mjozef22
dr. Fenyvesi Máté
A zöld-fehérek népszerű, „Tüske” néven becézett, szűkszavú balszélsője a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozik. A válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (A Fradiban — kevesebb taktikai megkötöttséggel — gólerősebbnek bizonyult.) Lelkiismeretességét és fegyelmezettségét dicséri, hogy egyéni sikerek keresése helyett elsősorban a rábízott feladatokat igyekezett jól megoldani. Pályafutása során gyenge formában többször is játszott, de lelkesedés, teljes erőbedobás nélkül — egyszer sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Huber Rezső
Villámgyors mozgású, bravúrokra is képes, de könnyelműségre hajlamos kapusnak mutatkozott. Főként a gólvonalon mozgott magabiztosan. A kapu előterében vívott közelharcokban és a kifutásoknál olykor alulmaradt.
Az FTC vezetői a Testvériségből igazolták az Üllői útra. Huszonkét évesen állt először az FTC kapujába és egy híján százszor szerepelt ferencvárosi mezben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss László
Szinte napra pontosan 20 éves volt, amikor az FTC labdarúgói közé igazolták. Ez az igazolás azonban kicsit eltért a szokásostól. Az történt ugyanis, hogy „jelzések” érkeztek Miskolcról, hogy van ott egy jó felépítésű játékos, akit Kiss Lászlónak hívnak.
Valaki megnézte a miskolciak egyik meccsét és megerősítette, hogy a Kiss nevű labdarúgó jól játszott (itt játszott ekkor Kiss II. László). Az átigazolási határidő lejárta miatt gyorsan kellett cselekedni… Felkeresték tehát Kiss Lászlót, hogy a Ferencváros szeretné leigazolni. A játékos boldogan írta alá az átigazolási lapot, hiszen gyerekkora óta szimpatizált az FTC-vel. Aztán csak hetek múlva derült ki, hogy az ajánlólevél ugyan Miskolcról jött, de az a Kiss diósgyőri színekben játszott … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Budai László
A sok sikert aratott „aranycsapat” jobbszélsője Kocsis Sándorral együtt világhírű szárnyat alkotott. Kettőjük összeszokottsága (szinte minden edzés után még vagy egy órát gyakorolta a híressé vált ferencvárosi jobbszárny ezt a specialitását) mintaszerű volt. Szinte egymás gondolatait is ismerték. A zömök, lendületes, bátor labdarúgó nagy gyorsasága kitűnően érvényesült ebben a környezetben. „Behunyt szemmel” is tudta, hogy Kocsis mikor és hová íveli vagy lövi eléje a labdát, amellyel azután villámgyorsan elszáguldott — akár az alapvonalig. Pontos beadásaival — amelyekből társai, főleg Kocsis, sok gólt értek el — mesterien értett a támadások eredményes befejezéséhez. Erőteljes lövéseivel gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját. Roppant hasznos, fáradhatatlan, a mezőnyben is nagy munkát vállaló játékos volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berkessy Elemér
Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevenítünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében írt:
– Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…
Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.
Sándor József
Eisenhofferhez hasonlóan Kispestről került az FTC-be. Huszonöt éves korára még azt is elérte, hogy válogatott legyen.
A fedezetsorban rendre megbízhatóan szerepelt. Szorgalma, munkabírása, és megbízhatósága emelte a legjobbak közé. Rendkívül sokat vállalt magára. Hiányossága között említették a gyorsaságát illetve a passzjátékát.
Az 1925/26-os szezonban már a csatársorban tudott a csapat legeredményesebb támadója lenni olyan társak előtt, mint Pataki és Kohut. A leghíresebb „beugrása” a ferencvárosi csatársorba egy Vasas elleni meccsen történt (1926. március 7. FTC-Vasas 4:1).
„Az FTC kitűnő válogatott halfja segítségére sietett a sérülések miatt meggyengült csatársornak. Kiváló képességeinek nemcsak ötletes mezőnyjátékkal adta tanújelét, hanem szemfüles és eredményes góllövőnek is bizonyult. Sorozatban lőtt négy pompás gólja büszke és ritka rekord.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Turay József
Turay a magyar labdarúgás legkiválóbb és legérdekesebb egyéniségeinek egyike. Az egyszerű munkásfiú szinte egyik napról a másikra került a sportélet élvonalába. A nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, rokonszenves fiatalember mégis nagy utat tett meg, míg „Suttyó”-ból „Császár” lett.
Szikár termetű, szívós, páratlanul munkabíró játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott és nagyszerűen fejelt. Játéka hű tükre volt emberi egyéniségének. Nem a csillogás, hanem az egyszerű, de értékes és hasznos megoldások hívének bizonyult. Mint középcsatár jó érzékkel osztogatott. Lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Payer Imre
Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi színvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészítette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstílusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadító rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lyka Antal
Az energikus, jól képzett, küzdőképes és megbízható „Totó” a védelemben maradéktalanul helytállt. A támadásokat is megfelelően segítette. Kisebb gyorsaságát jó helyezkedéssel igyekezett pótolni. Edzőként idehaza és külföldön is eredményesen működött.
Játékosként háromszoros bajnok, háromszoros kupagyőztes, az 1928 évi KK győztes csapat tagja, aki edzőként sem adta alább: kupagyőztes és bajnokcsapat került ki a kezei alól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Szoyka Kornél
A Szegedről szerződtetett hátvéd közel száz alkalommal viselte a zöld-fehér mezt. A Tátrai—Szoyka bekkpár az NB I-ben tiszteletet parancsoló poszt volt és különösen az 1939/40-es bajnokságban volt fontos szerepük: a Fradi ugyanis jobb gólaránnyal nyerte a bajnokságot!
A ferencvárosi védelem az egész tavaszi idényben csak hét gólt kapott… Szoyka részese volt az 1939-es nagy KK-sorozatnak – a döntőbe jutott gárdának is. 1942 májusában Szegeden búcsúzott a Ferencváros mezétől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
