lalolib
Közelmúltunk – 1992 tavasz: Mi vagyunk a bajnokok!
Még szinte el sem kezdtem az 1991 őszi beszámoló írását, már azon járt az agyam, hogy vajon mivel is fogom indítani az 1992 tavaszi nagy menetelést.
Először önkéntelenül egy kínai nagy menetelés jutott az eszembe, de mivel annak semmilyen sportvonzata nem volt (legfeljebb a közel 10 ezer km-es gyaloglás), ráadásul a földrajzi és a politikai távolság is túl nagynak számít, így lehettem erről a kissé erőltetett hasonlatról. Utána egy kedvenc játékom jutott eszembe, mely arról szokott szólni, hogy beleülök H.G.Wells időgépébe és egy képzeletbeli utazásra indulok a történelem évszázadaiban. De mivel ezek az „utazások” főleg az ókori Egyiptom és a Római Birodalom időszakába szoktak vezetni, és semmivel sem köthetők 1992 tavaszához, így erről is hamar letettem. Ráadásul teljesen fölösleges is lenne egy időgépbe ülnöm, hiszen 1992 tavaszának minden pillanatát együtt éltem át a csapattal és azon több százezer Fradi szurkolóval, akiknek egy olyan „csodában” volt részük, melyre már 10 éve vártunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1992.VI.20. Diósgyőr – Ferencváros 0-2
Jól beszélte már az egész város…
Egyetlen pillanatig sem volt vitás, hogy melyik csapat nyeri a mérkőzést. A zöld-fehérek gyors gólja megzavarta a diósgyőrieket, akik jobbára csak kóvályogtak a pályán és megneheziteni sem tudták az FTC dolgát.
1992.V.2. Ferencváros – Újpesti TE 3-2
Az újabb Fradi-sikert Fortuna szponzorálta…
A Ferencváros tovább folytatja nagy menetelését, mig az Ujpest az elmult heti Veszprém elleni szégyenteljes játékát követően a második félidőben már megmutatott valamit igazi arcából. A zöld-fehérek megérdemelten nyerték a szinvonalas, változatos rangadót.
1992.IV.25. Győri Rába ETO – Ferencváros 1-6
1991 telén, a bajnoki szezon első körének zárása után még nem tudtuk, hogy vajon milyen „feltételekkel” vághatunk neki a tavaszi szezonnak. Pénzünk nem nagyon volt igazolásra, és még azt sem tudtuk, hogy az MLSZ hogyan fog dönteni a veszprémiek óvása után. Félő volt, hogy végül is elveszik a két pontot és akkor öt pont hátránnyal kell rajtolnunk, mely figyelembe véve a csapat elég rapszodikus teljesítményét, még a dobogó eléréséhez is soknak tűnt. Végül is három hónapos huzavona után az MLSZ újrajátszást rendelt el, amit március 4-én, a tavaszi szezon „főpróbájaként” rendeztek meg az Üllői úton. A megismételt mérkőzésen majdnem teltház volt, tizenkétezren látták, hogy a Fradi az őszi 1-0 után, Deszatnik és Albert góljaival „duplán büntetett”, így maradt a három pontos különbség a vezető Vác mögött, amit egyből csökkenteni is lehetett, hiszen az 1992 tavaszi szezon első fordulójában a Vácot fogadtuk…és le is győztük őket 3-1-re. A végállomást minden Fradi szurkoló ismeri, 1992. június 20, Diósgyőr, bajnoki cím, majd fieszta az Üllői úton. Feledhetetlen tavasz, Nyilasi Tibi által remekül összerakott csapattal, benne a még mindig csak 20 éves Lipcsei Petivel és a téli időszak legjobb igazolásával, Fodor Imivel. Természetesen igaztalanok lennénk, ha nem említenénk meg a többieket is, az év játékosának választott Telek Mancit, Simon Tibit, akiről Nyíl azt mondta, hogy „nem ő volt minden idők legjobb ferencvárosi labdarúgója, de az egyik legfontosabb, az biztos” és aki bajnokin a Győr ellen lépett 100. alkalommal a pályára zöld-fehérben. Ne feledkezzünk meg labdarúgásunk történetének egyik legjobb légiósáról Kuznyecovról, a „zongoracipelő” Pálingról, vagy a bajnoki címet jelentő mérkőzésen duplázó Wukovics Lászlóról illetve az ugyancsak fontos gólokat szerző pokoli Toronynak hívott Balogh Gáborról sem. Ők alkották a csapat gerincét, és ők voltak a „főszereplői” is a mai muzeális barangolásunknak, a Győr elleni parádés játékkal megnyert mérkőzésnek.
Közelmúltunk – 1991 ősz: Útban a „mennyország” felé
1991 nyara forrón köszöntött ránk. Bajnoki szünet lévén a szurkolók vízpartra vagy a hűvösnek vélt szobákba menekültek. Megpróbáltuk legyőzni a hőséget és a Balatoni nyár nyüzsgő kavalkádjában szerettük volna teljesen kikapcsolni az agyunkat és nem gondolni arra, hogy a „szomszédunkban” kitört a háború, hogy 1991 nyarán éppen Vukovár ostromára készültek a szerb szabad milíciák. A rendszerváltás bizsergető fuvallata is messzire szállt és váratlanul csak azon kaptuk magukat, hogy egy puskaporos hordó tetején ülünk és amiről szüleink negyvenhat éve azt gondolták, hogy még egyszer nem fordulhat elő, az egyszer csak belátható közelségbe került. Ezt leginkább a déli határszélén élték meg a legkritikusabban, hiszen a csendes nyári éjszakába sűrűn rondítottak be a tüzérségi lövedékek morajlása. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Közelmúltunk – 1991 tavasz: Remény, bizonytalanság és egy kupagyőzelem
A tavaszi bajnoki szezonkezdést mindig jobban kedveltem mindennél. A tél csikorgó szorítását lerázva magunkról, a tavaszi simogató napsütés eleve erőt ad, feltölt minket friss energiával. A csillagászati tavasz kezdete nem csak azt jelenti, hogy ilyenkor a Nap az Egyenlítő magasságában halad át az égen, és sugarai merőlegesek a föld forgástengelyére, hanem azt is, hogy megtelik a szívünk új reményekkel, vagy ahogy a költő fogalmazott: „minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1991.VI.18. MK Döntő, Ferencváros – Váci Izzó 1-0
Azzal a tudattal kezdeni egy muzeális lapszemlét, hogy eleve elfogult az ember, nem éppen szerencsés, hiszen előrevetíti, hogy kizárólagosan a jóra és a szépre fogunk emlékezni. Egyik oldalról természetes is, hiszen egy Ferencvárossal foglalkozó oldaltól számon kérni az elfogultságot balgaság lenne, de ha ehhez hozzájön, hogy az 1991-es, magyar kupát nyert csapat kispadján Nyilasi Tibor ült, aki számomra egyet jelent a Fradizmusommal, valamint a rendszerváltás első éveiben voltunk mely mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztatta, úgy, ezek együttesen már talán túl is lépnek az elfogultság küszöbén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1991.V.11. Videoton-Waltham – Ferencváros 1-1
Mivel az egyre bővülő adattárunkból a legtöbb esetben nem nehéz az aktuális bajnoki meccsünkhöz muzeálist találni, így általában a végső döntést egy „impulzus” adja, mely lehet egy játékos remeklése, de lehet egy elcsípett mondat is mely olyan utalást tartalmaz a jelenhez, mely érdekessé teheti a visszatekintést. Amikor keresgéltem a hétvégi Videoton elleni hangoláshoz egy olyan mondatba „futottam bele” 1991-ből, mely több érdekességet is rejtett magába.
„Minden együtt volt, hogy jó mérkőzést láthassunk Székesfehérvárott. Jó idő, majdnem telt ház és elvileg két jó csapat. Ősszel még meglepetés lett volna, ha a Videoton megszorongatja a Fradit, de mostanra a Fradi – második helye ellenére -, gyengélkedik, a Vidi pedig szépen felkúszott a táblázat végéről a középmezőnybe, és sorban hozza az eredményeket.”
Közelmúltunk – 1990 ősz: Öt „Nyíl-vesszőtől” a “Bras-terv”-ig
1990 mindannyiunk életében sorsfordító esztendő. A rendszerváltás éve, a diktatúra vége, a jobb élet és a szabadság iránti vágyunk vezérelte gondolatainkat és tetteinket. Tavasszal országgyűlési választások, Antal József miniszterelnök, Göncz Árpád köztársasági elnök, ősszel önkormányzati választások. Ezzel lezárult a rendszerváltás folyamata, mely nemcsak a társadalmi berendezkedés változtatta meg, hanem a sportra is jelentős befolyást gyakorolt. Közelmúltunk sorozatunk előző részében (1990 – tavasz) részletesen foglalkoztunk ezeknek a Fradira történő hatásaival, ezért most csak a legfontosabb eseményt említem bevezetőként mely ha az elmúlt 20 évet nézzük, szinte másolata a jelenlegi helyzetünknek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1990.VIII.18. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-5
Öt Nyíl-vessző a lila céltáblában
A tanévnyitón szekundát kapott az osztályelső
Fiúk, hát van ilyen? – ezzel a költői kérdéssel indul a Nemzeti Sport beszámolója arról a már legendás rangadóról, ami a földbe döngölő győzelem mellett számos egyéb érdekességet is kínált. Egy olyan mérkőzésre emlékezünk most, mely sokunk számára Fradizmusunk legszebb pillanatait idézi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
