mjozef22

dr. Orosz Pál

dr. Orosz Pál

1952-ben igazolta le az akkori Kinizsi vezetősége – egy másik Kinizsi – a szentesi „testvércsapat” ifjú csatárát. Hosszú éveken át – az FTC egyik igen nehéz időszakában – előbb középcsatárt, majd jobbösszekötőt játszott. Már ekkor is rendkí­vüli játékintelligencia jellemezte.

1962 októberében nagy fordulatot vett karrierje: Dorogon egy új szerepkörben nagyszerűen semlegesí­tette a válogatott Monostori Tivadart. A csapat győztesen hagyta el a pályát, Orosz a mezőny legjobbja volt. Bár ekkor is összekötőt játszott, de emellett fedezet-feladata is volt. Az ötlet kiagyalója, Mészáros József í­gy vallott könyvében: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Jakab László

Már 1934-ben az FTC amatőr csapatában rúgta a labdát és a gólerős csatárra felfigyeltek a ferencvárosi szakemberek. Az 1935/36-os bajnoki pontvadászatban 37 találattal lett gólkirály az amatőrök között.

A profiknál sem vallott szégyent, 102 meccsen 78 gólt szerezni már akkor is dicséretes dolognak számí­tott. Ferencvárosi pályafutása alatt sokszor rúgott meccsenként két gólt (pl. az 1941/42 évi kupadöntőben a Diósgyőri MÁVAG ellen), sőt ötször mesterhármasra is futotta! (1938-ban a Zugló és a Salgótarjáni SE, 1941-ben a Törekvés, a Lampart és a Gamma ellen) Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Henni Géza

Henni GézaA jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága (ha szaltózott, lábával a felső kapufát is elérte), kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Kertész Tamás

Jó fizikumú, lendületes, gyors szélső volt. Lendületesen futott el a szélen, majd jól adott be. Erőteljes lövéseivel és pontos fejeseivel a kapura is veszélyt jelentett.

A Bp. Lokomotí­vból, a Szőnyi útról 23 évesen került a korabeli Kinizsibe. A válogatók figyelmét is felkeltette és 1955-ben (ez volt a legjobb éve) kétszer is bekerült az aranycsapatba. Mind a két alkalommal győztes csapat tagja volt.

Először Prágában játszott egy fantasztikus csatársorban: Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Itt 3-1-re nyert a magyar gárda.

Két héttel később, a Népstadionban rendezték a 100. magyar-osztrák mérkőzést és Kertész ezúttal is a kezdőcsapat tagja volt. Az Üllői útról egyedül… A sporttörténeti találkozón is magyar siker született (6-1) és jobbszélsőnk ezúttal is remekelt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Száger György

Száger György

Fradi-nevelés volt kétszeresen is. Édesapja a Fradi fiatalok nagy felfedezője nemcsak a pályán, de az otthon melegénél is alakí­totta kapus fiának Fradi iránti érzelmeit.

Száger szerepelt ifjúsági bajnokcsapatban, ifjúsági válogatott volt, nemzetközi tornákon védett. Majd eljött a nagy pillanat, az FTC első csapatának kapuját is védhette. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

dr. Dékány Ferenc

Dr. Dékány Ferenc

Mindössze két játékosról tudunk a Ferencvárosban, aki átfutballozta a klub történetének legí­nségesebb, leggyászosabb korszakát, az 1950 és 1960 közötti „sötét” időszakot. Az egyik Dalnoki Jenő, a másik pedig a szurkolók által előszeretettel csak Pofinak hí­vott dr. Dékány Ferenc, aki 1961-es visszavonulásáig, a gárda szí­ve, lelke, motorja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Wiener Jenő

Az ifjabbik Wiener, Wiener II néven futballozott (Wiener I-gyel nem álltak rokoni kapcsolatban) mozgékony, gyors, a labdát kitűnően vezette, de beadásai nem mindig sikerültek. Rövid élvonalbeli szereplés után jutott el a válogatottságig.

Pályafutását 1915-ben az FTC ifjúsági csapatában kezdte. Egy év múlva már ifiválogatott volt, s a tehetséges játékost számí­tásba vették az első csapatban is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rátkai László

Az FTC saját nevelésű, ifjúsági válogatott játékosa nagy sikert sejtetően kezdte pályafutását.

Tehetsége azonban nem párosult szerencsével. Pályafutását sérülések sorozata árnyékolta be.

ratkai-laszlo– 1956-ban, amikor megjelentem az Üllői úton, már nem voltam idegen, hiszen a bátyám itt játszott, és én minden mérkőzésüket megnéztem … Játszottam a serdülő II., majd a serdülő I. csapatban, utána pedig közvetlenül az ifjúsági I. csapatba hí­vtak. Ekkor már azokkal játszottam együtt, akiket évekkel ezelőtt az oldalvonal mellől figyeltem. Az ifi I-ben együtt játszottam a bátyámmal, amely remek dolog volt! Ifjúsági játékos voltam még, amikor az FTC első csapatában NB I-es meccsen bemutatkozhattam! A Honvéd volt az ellenfél és Fenyvesi dr. góljával 1:0-ra győztünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Horváth László: 80

Horváth László

Horváth a Pápai Kinizsiből, még csatárként került az FTC-hez. 1962-t í­rtak…

– Celldömölkön, majd később Pápán is a góllövés volt a feladatom. Ennek köszönhetem a ferencvárosi szerződésemet is. 1962-ben, Húsvétkor a Fradi Pápán játszott ellenünk, és nyert 16:1-re. Azt az egy gólt azonban én lőttem. Ezt követően kétszer elhí­vtak próbajátékra, majd leigazoltak.

Az „Api” becenevet is ennek az átigazolásnak köszönhette… Akkortájt Csanádi Ferenc volt az ifik edzője. Laci nagyon gyorsan haladt a ranglétrán, mert alig hogy az Üllői útra került, nem sokkal később már a „tarcsiban” is szerepelgetett. Az edzéseket azonban az ifjúságiak között végezte, és amikor Feri bácsi egy gyakorlatot akart elmagyarázni taní­tványainak, mindig azt mondta:

– Majd az öreg, az Api megmutatja.

Ez az öreg, az Api, Horváth Laci volt. Így ragadt rá a becenév. Persze, csak azért számí­tott öregnek, mert már a tartalékok (Api kilencszeres utánpótlás válogatott is volt) között is kergette a labdát.

Nos, Horváth Api karrierje szépen í­velt a Ferencvárosban, hiszen 1965-ben debütált az NB I-ben, méghozzá Győrött, ahol győzött a Fradi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Obitz Gábor

Obitz Gábor

Az alacsony termetű játékos mozgékonyságával, pompás technikai felkészültségével és kulturált játékmodorával emelkedett a legjobbak közé. Bátor, lelkiismeretes, a védekezésben megbí­zható, a támadásban pedig nagyszerűen osztogató, körültekintően irányí­tó fedezet volt. Képességei elérték a jó nemzetközi szí­nvonalat.

A Famunkásban (később Munkás TE) kezdett futballozni, az FTC 1920 nyarán igazolta le. Technikás, hidegvérű, jó játékszervező hí­rében állt. A zöld-fehérek egykori nagyszerű közép-, majd balfedezete – aki a névmagyarosí­tási hullámnak megfelelően Óbecsei és Ormai néven is szerepelt – az FTC-ben és a Ferencvárosban elért dicsőséges pályája alapján ismert. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK