtam utalást a mérkőzésre. Először nem is értettem, hiszen azt már megszoktam, hogy bármikor is legyen Fradi meccs, ott biztosan találok róla beszámolót. Végül is azzal a tudattal aludtam el, hogy biztosan később rendezik a mérkőzést, így majd a reggeli ébresztő után, kávézás közben olvasom el a remélt győzelmünkről a tudósítást. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amerikából jöttem, mesterségem címere
Bizonyára sokan ismerik a régi idők nagyszerű társasjátékát, melyben egy résztvevő kitalál egy mesterséget, amit be kell mutasson, mindenféle eszközök segítsége nélkül. Az kapja a pontot, aki előbb kitalálja a foglalkozást. Természetesen nem akarok párhuzamokat vonni a társasjáték és a Ferencváros ma induló Amerikai útja között, bár a jelenlegi helyzetünkben és ismerve az amerikai labdarúgásban a soccer-football szavak más-más sportágra való utalását, a fenti címet meg is változtathatnánk Amerikába jöttem, mesterségem címere: labdarúgó címre, de mivel az ottani foci rengeteget fejlődött az elmúlt 20 évben, így talán sértő lenne a kontinens északi részére nézve. Nem véletlenül írtam északot, hiszen bár a köztudatban Amerika egyet jelent Hollywood-dal, mindannyian tudjuk egy kontinens nevét nem „bitorolhatja” egyetlen állam, főleg akkor ha éppenséggel a labdarúgásról van szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hagyjuk már a púdert! – riport Détári Lajossal
Még nem kell csúcsformában lenni – mondta Détári Lajos, a Ferencváros szakmai igazgatója. Az edzőt az új játékosokról, a felkészülés további állomásairól kérdeztük a beleki edzőtábor után. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
