lalolib
Közelmúltunk – 1990 tavasza: Bronzérem és legendák cseréje a kispadon
Nehéz lenne érzelemmentesen visszaemlékezni 1990 tavaszára. A rendszerváltás úgy söpört végig az országon, hogy mire fel tudtunk ocsúdni és mire igazán át tudtuk volna gondolni, hogy vajon milyen úton is kéne tovább haladnunk, a politika a kompromisszumok hálójába tekeredve, már eldöntötte a sorsunkat. Akkor még nem éreztük így, akkor a szabadság fuvallata úgy simogatta a lelkünket, hogy mindenről azt hittünk, hogy az értünk, a családunkért, a jövőnkért történik és nem a politika szereplői játszanak velünk komisz játékot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1990.IV.7. Ferencváros – Siófok 4-0
Nem csak az eső verte a vendégeket
Az egyre bővülő adatbázisunkban válogatni egy muzeális lapszemle anyagát a legtöbb esetben könnyű feladat. A magyar labdarúgás élvonalában szereplő csapatok jelentős része már évtizedek óta próbálja megközelíteni a Ferencváros dicsőséges múltját. Vannak olyanok akik a régmúltban még lépést tudtak tartani, de a jelenük már inkább a Fradiéhoz hasonlít, vagyis finoman fogalmazva a múltjukból élnek és próbálnak kilábalni a nehézségekből. Ezen túl minden évtizednek vannak „ügyeletes” sztárcsapatai, akik szereznek ugyan néhány bajnoki címet, de ahhoz, hogy megközelítsék az örök ranglistán a Ferencvárost, magyarosan mondva még elég sok víznek kell lefolynia a Dunán. Rajtuk kívül sokan vannak olyanok, akik bár elég régen alakultak, de NB I-es tagságuk nem tekint sok évre vissza. Ilyen a mai muzeális lapszemlénk „szereplője” a Siófok csapata is, akivel bár 1956-ban játszottunk egy magyar kupa-mérkőzést, de bajnoki találkozóra először 1985-ben került sor. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Közelmúltunk – 1989 ősze – Rendszerváltás előtt: eltiltás és remény
Amikor meglátom azt a dátumot, hogy 1989 ősze, óhatatlanul először a rendszerváltás jut az eszembe. Utólag persze sok minden más értelmet kap, de akik tevékenyen átélték azokat a hónapokat, azoknak örökre a lelkébe ivódnak az akkori történések. A szabadság fuvallata olyan erővel rohant át az országon, hogy idő sem volt arra, hogy átgondoljuk, vajon helyesen és a főleg a jövő szempontjából időállóan tevékenykedünk-e, vagy csak a „csendes forradalom” illúziója ringatja a cselekedeteinket. Tudom én is, hogy 20 évvel ezelőtt sok mindent elmulasztattunk. Túl gyorsan léptünk át a múlton, és talán túl gyorsan kezdtünk hozzá a jövő építéséhez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Közelmúltunk – 1989 tavasz: A változás szele
„Furcsa kettősség jellemezte 1988 őszét. A kezdeti szürkeséget, remek bajnoki rajt követte, és bár voltak megtorpanások a szezon alatt, a végén a második hely újra optimistává tette a szurkolókat. Vártunk a fordulatra, vártuk, hogy ismét a régi fényében tündököljön a Ferencváros. A remény meg volt rá, mindenki abban bízott, hogy a szokásos remek tavasz után végre ismét bajnoki címet ünnepelhetünk. Vajon 1989 tavaszán milyen fordulat várt ránk?” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1989.X.21. Bp. Honvéd – Ferencváros 0-2
Közelmúltunkban ritkán fordult elő, hogy a történelem körbeöleljen egy bajnoki mérkőzést. Sokan talán még azt is vitatnák, hogy 25 év távlatából lehet-e történelemről beszélni, és itt nem elsősorban az évek miatt, hanem az azóta eltelt időszak politikai történései miatt. Pedig akkor, 1989 októberében már az ajtónk előtt toporgott a szabadság semmivel sem pótolható lágy fuvallata. Fiatalok voltunk és lelkesek, nyáron már szabadon skandáltuk, hogy „ruszkik haza”, rogyadozott a negyven éves kommunista rezsim, október elején fel is oszlatta magát az MSZMP, és 18-án Szűrős Mátyást megbízták a köztársaság elnöki feladatok ellátásával, rá öt nappal meg kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Megközölve a két dátumot, október 21-én meg a Bozsik stadionban simán vertük a Budapesti Honvédot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Közelmúltunk – 1988 ősz: Fordulatra várva
A nyolcvanas évek bőven gondoskodtak arról, hogy akik azokban az időben élték fiatalságukat, azoknak sok minden maradt meg az emlékeikben. Flashdance, Madonna, Misa maci, Europe, válltömés, márványfarmer, cicanadrág, csuklószorító, bokavédő minden mennyiségben! Bizonyára sokan emlékszünk még arra, amikor nehezen elérhető nyugati filmeket narrátorok segítségével, már saját Videoton tévénken is élvezhettük. Van olyan, aki Schwarzenegger „The Terminator” filmjét nem így látta először? Megjelentek a video készülékek, és lassacskán nálunk is hódítani kezdett az MTV, persze nem a királyi tévé, hanem a Music Television. 1989-ben már láthattuk Madonna botrányos „Like a prayer” című számának videoklipjét is és lélekben már készültünk a rendszerváltásra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Közelmúltunk – 1987/88 – videoklip
Közelmúltunk sorozatunkban az egyes szezonok lezárásaként egy videoklipet is átnyújtunk. Az elmúlt napokban részletesen elemeztük az 1987 őszi és az 1988 tavaszi szezonját, majd korabeli interjúkkal próbáltuk minél jobban feleleveníteni a vonatkozó időszakot.
A mostani videóval szeretnénk egy rövid kis zenés képeslapot is átnyújtani, felidézve a szezon játékosait, mérkőzéseit, és a kor hangulatát.
Közelmúltunk – 1988 tavasz: egy Limperger gól, amiért érdemes mérkőzésre járni
Sorozatunk előző részét azzal zártuk, hogy az 1987 őszi forduló befejezésével a Fradi közönsége egy „új dimenzióba” lépett, és megpróbálta az álmait és a vágyait a klub vezetésére plántálni. Nehéz időszak volt, az egész nyolcvanas évek egy lidércnyomással értek fel, és nem is nagyon látszottak az előjelei a fordulatnak. A fociban nem nagyon, de az ország politikai berendezkedésében már olyan szelek kezdtek fújdogálni mely rövid idő alatt elhozták a rendszerváltást.
Idővonal – Lisztes Krisztián két pillanata
A történet kezdetéhez vissza kell ugornunk néhány évet. Ha figyelembe vesszük, hogy a Ferencvárosi labdarúgás már a 113. évét tapossa, akkor az a 24 év, amit az idővonalon gyorsan visszapörgetünk, nem is tűnik olyan soknak. De ha ez a fajta utazás egy sikeres pályafutás kezdő állomásához visz minket, már egyből más szemszögből vizsgáljuk. És főleg akkor, ha most Lisztes Krisztián idővonalán haladva, 2012-ből egyből 1988-ba tesszük át a történetünket. Nem is kell olyan gyors felszámolónak lenni, hogy ki tudjuk kalkulálni, hogy az a „szemtelenül” fiatal és harsányan nevető kamasz csupán 12 éves volt 1988-ban. Ráadásul egy olyan ifjonc, akiről a Császár folyamatos jelentést kért Kaszás Páltól, mert mindenki hatalmas tehetségnek tartotta, és nem szerette volna, ha egy ilyen ékkő nem csiszolódik tovább, ha ezt a fényességet nem a Ferencváros javára fordítja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1988.VIII.13. Siófok – Ferencváros 0-1
Balatoni nyár. Fiatalságunk legszebb nyarait töltöttük a magyar tenger mellett. Akkor még csak álom volt a határok nélküli Európa, a „kapitalista burzsoázia” országait is csak háromévente látogathattuk meg, valutát is csak egy kiskönyvben nyilvántartott mértékig válthattunk. De talán annyira nem is hiányzott, ott volt nekünk a „nagy lavór”, a hátizsákos, stoppolós és vonatos utazások, a sátras táborok, az Omega és Piramis koncertek és természetesen a „szabad szellemű” NDK-s lányok akik nem válogattak az „eszközökben” annak érdekében, hogy szerezzenek egy kis magyar tapasztalatot. Ráadásul ezek a lányok nem is hasonlítottak az akkoriban a sportot uraló gyógyszer- és géncsodákra, és bár nem érték el a magyar lányok szépségét, de egy balatoni nyár emlékének tökéletesen megfeleltek. Ha ehhez még párosult volna egy irányított sorsolás utáni Fradi meccs nyárbúcsúztatónak, az már a mennyei örömökkel lett volt egyenlő. Sajnos ez először csak 1988-ban jutott az MLSZ eszébe, pedig az első bajnoki meccsünket 1985-ben játszottunk. Addigra már sajnos „kinőttem” a kalandozási időszakból, így a balatoni nyarak egyetlen „sportélményének” az NDK-s lányok maradtak… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
