lalolib
Közelmúltunk – 1987 ősz: a “pipás” mester búcsúja
Dalnoki Jenő
Amikor egy csapat számára kedvezőtlenül ér véget a bajnokság, pillanatok alatt elindulnak a találgatások. Menesztik az edzőt, jönnek új játékosok, mennek azok, akikkel a szurkolók elégedetlenek voltak? 1987-ben az internet még csak kísérleti jelleggel működött Amerikában Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Közelmúltunk – 1986/87 képekben (videóklip)
Közelmúltunk sorozatunkban az egyes szezonok lezárásaként egy videoklipet is átnyújtunk. Az elmúlt napokban részletesen elemeztük az 1986 őszi és az 1987 tavaszi szezonját, majd korabeli interjúkkal próbáltuk minél jobban feleleveníteni a vonatkozó időszakot.
A mostani videóval szeretnénk egy rövid kis zenés képeslapot is átnyújtani a korról, a világ és hazánk történéseiről, és természetesen kiemelten mindannyiunk szerelméről, a Ferencvárosról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Közelmúltunk – 1987 tavasz
1986 őszi beszámolónkat azzal fejeztük be, hogy a nem éppen sikeres ősz utolsó mérkőzése után a szurkolók már azt kezdték el mérlegelni, hogy télen vajon kiket fogunk igazolni. Azzal mindenki egyetértett, hogy meg kell erősíteni a csapatot, de a szurkolók „kívánságából” végül is nem lett semmi, sőt Palkovics Siófokra való távozásával tovább gyengült a kiegészítő játékosok amúgy sem nívós létszáma.
A téli felkészülésünk sem volt emlékezetes, azon kívül, hogy játszottunk egy nemzetközi, barátságos mérkőzést a Strum Graz ellen (1:1 a mérkőzés vége, gólunkat Fischer szerezte) más jelentősebb esemény nem is történt a csapat háza táján. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Közelmúltunk – 1986 ősz: Mexikó után
Négy perc kellett csupán ahhoz, hogy egy álom a semmivé váljon. Amiben egy ország reménykedett az pillanatok alatt foszlott szét és a világbajnoki reményeink nagyon hamar zuhantak vissza a magyar foci mindennapos valóságába.
Ferencvárosi játékos nem volt Mexikóban Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Móricz Zsigmond: Negyvenezer ember
Móricz Zsigmond (1879-1942)
Először nem akartam hinni a szememnek. Szerkesztőtársam, aki közel 40 év Képes Sportját lapozta, olvasta, szkennelte, címkézte…és sorolhatnám tovább az elvégzett műveleteket, melyek „végeredménye” ott lapul az oldalunk bejegyzései között, a minap olyan ritkaságot tett elénk az asztalra, mely attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam az írás szerzőjét, nem hagyott nyugodni. Móricz Zsigmond: Negyvenezer ember. A XX. századi prózai irodalmunk egyik legnagyobb alakja egy labdarúgó mérkőzésen? A Nyugat szerkesztője, a népi írók „atyja”, az Árvácska írója, aki haditudósító volt az első világháborúban és akihez olyan regények társulnak, mint a Pillangó, a Magyarok, a Sárarany (személyes kedvencem), a Rokonok, a Rózsa Sándor vagy az örök érvénye Légy jó mindhalálig, vajon tényleg szerette a focit vagy valami véletlen folytán „tévedt” ki a Ferencvárosi stadionba 1927. szeptember 25-én? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1986.IV.30. MNK Döntő, Vasas – Ferencváros 0-0
Néhány héttel ezelőtt, az egyik muzeális lapszemle írásakor már megpróbáltam lázadni az ellen, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen megemlékezni, de mivel az végül is egy európai kupasorozat negyedik vagy ötödik fordulója volt, így még erőt vettem magamon. Nehezemre esett az írás, de bele tudtam kapaszkodni az addig elért eredményekbe még akkor is, ha tudtam, ezután is lesznek még ilyen muzeális lapszemlék. Tudtam azt is, hogy akkor is meg kell csinálnom, ha szinte „fizikai” fájdalmat okoz egy-egy vereség kommentálása.
VVK, KEK, BEK, BL esetén még valahogy elviseltem, de mikor szerkesztőtársam félig kaján mosoly kíséretében elébem rakta a következő muzeális beharangozót legszívesebben összetéptem volna az újságot. Nem tettem meg, mert egyrészt elég nehéz hozzájutni régi újságokhoz, másrészt, ahogy rápillantottam a címlapra, ép olyan kaján mosoly jelent meg az arcomon, mint a szerkesztőtársamnak mikor megajándékozott az 1986. május 1-i Népsporttal. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1985.VIII.10. Rába ETO – Ferencváros 4-5
Hirtelen nem is tudom, vajon mivel is kezdjem a mai muzeális bajnoki beharangozót. Egyből a „lecsóba csaphatnék”, hiszen kilenc gól történetével már be is telne a kockás füzet, de ahogy a jó magyaros lecsó is azért finom, mert olyan sok jóságot bele lehet rakni, hogy a végén már csak a nevében emlékeztet az eredeti receptre. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy sok férfitársam a lecsó helyett inkább a velős pacalt választja, de hát nem tehetek arról, hogy a népi mondás abba nem nagyon szokott belecsapkodni (legfeljebb a koleszterin). Mert az tény, hogy a nyolcvanas években úgy záporoztak a jobbnál jobb Fradi-Győr, vagyis Fradi-Verebes összecsapások, hogy azok közül számtalan került a labdarúgásunk aranykönyvébe. Gondoljunk csak az 1982-s 3:4-re, vagy az 1983-s 3:3-ra melyek a bajnoki címekről is döntöttek, de a 1984/85-s bajnokság két „ötöse” (1:5, 5:2) sem volt „piskóta”. Főleg az utóbbi, hiszen ott dőlt el, hogy Sárosi Laci bácsinak végül is sikerül benntartania a Fradit az első osztályban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1985.V.4. PMSC – Ferencváros 1-1
Nem boldogult egymással a Fradi és a Pécs
1985 tavasza felért egy rémálommal. Talán még Freddy Krüger sem tudott olyan izgalmakat okozni a Fradi szurkolóknak, mint az utolsó 10 forduló a bajnokságban. Pedig voltak rémisztő előjelek, hiszen az előző, 1983/84-es bajnokság sem okozott felhőtlen örömet a szurkolóknak, de az ott elért 12. helyet csak kisiklásnak tartották, pedig elég komoly „véráldozatokat” követelt a dicstelen szereplés. 1983 decemberében menesztették a csapat éléről Novák Dezsőt (mellesleg bajnoki címet és két második helyet szerzett a csapattal) és Vincze Gézát nevezték ki a Fradi edzőjének. Emlékeim szerint akkor sem értett mindenki egyet a döntéssel, hiszen bár az őszi záráskor a csapat 12. helyen állt, de csak két ponttal voltunk lemaradva a hatodik helyezettől. Nem is javítottunk a bajnokság végén a helyezésen, de ettől függetlenül úgy gondoltuk, hogy a Vincze Géza által meghirdetett fiatalítási „program” a következő bajnoki szezonban már eredményeket is fog produkálni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1984.XII.5. Eger – Ferencváros 1-2
Egerben a hazaiak játszottak fölényben – mégis a zöld-fehérek örülhettek
Az első gondolatom az Eger elleni muzeális beharangozó írása előtt az volt, hogy vajon találok-e olyan találkozót melyről meg lehet emlékezni. Valami rémlett, hogy a múltban játszottunk az Eger ellen, de abban első nekifutásra nem voltam biztos, hogy az bajnoki, vagy kupamérkőzés volt-e. Mint mindig, most is szerkesztőtársam segített, és pillanatok alatt elém varázsolta az Eger elleni mérkőzések listáját, mely alapján bár csak 14-szer csaptunk össze (ebből 10 volt bajnoki), de szinte mindegyik találkozó emlékezetesre sikeredett. Ráadásul ha bárhol meghalljuk azt, hogy Eger, óhatatlanul Dobó István, Jumurdzsák és természetesen Gergő és Vicuska jut az eszünkbe akiket egyből “párosítunk” Sinkovits Imrével, Kovács Istvánnal, Venczel Verával valamint minden idők talán legjobb török basájával, Bárdy Györggyel. Mert nem könnyű szabadulni Gárdonyi regényétől és az abból készült Várkonyi film hatásától és emlékétől, de most mégis vissza kell zökkennünk egy “békésebb” világba, ahol bár ellenfelek küzdenek egymással, de a várvédők nem használnak forró szurkot és nem is próbálnak elrabolni senkit, hogy visszaszerezzék a talizmánjukat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1983.VIII.27. Ferencváros – Nyíregyháza 2-1
Amikor elkezdtem keresgélni az adatbázisunkban, még nem voltam biztos abban, hogy találok olyan mérkőzést a Nyíregyháza ellen, mellyel hangolni lehetne a hétvégi fordulóra. A régmúltból szinte semmilyen emlékkép nem ugrott be, mely nem a nyírségi gárda lebecsülését jelenti, hanem azt, hogy a nevük hallatán nekem mindig a 2009. augusztus 7-i 1-3 jut először az eszembe. Mely elég keserű emlék. Néhány héttel a mérkőzés előtt az M5-ösön, a Nagykőrösi útnál és az Üllői út és a Haller utca sarkán még óriásplakát is hirdette visszajutásunkat az NB1 I-be. Majd jött az emlékezetes nyitó meccs a ZTE ellen, mely után már a BL csoportkörről álmodoztunk. Ezt csapta le a hazai csapat japán játékosa Homma, aki élete meccsét játszva két gólt is szerzett (Homma 2011-ben 3 Ligakupa mérkőzés „erejéig” a játékosunk is volt). Az a vereség meg annyira fájdalmas volt és keserű, hogy bár valójában semmi bajom nincs a piros-kékekkel, nem szívesen gondolok rájuk. Még „szerencse” hogy a két csapat első bajnoki találkozóján, 1980. november 1-én, Nyilasi góljával nyertünk az újonc ellen, akik ebben a szezonban szerepeltek először a legfelsőbb osztályban. A nyitány óta még 18 alkalommal mérkőztünk az NB I-ben, mely nem olyan sok, és talán ezért sem volt könnyű a vasárnapi mérkőzéshez „igazodó” találkozót találnom. Ami a nehézségek ellenére azért sikerült, ráadásul egy olyan mérkőzéssel, mely több ponton is rímel a jelenünkkel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
